Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-11-09 / 258. szám
Előfizetési árak Helyben és vidéken postán küldve egész évre 40 korona, — fél évre 20 korona, — negyed évre 10 korona, — egy hóra 4 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 16 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI JÁNOS. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági ítéletek, közgazdasági közlemények, gyászjelentések 1 K. Jótékony* célú egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülfizetései: nyugtázása 40 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyíl* vánitások 10 sorig 10K. — HIRDETÉSEK: egész oldalas 300 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok. gazdaságok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek — 70 fillér, szallaghirdetés szövegoldalon 1 K. A nemzetiségi kérdés megoldása, amely az uj Magyarország alapvető munkálataiban elsőrangú probléma s a legnehezebb feladatokat rója a politika vezetőire, komoly feladatokat ré a magyar társadalomra is. A politikai téren hirtelen beállott fordulat egészen uj helyzetet teremt Magyarország közjogi berendezésében is. Meg kell átmenet nélkül valósítani oiyan programmekat, amelyek lassú kibontakozásra voltak alapítva, át kell váltani az egész kormányzati politikát, amelyet félszázad óta ugyanaz az irányzat vezetett. Ennek következtében számot kell vetni afölött is, vájjon mi volt a téves vagy hibás ebben a politikában; a tévességért mintegy expiálás- ként bizonyos hagyományos jogokról le kell mondanunk, még ha a legjobb szándékú és hiszemü tévedések voltak is. Ez az átalakulás nem hagy- htjaa érintetlenül a társadalmat sem, amelynek szintén számot kell vetnie s olyan feladatra áttérnie, amely jóváteszi a hagyományos hibákat. Az állami integritás megvé- delmezésében néhány szélsőséges gondolkozásu embert kivéve, nem lesz különbség ebben a válságos időben a magyarok közt. De az állam határain belül más irányt kell vennie a közigazgatási és kulturális politikának, amely ellen eddig is hol nyíltabban, hol alattomban harcot vívtak a nemzetiségek vezetői. Miután a nemzetiségek tekintélyes része, mint az eddigi nyilatkozatokból merjük hinni, saját nemzetiségük érdekében sem akarnak kiválni és harmadrend« tényezőkké sülyedni, gazdasági érdekeiket feláldozni: meg kell fognunk azt a fonalat, amely a jövőben elégedettebb politikai és kulturális egységbe kössön bennünket. A jövő nyugalom és zavartalan fejlődés nemcsak megérdemli, hanem meg is kívánja, hogy bizonyos szinleges pres- tigeről lemondjanak. Nem egy válságos időben találta meg már a magyar nemzet többségének helyes ösztöne az ál- dicsőség feláldozásával a helyes utat, amely a nemzet önfenntartását és haladását biztosította. Anélkül, hogy minden jogunkat és történelmi államvezető szer pünket feláldoznánk, (amit most már az entente részéről is nyomatékosan hangoztatnak), a csorbítatlan áilami egység és tekintély mellett ebben poligiott országban keresnünk kel! a békés egyetértést a nemzetiségekkel, tehát meg kell nekik adni jogukat és szabadságukat mindabban, ami az állam érdekeit nem sérti és saját nemzeti fejlődésünket, nem keresztezi. Ha ez megtörténnék, nincs többé oka egyik nemzetiségnek sem, hogy egy más rendezetlenebb és fejletlenebb államhoz csatlakozni kívánjon az általa birt földdel együtt, amit megint nem lehet fegyveres erőszak nélkül megcselekedni; a fegyveres megoldás pedig, mint minden oldalról győzelmesen tapasztalhatták, nemcsak kétséges eredményi, hanem mindenképen keserves és káros. Győzőre és legyőzőire egyaránt. Meg kell tehát most találni az utat a kölcsönös megegyezéshez. Még pedig a nemzet zömének. Mert hiszen a nemzetiségek tekintélyesebb elemei, akik szintén itt benn, határaink között kívánják népeik boldo- gálását, bizonyos tokiitetbon épp oly konzervatív természetűek, mint a magyar nemzet zöme. Ne engedjük tehát egy lármás és széthúzó célokat követő töredékek zsákmányául a nemzetiségeket A többségnek, amely a demokratikus fejlődés talajára lépett, kell ezt a magyar állam érdekeinek védelmével megalkotnia. De ebben ugyanazzal az eltökéléssel kell hozzá csatlakoznia a magyar társadalomnak is. Mi annyi kulturális erővel és eszközzel rendelkezünk, hogy vezető szerepünket nemcsak megőrizhetjük, hanem kívánatossá is tehetjük. Mentői nagyobb mértékben lehetnek részesei a kultúrának szabad elhatározásukkal a nemzetiségek, annál több pontot fognak találni a magyar kultúrával való érintkezésre. Az ő művelődésük emelkedésével nemhogy vesztenénk, hanem csak nyerhetünk. Társadalmi intézményeinket sem szabad az eddig szokásos zárt körökre korlátoznunk. Mert a társas érintkezés kellemessége a legjobb prozelitája a békés egyetértésnek. Ezt várjuk a. rna^ gyár társadalomtól. Ez a reális kultúrpolitika. Budapest, nov. 8 Belgrádból sürgönyzik: A magyar békedelegációt, a mely tegnap délután érkezett Belgrádba, este 6 órakor fogadta Frunchet-D'Esperay tábornok a belgrádi színház u, 5. sz. a. lakásán, ahová kevéssel előbb érkezett meg autón Nisből. Miután Károlyi Mihály gróf bemutatta a tábornoknak a küldöttség tagjait, felolvasta a magyar népkormány memorandumát, amelyben ismerteti a forradalmi átalakulást, amely egy uj Magyarországot teremtett. Most tehát nem mint a király emberei, hanem mint a nép megbízottai jönnek tárgyalni. A memorandumban hangoztatja a kormány, hogy küldetésük először is informativ, «másodszor hogy olyan likvidálást érjenek el, amely megfelel a magyar nép érdekeinek, harmadszor pedig sommiféle felelősséget nem vállalnak a műit rendszer tényeiért. A magyar népkormány kíméletet kér a magyar népnek és esetleges megszállás esetén csak olasz, angol, francia vagy amerikai csapatok szállják meg az országét. Franchet D'Esperay tábornok először is kijelentette, hogy a békedelegáció csak a magyar nemzetet képviselheti, nem egész Magyarországot. Azután hangoztatta, hogy 1867-ig a magyarok népszerűek voltak, de mióta a németek szolgálatába állottak, azóta éppen oly gyűlöltek, mint a németek. A magyarok tehát — mondotta a tábornok — együtt fognak meglakolni és fizetni a németekkel. Egyedül Károlyi Mihály gróf az, aki segíthet a helyz«- tünkön, ezért tehát teljes erővel tömörüljön Károlyi körűi, mert az entente számára egyedül Károlyi személye a garancia. Ezután a tábornok átadta a A belgrádi béketárgyalások. I — Az entente fegyverszüneti feltételei. — Csak Károlyi envhitliet a helyzetünkön. — A béke első nyert csatája.
