Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-09-07 / 205. szám
2 ti 1918. szeptember 7 minden más nélkül, (be volt bútorozva) amit a háziasszony az én nagy könyörgésemre havi száz koronáért volt kegyes kiadni, de csak egy hónapra, de természeten bútor nélkül s ahová én a házigazda nagyszerű káromkodásai közepette bútorommal bevonultam. Míg egy ki-sé igénybe ve. zem a Szerkesztő ur türelmét. A mai napig sem tudtam megáílapita, hogy van-e már iakáshivatal, vagy lakásbizottság, mert még mindig két hét szükséges arra, hogy az arra illetékes hivatal végre megkezdje munkáját? Itt radikális intézkedésre van szűk ség. Könyörtelenül ie kell törni a lakás uzsorát, a lakással való zug- kereskedést, hogy a hatóság tudomása nélkül sem bútorozott, sem butorozatlan szobát vagy lakást kiadni ne lehessen. ; Akkor talán én is elhiszem, hogy az egész város a t.sztviseiökkel érez. Maradtam kiváló tisztelettel a Szerkesztő urnák kész hive Kovács József kir. adótiszt. A fő Idős riogatás hőiül Dr. Barsy István érseki ügyész nyilatkozata. Dr. Barsy István érseki és káptalani ügyész a következő nyilatkozat közzétételére kért fel bennünket: Az Egri Hírlap f Jyó évi szeptember 6 iki számában személyemet is érintő ilyen köz’emény jelent meg: „Emlékezetes a választási harcokból, hogy az érzéki főügyész a szőllőskei birtokeladásnál is sokszor hangsúlyozta: csak annak adnak földet, parcellát, aki gróf Zíchyre szavaz. Sőt az állandó választmányban is elszólta magát egy vitájában: Majd annak adjuk, a kinek mi akarjuk!“ Csak annyiban tartom érdemesnek e közleménnyel foglalkozni, a mennyiben rásütöm a valótlanság bélyegét s aztán beszélhetnek és írhatnak, amit akarnak. A szőlőskei birtok eladásának ügye a képviselőválasztás lezajlása után kerü t szőnyegre s igy egyenesen kizárt dolog, hogy én azt mond hattam volna, hogy csak annak adnak földel, parcellát, a ki gróf Z'chyre szavaz, vagyis kortes fogásokkal éltem, vagy élhettem volna. De különben semmikor sem mondottam a fentieket, a cikk ezen "része tehát valótlanság. A mi pedig a városi állandó választmányban történt .elszólásomat“ illeti, megjegyzem, hogy semmiféle elszólás nem történt részemről; hanem mikor a más földjét osztó dr. Alföldi Dávid ur akart rendelkezni az érseki vagyon felett, azt mond am neki tudatosan, határozottan és nem elszólásképen, hogy: „osszák a magukét, a saját ügyeink elintézését pedig bízzák reánk, majd elvégezzük azt mi legjobb akaratunk és belátásunk szerint.“ Salakár Rezső balesete. Amikor az Élet tragikus szerepet ad a komikusnak. Látogatás Latabárnál. Eger, szeptember 6 Tegiap délután Latabár Rezsővel az Eger—miskolci 3zmtársu'at komikusával nagyon sajnálatos eset lör fént. Egy pír percbe tragikus szerepet osztott ki az Élet a számára; de ebben a tragikumban annyi komikum vegyül, hogy szinte lehetet- en humor nélk'ül, tárgyilagosan megírni az egészet. Már mindjárt az elején humorizálni keli. Latabár tegnap délután bement egy olyan helyre, ahol minden ember csas személyesen rendezheti el a szükségletét. Alig tartózkodott bennt egy fél percig, amikor egyszer csak torkasza- kadtából ordítani kezdett: — Segítség 1 Segítség! . . . Majd hirtelen csend lett. Latabár édes anyja és egyik rokonuk azonnal a fából épített házikó-felé rohantak. L3tabár rokona egy főmérnök, — aki igen erős ember, — egyetlen rántással felszakitotta az ajtót. Meglepő látvány tárult eléje. A faházikó ülőkéjéhez hozzáépített tégla alap egy nagy darabon leszakadt és elszülyesz’ede Latabár Rezsőt is Mindö sze a két kezének-hadonászó ujjai látszodtak ki. A főmérnök kellemetlen helyzeté- | bői kiszabadította Latabárt, aki rette netes állapotban, félholtan került a napvilágra. Azonnal a kút alá álli- j tották és vagy tiz percig húzták rá a vizet. Azután beugrott egy hordó ; vir.be, m3jd fürdőt vett, közben min- den parfümjét magára locsolta — estére aztán mégis olyan állapotba hozta magát, hogy a nagy izgalmak után lefeküdhetett. < Üt következik a tragédia második felvonása. Latabár Rezső az ágyban pihenve, visszagondolt az elmúlt fe- lcjthe ellen percekre, igen rosszul lett olyannyira, hogy dr. Grünblaí. I Ármin színházi orvost kellett s git - j ségül hivni. ! Természetesen a tegnapi Szulamith j előadásán nem vehetett részt, A közönség meglepstéssel értesült, hogy Szendrő játssza Latabár, szerepét, később aztán a színházban híre terjedt az esetnek mindenki mulatott rajta. Felkerestük ma délután Latabár Rezsőt lakásán. Ágyban fekszik*, feltűnően sápadt. Beszéli a balesetét: — Mindenki mutat ezen, pedig alapjában véve egy igen szomorú eset ez. Egy pillanat alatt történt az egész. Beléptem, a másik pillanatba éreztem, hogy sülyedek. Elkiáltottam magam segítségért, annyi időm volt csak, hogy nagyon ös3zeszoritottam a számat és bezártam a szememet. A másik pillanatban már egészen benne voltam. Rettenetes percet éltem át. A beszélgetés során panaszkodott, hogy megütötte magát. Beszélte még, hogy kollegái mind felkerestek, sőt a közönség közül is igen sokan ér dekiődíek állapota iránt. Latacár állapota különben már annyi-a javult, hogy egy-két nap múlva elhagyhatja a betegágyat. Az osztrák érdek érvényesülése a magyar közgazdaság fejlődésével szemben. Csak kivételes kormányéngedéllyel lehet alaptőkét emelni. A Rotschild-csoport uralma Magyarországon. Irta: dr. Pallos Árpád. (Budapesti tudósítónktól.) Eger, szept. 6. Váratlanul, mint felhőtlen égből lecsapó villámcsapás érte a magyar közgazdasági életet az a kormányrendelet, mely a kivételes törvények alapján a részvénytársaságoknak, hogy alaptőkéjüket kormány- hatósági engedély nélkül felemelhessék. Ezentúl csak kivételes esetekben minisztertanácsi határozat után szaporíthatják tőkéjüket a rész vénytársasági formában miködő in- ! tézmények s a kormány, mint legfőbb szakértő fogja megbírálni, vájjon egy és más fejlődésben lévő vállalatunknak szüksége van e nagyobb tőkekészségre, avagy sem. Ha a kormányok összeállítása annyira ideális lenne, hogy minden re88ortminiszter egyben szakmájának legkiválóbb hozzáértője is lenne, ha \ azt a lehetetlen helyzetet el is tud nők képzelni, hogy minden miniszter oly vezérkarral lenne körülvéve, mely minden egyes magyar vállalatnak a veséjébe lát, s szakértelem met bírálhatná el annak fejlődési lehetőségeit, még akkor is félő szem met tekintenénk ezen ósdi és el avult intézkedésre, mely vissza akar ja állítani a középkor naiv pénzügyi deresét, hogy azon verj i el a port a néki nem rokonszenves vállalatokon. De ma?! Mikor a szakértelem hiánya csak úgy dühöng a minisztériumokban, amikor egyik a magyar ipar és kereskedelemre káros j rendelet a másiknak ad helyet, ma egyenesen megdöbbenést vált ki belőlünk ez az újabb szörnyszülött, melynek hatása egyébből nem áll bat, mint a nagy nehezen fejlődésnek induló magyar vállalatok mesterséges fékezése, erőszakos íagnációra kényszerítése. Kinek érdekében adódott ki ez a felemás rendelet?! Kinek fáj tulaj donképen az, hogy az öt esztendős háború alatt a magyar vállalatok soha nem remélt fejlődésnek indultak?! S ki örvendezik a legújabb kormányrendeletnek, mely derékban töri ketté a magyar közgazdasági élet életerős, virágzó tölgyét. A rendelettel egyidóben kiadott kormánymagyarázat erre választ nem ad, A pénzügyi robulisziikával megszerkesztett nyilatkozat már régen idejét muita és sokszorosan megcáfolt pénzügyi elvont teóriákkal magyarázza ballépését, de egyetlen hozzáértő magyar embert sem fog meggyőzni annak helyességéről, avagy szükségességéről. Az adóelvonást s a hadikölcsönjegyzés akadályát tátják a nagytőke inflációban, akkor, : a mikor a háborús adórendeletek a részvénytársaságok háborút adójának kulcsát már réges-régen a kormány előnyére változtatták meg s a nyolcadik hadikölcsön statisztikája pedig ; azt igazolja hogy a hadikölcsön- jegyzésben éppen a nagytőséjü intézmények vezettek, sőt azok segé- ! lyévei lehetett azt a kiváló enged- i ményt elérni, melyet még az ellen- 1 séges külföld is megcsodált. Az egész magyar sajtó át van j hatva az ország közgazdasági életé- ! nek hatalmas s nem várt fellendü- j lésétől s ebben az egyben találnak i némi kárpótlást a rengeteg áldoza- | tokért, melyeket a magyar nemzet- ; nek a világháborúban magára kel- j lett vállalnia s most osz'rák érdekek i érvényesüléséből ezt ’ az egyetlen előnyünket is elveszítsük. Hái olyan nagy baj lenne abból, ha a nagy közgazdasági fellendülés idegen tőkék beözönlését idéznék elő ? I ^Vagy azt találják károsnak, hogy végre megszabadulhatunk az értizedek óta uralmon levő Rotschild-csoport pénzügyi gyámkodásától ? I Bizonyos, hogy Ausztria már hosszabb idő óta féltékeny szemmel ■ tekintette Magyarország pénzügyi felvirágzását. Fajt n;ki, hogy az évszázados rabszolgasorsból épen a világháború konjunktúrája következtében sikerül majd felszabadulnunk s minden befolyását latba vetette, hogy az Ausztriában már meglévő s mo3t legfeljebb még jobban kiterjesztendő, állami fennhatóság alá helyezze a magyar közgazdasági vállalkozáson- terjeszkedés: lehetőségét s igy gépiesen akadályozza meg azt, hogy a lekötött osztrák tőkék Magyarországba szivároghassanak. A Rotschild-csoport magyar exponense, Ulmann Adolf báró, a Magyar Általános Hitelbank elnöke, az egyetlen magyar pénzkapacitás, aki áz uj kormányrendeletnek örvend s ezzel elárulta azt is, hogy az uj kor- miayrendelet kibocsájtásában részes. Bizonyos, hogy a Rotschild-csoport magyarországi helytartójának érdé*
