Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-07-18 / 163. szám
- 5 S A í?il' :p 8 2 ki azokat, a beváltást a bizományos csak akkor eszközölheti, ha nem prériumos gabona tényleg rendelkezésre áll erre a célra. A megyétől fognak bőrt kapni a vásározó cipőiparosok. Eger, julius 17. A cipökérdés rendezésével kapcsolatban az úgynevezett vásározó iparosok, azok a csizmadiák és cipészek, akik vásár utón árusítják készítményeiket, válságos helyzetbe jutottak. A blokkrendszer és a bőr- kiutalásnak ezzel összefüggő módja, lehetetlenné tette számukra, hogy áruikat a piacokon értékesíthessék, illetve, hogy bőrhöz jussana •, mert azt csupán utalvány ellenében érhetik el. A kereskedelemügyi miniszter most uj ötlettel kíván segíteni a vásározó iparosokon és pedig úgy, hogy a vásározók a vármegyétől kapnának bőrt és csupán az alispán által kiadóit utalványok ellenében készítenek lábbelit. Az intézkedés indoka az volna, hogy a vásározók a me gyében adják el vásárokon portékáikat és igy a megye adja nekik *a szükséges anyagot. A kereskedelmi miniszter most ilyirányu leira tot intézett Hevesmegyéhez és sürgős javaslatot kér erre vonatkozólag az alispántól, Eík |£2iek m teas orosz logsisgsíö: ? 'Miskolc, julius 17. Ma a következő 10-es honvédek érkeztek Haza hadifog' ágoót: Kristály András Mezőkövesd, Kó- ródi Joákhim Mátraderecske, Garosi Mihály Gyöngyöshalász, Majoros Sár dór Eger, Nagy László Erdőtelek, Szabó András Gyöngyös, Mákká Ferenc Gy.-pata, Marok János. Párád, Pampuk József Gyöngyös, Molnár Sándor C-ánv, Kor pás Lajos Egerlövő, Maksa István Nagyréde, Stefanies János Eger. Párul fenyegeti a,; nj német offettziva. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Berlin, julius 17. A Lokalanzeiger Írja: A német csapatoknak Reims körüli előrenyomulásával kezdetét vette a nyugati fronton az uj of- fenziva. Ami Párist illeti, csak annyit mondhatunk, hogy a francia fővárost más oldalról fenyegeti a legkomolyabb veszély. Egsr, julius 17. j Hétfő este, a „Nemtudomka“ elő- I adása után a színtársulat tagjai között verekedés támad;, amennyiben j Darigó Kornélt öltözőjében inzulíál- ták, azután pedig néhány percig i tartó dulakodás támadt az öltözőben, majd a folyosón. A színtársulat tagjai egy családot alkotnak, ez a kínos affér is annyira benső ügye a társulatnak, hogy nem tartottuk tapintatosnak ezt a sajnálatos esetet a nagy nyilvánosság elé vinni. Miután azonban a közönség már tudomást szerzett a lejátszódott verekedésről, úgy látjuk helyesnek, hogy az egyoldalú beállítást kerülve az eset szereplőit szólaltatjuk. meg, mondják el 5k, mi indította a szinfársulat tagjait j arra, hogy ezen a szokatlan módon próbálják elintézni 'egymással való • ügyüket. ; Az afférrőt megkérdeztük Paiágyi j Lajos színigazgatót, aki az esetet a következőképen adta elő: Az „Egri Hírlap“ mai száma „Darigó Kornél ‘afférja az egri színházban“ címmel egy cikket közöl s miután a cikkben elmondottak nem ' fedik teljesen a valóságot, szüksé- I gesnek tartom az esetet úgy elmondani, ahogy az tényleg megtörtént. Én pár napig a városból távol voltam és távollétem alatt az alábbi * • eset történt a színháznál: , Darigó az „Aranyember“ próbá- i ján a súgó könyvből próba alatt ; lapokat vett ki és azt magával vitte | a cukrászdába, úgy hogy a próba megakadt és a kiszakított felvonás keresztül ugrásával volt kénytelen a ' rendező a próbát folytatni. Este, a feleségem a szinnáz könyvtárosának szóit, hogy miért engedik meg a sugőkönyv lapjainak elvitelét, í Másnap este pedig — miután a su- gőnét, kire tulajdonképpen a dolog tartozik, ismét nem látta a feleségem, férjének, Szántó Jánosnak szólt, hogy feleségének mondja meg, hogy ne engedje meg az ilyen színházi törvényellenes rendellenséget. Ezután feleségem a páholy ajtó felé indult/ — Darigó — anélkül, i hogy bárki őróla beszélt volna, vagy nevét is említette volna, kihajolt az í utcára nyíló öltöző ablakon és han- 5 gosan, rendre uiasitó bangón rászólt a feleségemre: „Ezt már egyszer tegnap hallottuk“. Feleségem visszafordult és azt mondta: „Kérem, nem önhöz beszéltem“. Darigó durva hangon szólt vissza: „Nagyon jól tudom, hogy ez nekem szól, ha valami baja van velem, mondja meg nekem, majd én felelek magának“. — „Nekem önnel nincs semmi beszélni valóm, különben is én Önnek nem vagyok maga!“ — mondotta a feleségem. Erre Darigó az ablakon egészen kihajolt és úgy kiáltotta a feleségem után, bárdolatlan, gúnyos hangon: „De igen, maga nekem maga, ma ga, maga / A feleségem erre a durva támadásra nem szólt és indul! a színház felé és Darigó még egyszer utána szólt: „a maga holmijából nem vettem el semmit.“ Mikor a történtekről értes ültem, kérdőre vontam Dlrjgót, milyen jogon magázza a feleségemet mire azt felelte, hogy ő nem magázta. Én kijelentettem, hogy ezt tagadással elintézni nem lehet, mert komoly férfiak hallották és erősitik, hogy magázta és dacára annak, hogy a feleségem kikérte magának, ismételten durván lemagázia, tehát a sé tés szándékos. Darigó erre azt felelte: — „Lehet, hogy idegességemben mondtam“. — Én megkérdeztem lőle.: „S eddig nem érezte férfias kötelességének, hogy a feleségemtől bocsánatot kérjen.“ — Mire Darigó azt felelte: „azt már nem!“ — Erre jogos felháborodásomban megütöttem s mert támadólag lépett fel, történt a további dulakodás, de véresre Darigó nem lett verve senki álíal, sem színházi törvényszék az üggyel nem foglalkozott, hanem az ügyet annak'rendje és módja szerint elintéztem azzal, hogy színházamnál többé nem léphetett fel. Eger, 1918. julius 17. Paiágyi Lajos színigazgató. * Darigó Kornél énekes bonvivante a verekedésről az alábbi nyilatkozatot tette : Igen Tisztelt Szerkeztő Úri Az „Egri Hírlap“ tegnapi számában az egri színházban folyó hő 15-én történt incidensről cikket közöl ezzel a címmel: „Darrigó Kornél affairje az egri színházban.“ Az affair lefolyását azonban — észrevehető rosszakarattal — itt ott az én igazságom rovására adja elő. Engedje meg Szerkesztő ur, hogy a fentnevezeít cikkre való contemp- lálásomat, a történeti hűséget érintő pontok kikorrigálásával az igazság érdekében az Ön lápjánál kereshessek talpalatnyi helyet. Engem ugyanis akkor este a túlerő sem tudott leteperni, meri éppen hajthatatlan gerincem volt eredendő bűne minden eddigi kellemetlenségemnek. A direktorné önagyságát sohasem sértegettem, hiszen 3 évi működésem alatt alig 3-szór 4- szer beszéltem vele. Tény, hogy szeretett kollégám a „hatalmas erejű Korda Sardjr öklözni kezdte a mezítelen felső testű Darrigót“ fény, hogy „hörögtem,“ ■ hiszen sok jő kollégám egyik-másika ugyancsak szorongatta a íoikomat. Tény az is, hogy védekeztem bravúros sikerrel, hiszen egy fárasztó szerep lejátszása után remegő idegekkel vettem fel a küzdelmet és többszörös túlerővel szemben folytatott több percnyi tusa után is élek és rajtam a „halálos“ csapások nyomai sem látszanak. Kitornázott testem bajnoki művelésében annyira öntudatos, hogy csak azokat az ütéseket engedi láthatókká lenni, amelyeknek adományozóit látja. A verekedők azonban — egy kivételével — mondjuk: soványságom miatt kénytelenek valának lemondani a frontális támadás veszedelméről és a hátam mögött foglaltak helyet és igy nem láthattam őket. De hát ott jól kiépített 32 éven át (nem tehetek róla Fiumében születtem.) magyar koszton erősödött gerincem rendületlenül állta a „hatalmas erejű Korda“ halálosoknak készült, de „hadi“ ütéseit. Tény és igaz, hogy még hatalmasabb baritonjával igyekezett eszmei tartalmat adni a „mesztelen felső testre adott, de „hátsó“ ütéseknek a következő rágalmak és sértések szórásával, persze súgó nélkül: „Te briganti! Nem vagy mi magyarok közé való! Majd internálunk! Olasz foglyokkal trafikálsz.“ No de hát a „törvény előtt“ pőrére vetkeztetem .majd Ő kelmét. Addig is, mert ráérek, hajlandó vagyok jótékony célra, mondjuk, vasárnap délután künt a vásártéren, de a közönség előtt! mi-gmérkőzni sportszerűen és barátságosan a „hatalmas Kordával, diskoszvetésben, póznamászásban, távol- és magasugrásban, súlyemelésben, birkózó- versenyben, boxpárbajben, csak futó versenyben nem állok ki vele. Igen is iparkodtam a folyóséra átvinni a r^mkényszerült marakodás színhelyét, ahol idegen úriembereket tudtam és azok tanúságára számítottam, esetleg a közeiben lévő színpadra, ahol szintén otthonosabban mozogtam volna. Sikerült s a rám csimpaszkodó ölelkezőket a folyóséra »kivinni, ahol a tanuk láttára mind kiokosodotí és én a megszabadított keze met ég felé tartva „sápadtan“ (az igaz), mosolyogva hisz bonvivante vagyok, de „vér“- nyomos nélkül, mert egy sz vvel-lélekkei játszott szerepem után a vérnélküli, sápadt, szürke, szerény életem folytatódik — ezeket mondottam: „Uraim — nem ezt nem mondtam csak ennyit: Sokan vannak, megadom magam.“ Társulati törvényszék a legnagyobb sajnálatomra nem tartatott. Abban csak a támadók ütötték volna meg a bokájukat. De tán jobb is nem bántani őket, van köztük rossz gyerek, csúnya f.u, sőt olyan is volt köztük, ki bizonyisten szeret engem. A társulat kötelékéből a legboldogabb Előadás után verekedés az egri színházban Pafágyi Lajos színigazgató és Darigó Kornél nyilatkozata.
