Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-11-16 / 264. szám
1918. november 16. szombat, 263. Ara 16 fillér XXV. évfolyam. Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 40 korona, — fél évre 20 korona, — negyed évre 10 korona, — egy hóra 4 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 16 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI JÁNOS. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági Ítéletek, közgazdasági közlemények, gyászielentések 1 K. Jótékony- célú egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülfizetések nyugtázása 40 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilvánítások 10 sorig 10K. — HIRDETÉSEK: egész oldalas 300 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek — 70 fillér, szallaghirdetés szövegoldalon 1 K. Uj «Hág Eger, nov. 15. A végtelen háború annyira rászoktatta az embereket a csak saját mindennapi keserves életükkel való törődésre, annyira csak a ma hétköznapi szükségeitől tartattak bilincsben, de meg a legóriásibb fontosságú események ©ly észbontó sietéssel követik egymást, hogy alig van lélekzetünk kellő értékük szerint méltatni mindazt, ami nap-nap után előttünk történik. Pedig tisztában kell lennünk vele, hogy amióta a világ áll, amióta emberi társadalmak politikai szervezetekbe tömörülve igyekeznek minden emberi élet legfőbb céljához: egy lehetőleg boldog lét valósításához közel férkőzni, oly döntő változások a társadalmak, a nemzetek élete sorában nem történtek, mint most. A nagy francia forradalom uj világot teremtett egy régi romjain, de még az sem vetekedhet a mostanival. Hisz örök életűnek látszott politikai ciklopszépitmények omolnak össze kártyavárakként órák alatt, trónok könnyű zsákmányává esnek egymás után a forradalmi tenger hullámainak. A szociálizmus nem tudta megakadályozni a világtörténelem legrettenetesebb ember- pusztitását, de most álmából ébredt oroszlánként rohan a csatasorba, hogy kiharcolja az uj világot. A forradalmi áradat, a melynek tanúi vagyunk, valósággal a természeti szükségszerűség, jellegével és benyomásával jelenik meg előttünk. Nem is egyéb ez, mint a hosszú háború alatt felhalmozott roppant energiák elementáris erővel való kitörése. A fegyverrel küzdőkben a hovatovább mind kilátástalanabb harc, ennek végtelen szenvedései annak tudatában, hogy minden további nap már csak hasztalan vérontás és rosszab- bitása az elérhető békefeltételeknek, a legnagyobb elkeseredést váltotta ki. De nem kevesebb volt az elkeseredés az itthonmaradot- takban, akiknek az élettel való küzdés emberfeletti munkáját és nehéz terhét még elviselhetetlenebbé tette sokak tétlen gazdagodása s a háborús kon- jukturák lelketlenül kiaknázók szemérmetlenül fitogtatott jólétének látása. A ki ma azt mondja, hogy ennek igy kellett lenni, már nem is kell tartania attól, hogy utólagos profeciójáért kigunyol- ják. Valóban igy kellett lenni mindannak, ami történt és ami még történni fog, mert a hosz- szu háború nyomot usága oly elemi erejű fellobogását váltotta ki a néplélek elkeseredésének, hogy a nép maga akart ura lenni sorsának s nem bízza többé egész életét egy vagy nehány ember akaratára. Amint a nagy természeti kataklizmák terjedésének nem lehet útját állni, úgy nem fog megállni a nagy földindulás a politikai határoknál. Végig fog vonulni a vén Európán legnyugatibb csücskétől a Boszporusig. Már jól látható, hogy ami nálunk, a németeknél, Ausztriában történt, mindenütt másutt is sorra elkövetkezik. Mert a béke, kenyér, szabadság, uj világ ma, általános életcéljai minden társadalomnak. Egészen bizonyos, hogy nem lesznek a győzelem mámorában vígan ké- jelgők és szomorú legyőzőitek, hanem lesz a közös sors nagy kommunizmusa. Ám vannak az egyes nemzetnek, az egész emberiségnek s örök, fel nem áldozható, el nem prédálható javai, melyek nélkül nem éihel. Ezeket meg kell menteni és biztosítani az uj világ számára, bármennyire más legyen is ez az eddigitől. Oly feladat, mely egyenesen a lét kérdése minden nemzet számára. Ez / fogja az uj viiág nemzeteit egyesíteni szolidáris együttes munkára. Ez a szoli- dáritás mentheti csak meg az * emberiséget a világanarchiától. H maggsr köztársaság ünnepi prottlamáiása. — Az alkotmánYOzó gyűlés h inapi ü ése. — Nagy ünnepség keretében fogják kikiáltani a köztársaságot. (Saját tudósítónk telefonjeientése.) Budapest, nov. 15. A főváros lázas lelkesedéssel készül a holnapi nagy napra, amikor az alkotmányozó gyűlés ki fogja kiáltani a magyar köztársaságot. A Nemzeti Tanács nagy apparátussal dolgozik azon, hogy a korszakot alkotó eseménynek minél impozánsabb ünnepi kerete legyen. Az alkotmányozó gyűlést a Nemzeti Tanács mindenekelőtt ezer főre egészítette ki, mert minden testület és érdekképviseletnek helyet kellett adni az alkotmányozó gyűlésben. Az alkotmányozó gyűlést a parlament kupolacsarnokában tartják, a melyet vörös drapériával vonnak be. A parlament épületére a magyar nemzeti lobogó mellé, a horvát zászló helyére a vörös lobogót tűzik ki. A kupolacsarnokban kíilön- kölön emelvényen foglalnak helyet a kormáuy tagjai, valamint az egyes politikai pártok kiküldöttei. Az alkotmányozó gyűlésen Hock János elnök fogja kihirdetni a köztársaság proklamá lását s ugyancsak ő hirdeti ki a parlament előtt fölállított tribünön a népnek is az alkot- mányozó gyűlés határozatát. Az utcákon azután nagy ünnepi felvonulások lesznek katonazenekarokkal és dalárdákkal. Az összes épületeket fellobogózzák, a színházak díszelőadásokat tartanak, az iskolákban pedig a holnapi napon szünetelni fognak az előadások. A zárórát holnapra éjjeli egy óráig kitolták. Az alkotmányozó gyűlés holnap a köztársaság proklamá- lása után törvényerejüleg ki fogja mondani, hogy a forradalom napja: október 31-ike és a köztársaság kikiáltásának napja: november 16-ika nemzeti ünnep lesz. A német nép kiáltványa az entente-hoz. (Saját tudósítónk telefonjelentése,) Budapest, nov. 15. Mint Berlinből sürgönyzik, a német munkás-és katonatanács a német nép nevében kiáltványt intézett Franciaország, Anglia, Olaszország és Amerika szocialistáihoz, hogy hassanak oda, hogy a kormányaik által a német népre diktált fegyverszüneti feltételeket enyhítsék, mert ezek a feltételek a német nép éhhalálát jelentenék.
