Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-12-28 / 298. szám

A

Temető a vártádéban.

Egy aradi banket. — A sa- bucink szomorú története. Engcsztelés és feledés.

Arad, dec. 24

A történd ott kezdődik, amikor az osztrák-magyar hadsereg 1914. augusztusában egyik első fegyvertényként elfoglalta a dunamenti Sabác városkát. 1914, júliusában virágzó és jómódú városka volt Sabác, 1914, augusztusában rom. Qránáttépta, tüzpusziitotía szomorú mártírja a háborúnak.

Tudja Isten, milyen „sztratégiai“ szükség folytán a derék generálisok azonban nem elégedtek meg ezzel, hanem Sabác egész lakosságát — iaternálták Magyarországra. Aradnak jutott az a kétes dicsőség, hogy börtöne legyen a sabáciaknak.

Forró augusztusi napon érkeztek meg a sabáciak Aradra: típeiten, rongyosan, megkinrottan. Négyes sorokban vonultait végig a városon szuronyoa bakák sorfala közt: egymás mellett, kéz a kézben a milliomos fakereskedő s a szegény napszámos, a pópa és a bíró, nők és férfiak ,.. Sabác minden lakosa.

A bécsi „Kriegsministerium“ az aradi várat jelölte ki számukra Inter, itierungslagerül, A várban azonban ott volt még akkor a 33. gyalogezred pótzásziőalja is. Az internáltak elhelyezése nehezen ment. Még nyáron csak elhúzták az időt, a nap jórészét szabadban töltve, ha ugyan „szabadnak“ lehet nevezni néhány négyzet méternyi földet, amelyet magas deszkakerítés vett körül.

Jött azonban az ősz s jött a kemény, rideg tél. Az internáltakat, kiknek száma bosznia-hercegovinál „hazaárulókkal“ jó néhány ezerre szaporodott, el kellett helyezni valahogy. S es helyezték őket — a sáuckamrákban. A basfillonokban, lünetiekbe beépített szűk, sötét odúkba, melyeknek rácsokkal elzárt, fél méteres ablakát véletlenül se tévednetek be napsugár, melyeknek dohos, nehéz levegője a Halált hívta.

S a Halál el is jött. Az első de cemberi napokban a háború leg szörnyűbb epidémiája, a kiütéses tífusz kezdett pusztítani az internáltak közt. Kaszájával minden nap egy sort aratott. Minden nap nyolcán tizen tíőitek ki — s vándoroltak külön temetőbe, amelyet a sáncok közt hasítottak ki a szegény, szerencsétlen szerbek számára. Mire o tél a tavaszba fordult, a kis temetőből nagy temető lett... A sabáciak sora pedig egyre ritkult, talán el is fogyott...

r

Lassan, fájdalmak és könnyek között eltelt aztán négy esztendő. 1918. novemberében szerb csapatok szállták meg az aradi várat, amely — a Maroson tu! — beleesik a

\ demarkácionális vonalba. -- Arad I aggódó irgalommal leste: miként |-fognak a szerbek useikedni?

I Az aggodalom indokolatlannak bizonyult. A szerbek annyira tiszteletben tartották a fegyverszüneti megállapodást, hogy az első hetekben egyetlen katonája sem tette meg a i néhány lépést a várból a hidon keresztül a városba. Előzékenye'* voltak r hatóságokkal, emberségesek a iakosokbal szemben. Parancsnokuk, Popovics Dragomir ezredes csakhamar bizonyos népszerűségre tett szert Aradon, (S sokan voltak, akik visszaemlékeztek arra, hogy mikor németek tanyáztak a városban, a közbiztonság sokkal gyengébben állót.)

Néhány nap mu'va már átszöktek a szerb tisztek a városba, felkeres- iék a kávéházakat, mozikat s való Sággal barátságos viszony alakult ki a város és a mcg3iálió csapatok vezetői .között.

Aztán — újabb pár nBp múlva — rémhírek kezdtek keringeni. Elborult arccal, súgva adta tovább egyik polgár a másiknak: jönnek a szerbek!

A hir onnan keletkezett, hogy a megszálló csapatok lassankint be- I rendezkedve a várban — raakadtas | a sabáciak temetőjére. Csoportosan | keresték fel nap-nap után a szerb ^ bakák a szomorú helyet, ;könnyes ; szemekkel olvasták el a fejfákat s r néha néha bizonyára ökölbe szerűit ji a kezük. S a rémhírek terjedtek, é hogy áttörnek egy éjszaka a válj rosba.

\ Terjedt a félelem a városban, úgy í hogy egy napon Varjassy Lajos dr., í a város és megye főispán-kormányig biztosa már jónak látta átzarándo- 5 kölni a Várba. Varjassy dr. felke ü reste Popovics Dragomir eziedtsí s t elmondotta neki: mi történt négy év 1 előtt a várban. Elmondta, hogy a | szomorú múltért nem felelős a vá- | ros, a polgári lakosság, akik a fáj- j dalommal és részvéttel nézték azt, I amit a várban az osztrák katonai l széliem müveit.

Varjassy tapintata, eloivenciájs, \ européer egyénisége elhárította a fenyegető feílegeket. Poponcs meg- ; nyugtató kijelentéseket tett, a szerb katonákat felvilágosították, a jó vi- i szony a megszálló csapatokkal meg voit mentve.

■j Néhány nap múlva az aradi szer- 1 bek vendégül látták egy banketten a I megszálló sereg tisztikarát. A ban- “ ketten Varjassy dr. kormánybiztos s f a város képviselői is megjelentek. ? Három-négy nap múlva Arad városa ; rendezett bankettet Popovics.ezredes ; és tisztikara tiszteletére, amely ün- l népi hangulatban folyt le.

| Amikor a pesti lapok az aradi bankettről megemlékeztek, sokan i rosszalólag csóválták e hírre fejüket. Valahogy szervilizmust láttak abban, hogy Arad, a szinmagyar város ünnepli az ellenséges megszálló sere- 1 gekeí. Pedig nem szolgaleiküséget kell ebben az aktusban keresnünk. Az aradi banketten a kísértő múltat temették el.. .

Hogyan dolgoznak a lej- mnnteok ?

Nem bírják a napszámosmunká'. —• Az első próba után elmaradnak. — Könnyebb munkával kell őket foglalkoztatni.

Budapest, dec. 27.

Messze künn, az Angyalföld külső perifériáin fesszik a lipótvárosi te« her pályaudvar. Az állomás vörös kőépüleie büszkén vi esi homlokán a feketebeíüs feiiráai: „Budapest— Lipótváros.“ A széles sínek, mint a fényes drőlsiáiak futnak itt össze, amelyekből harmincöt iparvágány ágazik szét a környékbeli gyárakba. Ezeken bonyolították le a békeidők és a háborús évek hatalmas áruforgalmát. Most csend van, a teherforgalom a legminimálisabbra re dukálódott, csak egy-két foíatómoz- donyt, meg néhány üres vaggont látni. De hát hová is lehet ma árut szállítani ? A ráki rak is félig üresen ásitoznak, mindössze néhány láda és hordó vár a továbbításra, öt hat vasúti munkás lézeng csupán, pedig azt hittük, hogy serény munkával elfoglalva találjuk iü a „fejmunkások“ kis csoportját is, akik legelőször a lipótvárosi pályaudvaron kaptak munkát. Nem láttuk őket, pedig kora délután volt még, nem érhetett véget a napszám.

A vágányok közt boíorkázva, keresésükre indultam. Polónyi állomásfőnököt, aki épen a pályán tartózkodott, kérdeztem meg útközben, hogy hol beszélhetnék a fejmunká sokkal. Meglepetéssel hallgattam a következő kijelenté eit:

— A fejmunkások közül már egy sincs nálunk. Mikor az eszme fel merült, maga Nagy Endre járt künn az igazgatóság kiküldöttével; hogy a ftjmunkásokbó! néhsnyzt itt is eihelyezzen. A kévé- dologra való tekintettel csak pár napi időre kértem liz embert. Csupa fiatal, 18—20 éves gyenge testalkatú diákot kap tam, akinek bizony nem való a teherhordás. A kkebb darabbáru kezelési éi, ahoi könnyebben történik az árumozdiíás, talán be is váltak vona, de a három nap alatt, mig .a pályaudvar szolgálatában állottak, többször kellett pótlást kérni, mert sorra elmaradoztak. Másodnapra a emberből öt hiányzott. Fejmunkásaim közt volt egy százados is, aki erős, izmos ember létére a legjob ban bírta a dolgot. Ő állandóan buzdította is a fiatalabbakat, szívesen maradt volna, de partnerei minduntalan cserben akarták hagyni. Egy napig csak győzték a szokatlan munkát, reggei fél nyolctól este fél hatig, másfél óra ebédidő megsza- kitással, de a következő reggelen már egyszerűen otthon “maradiak. Ugyanígy áiit a helyzet később is, am kor a Bsfestigungs baudirekti ónak bocsátottam rendelkezésére őket. Itt megmentett árut, préseit

fagyapoíbáíakat kellett volna a kocsikból kirskniok. de az 1—2 mázsás bálák cipelését még kevésbbé bírták. Látva a helyzetet, az egyik malomban próbáltam nekik könnyebb munkát szerezni, ömlesztett termény zsákolásával akarlák a fej munkásokat foglalkoztatni, de a malom szervezett munkásai tiltakoztak a fvjmunkálok felvétele ellen és szervezett munkanélküliek alkalmazását követelték.

Mennyi volt a fejmunkások napi- bére állomásfőnök ur?

— Kezdetheti annyit kaplak, mint az állam vasúti munkások, napi 12 koronát, de később V zsonyi elnök« igazgató ur 4 korona küiönpóíiékot engedélyezett részükre. Valószínű azonban, hogy míg így sem találták tneg számításukat, mert a fej- munkások — nem úgy, mint ez ipari és vasúti alkalmazottak legtöbbje — semmiféle munkazubbon- rsyal vagy védőruhával nem rendelkeztek és ennek hiányában kénytelenek voltak drága öltözetüket rongálni 8 bepiszkítani. Századusunk például tiszti uniformisában dolgozott.

— Épen ezért a fejtnunkásoknak inkább polgári vállalatoknál kellene alkalmaztatás! keresni, mert amíg esetleg kevésbé fáradságos teljesítményükéit a magáncégek jobban fizethetnek, eddig az állam napszámosmunkáért nem sdhat a most megállapítottnál magasabb illetéket.

— Kisebb üzemeknél, műhelyekben és szertárakban, ahol kevésbbé terhes a szolgálat, kell először próbát tenni a fejmunkásokkal és csak akkor, ha az izommunkához már hozzászoktak, lehet iassu átmenettel nehezebb munkára fogni őket.

Ami szinte természetes is.

— A hadisegélyeket március elsejével beszöntetik. A hadügyminisztérium elrendelte, hogy a hadisegélyeket a jövő évi február hónap

végéig fizessék február hó vígével azonnal a hadisegályek további fi- zctéséí beszünteti. Ez az intézkedés a faluéi lakosságra vonatkozik, mert ebben az időben a fsui lakosság a mezőgazdaságban foglakozást és kere-eiet talál. A v rotí lakosságról a hídügyminiszlerium külön fog ia- itézkedni. Akik eddig hadisegélyt nem kaplak, azok ebben ufőlag már nem részesíthetők. >

#