Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1

1919-02-06 / 30. szám

< I o ’&J3. február § A magyar tenger­partról. A magyarok helyzete Fiú­méban. Eger, febr. 5. Letiport országunknak egyik leg­fájóbb sebe: ami tengerpartunk, amelytől a vesztett háború meg­fosztott bennünket. Természetes, hogy azért minden hir, ami onnan jön, érdekel bennünket, hogy nem találunk a bennük valami remény­sugár!, ami rrég rávilágítana a ten­gerhez vezető utunkra. Egy gépészmérnök a napokban érkezett vissza Fiúméból, ahol ne­hány hetet töltött és akaratlanul is érdekes megfigyeléseket tett a for- reda'.om óta gyökeresen mgváitozott viszonyokról. A fiatal gépészmérnö­köt, aki átmenetileg a tengerjáró hajók gépflz^mét akarta tanulmá­nyozni, az Atlantika Tengerhajózási rt. alkalmazta és leküld'e Fiúméba, azzal a megbízással, hogy az Ame­rikába induló legközelebbi hajójárat alkalmával szolgálatot teljesítsen. A mérnök az Atlantika által szerzett útlevéllel el is utazott Fiúméba, de a magyar mérnökre nézve igen szo­morú tapasztalattal rövid ottartózko- dás után visszatért. Az olaszok ugyanis lefoglalják a kikötőben levő összes osztrák magyar kereskedelmi hajókat és a társaságok magyar tisztviselőit és alkalmazottait, ha nem is kimondottan, de elvben elboesá torták. A mérnökkel, érdekes dolgokat mondott el fiumei útjáról. — Annyira bizonytalanul és la­bilisnak találtam a viszonyokat — mondotta, hogy jónak láttam el sem fog’alni állásúmat. Éppen a megérkezésem napján halottam, hogy az olaszok egy magyar tengeri gő­zösről egyszerűen leszállították a régi alkalmazottakat és olasz tengerészek­kel cserélték fel. Mint magyar mér­nöknek, úgyszólván tarthatatlan lett volna a helyzetem. Az olaszok szen­tül meg vannak arról győződve, hogy Fiume olasz imperiurn alá ke­rül és legfeljebb annyi koncessziót tesznek a volt osztrák-magyar mo­narchiának, hogy a magyar osztrák társaságoknak érdekeltségük erejéig esetleg visszatérítik a lefoglalt hajók és felszerelések értékeit. — Fiúméban teljesen megváltozott az élet, egészen nj hangok, uj ar­cok változatos élete zajlik, mig ko­rántsem olyan zajos és színes, mint békeidőben volt. Fínmei kikötőben összesürösödö nemzetközi káoszból, amely keveréke az amerikai, angol, francia, olasz és horváí nációknak, csak a magyar hiányzik. Az árurak­tárak üresek, a nagy rakodópartokon nem zsibong a munka, csak néha érkeznek teherszállítmányok Ameri­kából, de csak a katonaság részére. Ott tiriózkodásom alatt egyszer sem láttam, hogy a beígért amerikai áruk I közül érkezett volna valami. A drá­gaság, ha nem is olyan abnormális mértékben, mint nálunk de Fiamé­ban is megvan. A forgalomban az olasz lira játszik szerepet. Magyarok igen kevesen vannak, a tisztviselők, a magyar családok kevés kivitellel mind elköltöztek, a magyar hivata­lokban olasz hatóságok dolgoznak. A közbiztonság a városban nem esheiik kifogás alá, az amerikai ka­tonaság szigorúan őrködik, hogy rendzavarások Re forduljanak elő. Nacionalista fellángolások legfeljebb csak a horvát és olasz matrózok között szitnak ellentéteket, de ez inter poeule intézik el. A fiumei életre jellemző az alább közölt levél is, egy egri joghallgató kapott egy Fiúméban idéző nőroko­nától kerülő utón. A levél a családi vonatkozású része mellőzésével, igy szói: Fiume, 1918 deeember hó. A minap beszélt a Silarmanicaban egy tengerésztisztet, aki oly páratlan hősiességgel sülycsztetie el a »Viri­bus UnitisM a publiknm majd szét szedte, sírva csókolták, ölelték. Itt egyáltalán folyton zokognak, kön nyeznek és közben csókolóznak. A többi entente csapatok (amerikaiak, angolok és franciák) abszolat nem érintkeznek a megszálló olaszokkal és a lakossággal is igen hűvösen bánnak. Módomban van néha angol és amerikai tisztekkel, katonákkal beszélni, kát azok bizony igen fur­csa véleménnyel vannak olasz sző vetségesük iránt. Ami pedig a fiu­mei társadalmat, de főleg a hölgye­ket illeti, gentleman lévén vala­mennyi, kritika helyett csak vállat vonnak. Annyit azonban maga az olasz főparancsnok mondott, hogy látszik, hegy itt 4 évig nem volt férfi. Tableau I De szépek, fessek és elegánsak az olasz tisztek, azt meg keli hagyni. Igaz, hogy csak elite- csapatos vannak itt, arisztokratikus lovasezredek. Annál törődöttebbek a franciák, de nagyszejü legények az amerikaiak. Igen fényes farsang volt, szóval jó világ van erre. Maccaróni és rizs is trkezik már a madrapat- riából. (Egy Későbbi levéi) Fiume, 1919 Akár olasz, akár horvat lesz Fi­ume, itt nem igen maradhatunk. Istenem, hiszen nem élveztünk itt sok jót és különösen nekünk, lányok­nak kevés örömünk volt, de mégis nehéz lesz elmenni. És hova men­jünk ? Pestre ? Oda fog tódulni az egész határszéli magyarság. Oly szép terveink voltak és azokat meg is lehetne valósítani, ha Fiume nem zetközi kikötővé válna, de vájjon az lesz e? Egyelőre itt a legnagyobb biztonságban élünk. Több már a védő, mint a védelmezendő. Olasz, francia, angol, amerikai annyi van, hogy sok. f — Aranyat grammonként 8—16 koronáért veszek. Kiéin Herman ék­szerész Hránia épüiet. A románok elbocsá­tották az erdélyi postaigazgatóságot. Az erdélyi postások nem tesznek román fogadalmat. Román „rendelet* a tiszt- YiselökhSz. — Az erdélyi pogt&forgaloni. Eger, fefcr. 5. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyet a kolozsvári postásokkal folytatott a nagyszebeni román kormányzótanács a fogadalom leté­tele dolgában. A postások ragasz­kodtak első álláspontjukhoz és meg­tagadták rrindenféle „Nyilatkozat“ aláírását, Bt. Bolla József román kiküldött pedig alkálmazkodva a nagyszebeni kormányzótanács utasí­tásához, tegnap reggel elküldte az igazgatóság tagjainak az alábbi rendeletét: Rendelet. Miután Ön szabadon és ön­ként jelentette ki art, hogy a nagyszebeni román kormányzó­tanács által megállapított szö­vegű nyilatkozatot alá nem Írja és ez állal pedig nemcsak a román hadsereg erdélyi főpa­rancsnokának 16. számú ren­deletében m gállapitott kötele­zettséget szegte meg, hanem a nagyszebeni román kormányzó- tanács akaratával jutott ellen­tétbe, nem akarván elismerni ennek intézkedési és rendelke­zési jogkörét, ami elemi fölté­tele további állami alkalmaz­tatásának, miért is, mindazon következményeket, amelyeket az ide vonatkozó rendeletek előírnak és megállapítanak az Ön személyére vonatkozóan be­állottaknak jelentem ki, ennek következtében a szolgálati ál­lása és évei által szerzett ősz szes jogai megszűntek, hivata­lától önként elállotinak tekin­tem s mint ilyen a mai nappal kezdődően hivatali teendőit to vibb nem intézheti és megtil­tom, hogy hivatali helyiségébe lépjen. Mindamellett érintetlenül ma­rad hivatala átadásának köte­lezettsége, va'amint az a köte lezettsége, hogy a hivatali pénz­tárból február és március hó­napokra jogtalanul felvett fize tését levonások nélkül 8 nap alatt, annál is inkább fizesse vissza, mert különben haladék­talanul gondoskodni fogok a bűnvádi eljárás megindításáról. Érintetlenül maradnak azok a következmények, melyeket a katonai p rancsnokségnak ren­deletéi a hivatali állásuk elha­gyása e/eiére előírnak. Nagyszeben, 1919. jan. 29 én. Bohaliel Leó, államtitkár. Dr. Bo la román megbízott igy nyilatkozott az erdélyi postaforga- iomról: j — Ismételten hangsúlyozni kívá­nom, hogy sajnálom, hogy nem tudtunk megegyezést létesíteni a tisztviselők és a kormányzótanács között. A kapott utasítások értelmé­ben ma délelőtt az igazgatóság, számvevőség és müizabi osztály tisztviselőinek egy-egy rendeletét küldöttem. Ma délután a pénztár és az anyagraktár alkalmazottainak küldjük el ezt a rendeletét és egy­két nspon belül a kezelőszemély­zetnek is. A kormányzótanács ipar­kodni fog, hogy a forgalom meg ne akadjon. Egyelőre csak az ajánlott küldemények, utalvány, cheque és táviratok ^továbbítását szüntetjük he. A hivatalos táviratokat azonban to­vábbítani fogjuk. A hírlapok buda­pesti táviratait, nem ígérhetjük meg előre, hogy továbbíthatjuk, de a hírlapokról gondoskodni fogunk, mert Nagvszebenből is elegendő tá­viratot kaphatnak. Ezekről különben most folynak a tárgyalások. Egy „elcsapott“ tisztviselő a pos­tások mai heyzetéről, elmondotta, hogy minden egyes alkalmazottja a postának törhetetlenü! ragaszkodik közös állásfoglalásukhoz. A „Nyilat- ; kozat“-ot senki sem írja alá és a j hivatalt úgy, mint mi is — moa- j dotta — csak a leghatározottabb . erőszaknak engedve hadják el. Jel- | lemző a kormányzótanács „Rende- j let*-éré az, hogy számítottak a mi ! ilyen irányú állásfoglalásunkra, mert ; a „Rendelet“ blankettáját előre el- j készítve hozták el N3gyszebenből és : a dátum január 29-ike. Egy héttel előbb tudták, mint mi, hegy mit fogunk tenni. Ha jön a tavasz Eger, február 5. Szó, ami szó, megérzi falu, város, hogy elvesztettük a háborút, hogy a megszálló csapatok úgy körülvettek bennünket, mint farkast a verem. Mintha a mellünkön térdelnének: nehezen lélegzőnk, Télviz ideje van és üres a kam­ránk, hideg a szobánk. A háború föieméíiztett mindenünket és az ösz- szeomlást követő megszállás meg kötötte a kezünket: nem tudtunk úgy cselekedni, ahogyan kellene, ahogyan szeretnénk. Erdőink, bányáink idegen, sőt ellenséges kézen vánnak. Fázunk. A konyhánkba, szobánkba nem kerül annyi tüzelőanyag, a mennyi kellene. ! Legtöbb helyen hogyan segített 1 magán a falu, a város? Úgy, hogy a család meleg ételhez juthasson, hogy a szobában a mos- dóviz be ne fagyjon, megengedte a köztereken, utcákon levő fák kiirtását. Nem jószántából, nem fapusztitási passzióból, hanem a legnagyobb kényszer parancsa folytál. Tudjátok, mit jeleni ez?

Next

/
Thumbnails
Contents