Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-07-19 / 164. szám
1: T 'v ■ iür f r9 azt embereink lemészárolták úgy, hogy élő orosz iít nem maradt. Csak virradatkor véltük észre hogy egy a,ödö;ben 130 o#sz húzódott meg egy proporc?ikkal (zászlós). Ezeket elfogtuk A mi részünkről körülbelül 20 halott és sok sebesült volt. Annál nagyobb vo:t az oroszok vesztesége. A várparancsnok a zászlóaljnak elismerése je'éü; bort, szivart, c'garet- tát és szalonnát küldött. Az első ostrom után kaptuk én és Mikes főhadnagy a katonai érdem- keresztet a hadi diszitménnyel, Cssszkóczy és Bot| századosok, valamint Sar?ay és Bud&házy Miklós főhadnagyok a signum laudiat. Itt az alezredes ur megjegyezte, hogy Budaházy főhadnagy, aki egyik legkiválóbb és legvitézebb tisztje volt, már őt is megelőzve hazaérkezett a fogságból és már Nyíregyházán van szabadságon. Március 6 án visszamentünk a várba, ahol a kimerült legénység kaszárnyákban pihent. , Mint érdekes epizódot em’item meg, hogy a Podmasurán egy paraszt egy járőrünket be akart csalni a házába teára, a járőr természeter sen nem ment be, mire a házból oroszok tűz alá vették őket úgy, hogy meg kellett futamodniok. Ké- zőbb egy szakaszvezető a parasztot, aki Kareczky Iván zaiesiai lakos volt, elfogj és miután ez bevallóba, hogy állásainkat és a tüzérségi állást elárulta az oroszoknak, felakasztottuk A várból intézett utolsó végzetes kirohanásban részt vettünk, de abban nagyobb veszteségünk nem volt. Március 22-én a vár elesett és mink mindnyájan orosz fogságba kerültünk. * Múlt közleményünkcen beszámoltunk a 12. honvédgyalogezred hőseinek Przemysl ostroma alatt átélt harcairól. Mosdani, második közleményünkben az alezredes ur az ő és a vele volt tisztek fogságának történetét ösmerteli. II. * Przemysíben. 1915. március 22-én, ezen az örökké szomorú emlékezetességü napon megtörtént a vár átadása. Az oroszok március 26 ón indítottak bennünket Przemyslból utnik. A tiszteket elválasztanák a legénységtől, ezért van, hogy ezredem derék legénységéről, sajnos,] nem hozhattam semmi hirt. Kényelmetlenül, zsúfolva, de mégis személykocsiban továbbitoltak bennünket Lembergen, Moszkván / át egész aazánig. A bánásmód tűrhető volt. Kardjainkat a cár parancsa folytán megtarthattuk egész Kazánig. Itt egy orosz generális a cári pa- rancs ellenére eiszedie kardjainkat arra va'ő hivatkoz’ssal, hogy a mi katonáin^ egy fogságba került orosznak kivágták a nyelvét. . Kardjainkat elvette s mig eddig t zabádon jártunk keltünk, most szu ronyos bakákkal vétetett berinfmket körül, akik bizony semmiféle kímélettel sem voltak velünk szemben. Innen 9 napig szánkán vittek bennünket Tyetyusi községbe, ahol 4 hetet többünk. Magunk élelmeztük magunkat, az élelmiszerek még akkor olcsók voltak. , Itt még ezreden összes tisztjeivel együtt voltam, kivéve azokat, arik betegen maradtak vissza a przemysli kórházban. A 9 napos számút fáradságos, de fölöttébb érdekes volt. Kétszázan voltunk tisztek, 200 szolgával, minden tisztei és s szolgáját külön egytavas szánkó szállított. Az utón, a tatár vidéken 3—4 tisztem beteg leit, ezek elmaradtak tőlünk a kórházakban. Tyetyusiból négy hét, múlva hajón Szizrámig mentünk, onnan vasúton Omszkba, itt névazerint két részre osztatták bennünket, tisztjeim fele része elmaradt tőlem, másik fele résszel Tobolszkba kerültem, ahova később, szeptemberben átszállitatták az Omszfcban elmaradtakat is úgy, hogy tisztikarom majdnem együtt volt. Csupán Láday József, Mikes és Sarvay főhadnagyok hiányoztak, akik Krasznojarszkbiii voltak. Omszkban gyalázatos rossz volt úgy a szállás, mint az élelmezés. Tobolszkban pedig egy rettenetes piszkos kaszárnyában vollunk elhelyezve. Itt magunk’ gondoskodtunk az élelmezésről. Miután a rossz szállás miatt tili&koztunk, százan egy privát házban kaptunk elhelyezést, de az épületet mi javítottuk ki saját költségünkön, néha magunk is segítve a helyreállítás munkájában. Itt szeptember végéig voltunk, amikor tűz ütött ki. Ekkor egy jobb vendéglő épületében helyeztek el bennünket és átszállítottak ide több máséiredbeli tisztet is. Innen naponta 2—3 tiszt kijárha- hafott bevásárolni, vasárnaponkint mindnyájan mehettünk templomba is, de esek szuronyos bakák kíséretében. A polgári közönség üt nagy jóindulattal volt irányunkban, az intelligencia kevésbbé. A fogolyőrség tisztjei loptak, csaltak, zsaroltak. Letartóztatták az ezredest, a kapitányt és több tisztet, akikrői súlyos sikkasztási és csalási esetek derültek ki. t ^Tobolszkban maradtunk mindaddig, amíg a cárt foglyul ejtették. Akkor a mi szállásunk kellett a cár őrségének elhelyezésére — mind Szent György lovagok voltak — a cárt pedig a kormányzósági pa otá ban zárták el. A palota kertje érintkezett a mi kertünkkel. Minket a Mihalovszka Szkit nevű püspöki nyaralóban helyeztek el a falun kívül. A nyaraló szép épület ett volna, de nem volt teljesen befejezve. Előttünk fogoly legénység lakott benne, akik nem valami tiszta állapotban hagyták. 1600 rubelt fizettünk a magunk zsebéből az épület kitakarításáért, de ezzel csak anny.t értünk el, hogy a poloskák most már nem fehér, hanem barnára festett falon sétáltak. A tatarozás során a vakolási munkálatokat mi magunk végeztük. Egyébként parkíroztuk a kertet, futballoztunk, télen korcsolyáztunk. Egészben véve nem volt kellemetlen a helyzetünk. J így éltünk egész a forradalom kitöréséig, amikor rettenetes lett a drágaság, amely nagyon megnehezítette a megélhetésünket, mert a gázaiból alig tudtuk a szükséges élelmiszereket bevásárolni.- ! Félagyházai kritika a demokrata grófról. Bankspekuláció martalékává engedte át aídebrőf birtokát. Eger, jul. 18. A Károlyi-páit módfelett erő/kö- dik, hogy diadalra vigy# félegyházai képviselőjelöltjét. A mutatkozó jelek szerint azonban a népámitás- nak aligha lesz eredménye a szin- magyar, józan lakossága Félegyházán, ahol épp oly undorral fordulnak el a häzafratlan agitációiról hírhedt Károlyi párttól, mintaiiogy kitessékelte őket Szeged ás a paksi kerület. Minr aki étzi, hogy rosz- szul áll a szénája, úgy kiáltoznak ezek az urak már jóelőre és holmi sérelmekéi, visszaéléseket emlegetnek, mindez persze csak azért, hogy bukás esetére legyen, flastromuk, amivel szépitgeihetik kudarcukat. Fáiegyházán egy nagysikerű beszédben Vargha Gyula képviselő, veit államtitkár • perére vetkőzhette az ántánita! kacérkodó párt vezérét, ákinek közkatonái között olyan vakmerő is akad, aki a hadikö'esön ellen izgat és iázítja a tömegeket. Maga a vezér pedig, aki elméletben szereti a mások földjét osztogatni a nép között, maga sem tar.ja meg azokat. Helyesen mutatott rá Vargha Gyula, hogy: Károlyi Mihály gróf, a nagy demokrata, odaadta aidebrői birtokát, amelyet holdanként tizennégy koronáért béreltek a gazdák, a Magy ;r Föld Részvénytársaságnak, amely azután százhatvan koronáért adta újra bőrbe. Károlyiék folytan a békét hirdetik, de közben ők a legveszedelmesebb háborús uszitők, mert szereplésük nyomán joggal hirdeti az ellenség, hogy itt már közel van a teljes fölfordulás s akkor nem hajlandó a békére, hanem igyekszik még kitartani addig, amig itt ez a fölfordulás valóban el is következik. A vád amit Vargha- Gyula emelt Károlyi ellen, igaz és letagadhatatlan, Nagy Vince képviselő mégis megpróbálta ezt a vasárnapi félegyházai népgyülésen. Ez a fiatal óriás a szerecsent akarta fehérre mosni s anélkül, hogy a részletekre kiter- jeszkedeit volna, csak nagy általánosságban beszélt és cáfoló érvek helyett csak gorombáskodott. Vájjon lehet e tiszta ielkiismerettel otromba hazugságnak minősíteni azt, amit egész Hevesvármegye tud, az a vármegye, amelynek Károlyi Mihály koronázatlan urának tünteti fel magát. A szomorú és megdöbbentő aidebrői birtokvásár úgy igaz, amint Vargha Gyula állította, hlőtte elmondtak ezt Hevesmegye közgyűlésén az ekzisztenciájukban melyen gértett kisgazdák és elmondta Lip- csey Péter egri királyi kö. jegyző is. Károlyi Mihály gróf meg sem kísérelte a dolog tisztázását,, felesleges is itt minden tagadás, minden kertelés: a tények beszélnek. Ezek a papirmassé mühazafiak csak a mások földjét osztogatják, a magukéi a bankok kezére játsszák, mérhetetlen kárára a kisgazdáknak. Ehhez képest kell is velük elbánni. — Törvényjavaslat Gyöngyös újjáépítéséről. A képviselőház mai ülésén a miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztett elő a Gyöngyös város újjáépítése alkalmából nyújtandó állami segítségről. A kormány Gyöngyös, városának 12 millió koronás kölcsönt bocsát rendelkezésére, amely negyvenöt év alatt törlesztendő vissza. A belügyminiszter pedig felhatalmazást kap, hogy az alakítandó városépítési alapot három millióval gyarapítsa, a vallásügyi miniszter pedig arra kapott felhatalmazást, hogy a-templomok és egyházi épületek felépítésére az egyházközségeknek legfeljebb félmillió koronát bocsásson rendelkezésre. Tövábbá hat millió koronát bocsát a kormány a kormánybiztos rendelkezésére, hogy ebből építési célokra kamatmentes kölcsönök legyenek folyósithatók. A javaslat adó- kedvezményeket, illetékmentességet is ad a városnak és azon kívül a városépítési alap gyarapítására városépítési járulék beszedését engedi.
