Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-09-04 / 202. szám

Az építkezés horri­bilis megdrágulása. Egy gyöngyösi építkezési versenytárgyalás tanulságai Eger, szept. 3. Gyöngyösön ir.osí már talán mégis megindul az építkezés. Több mint egy éve égett le a város, azóta törvény előkészítés, tervezgetések, utcarendezések, terek rendezések folytak, dp a város mozdulatlanul úgy áll, mint ahogy a tűzvész pusz­títása után. A gyöngyösi sajtó és a rekon­strukció vezetői folyton folyvást sürgették az építkezés megkezdését és jő előre megjósolták, hogy minél később épitenek annál drágább lesz az építés. Hogy mennyire bevált ez a jóslás, mutatja az, hogy a Gyön­gyösi Népbank r. t. versenytárgya­lást hirdetett a nagy tűzvész alkal­mával leégett székházának a beérke­zett tervpályázat szerint való felé­pítésére. Az első határnapra nem érkezett egyetlen ajánlat sem. Akkor a határidőt kitolták, amikorra már jelentkezett néhány pályázó, de ugyancsak nagyot nézett az igazga­tóság, a mikor a pályázatokat fel­bontotta és megállapította, hogy a legolcsóbb ajánlattevő a székház építésért nem kevesebb, mint 2 mil­lió és 200.000 koronát kért. Egy évvel ezelőtt ugyanezen munka el­vállalásáért egyik vállalkozó 880.000 koronát kért és igy rövid egy esz­tendő alatt egy és ugyanezen terv kivitele 1 millió és 400.000 koro­nával emelkedett. Ez volt az eredménye a nagy haza vonónak, amelyet nagyobbára a törvényhozás okozott, mert az országgyűlésen a nagy választói viták és kormányválságok, pártdü- höngések és pártbirkozások foglalták le a törvényhozók idejét, s igy nem tudták meghozni azt a néhány soros törvényt, amit rövid pár óra alatt le lehetett volna tárgyalni. A gyöngyö­siek tehát sokszorosan meg fogják fizetni a demokrata kormány tüleke­désének és a páríbirkőzásoknak az árát. Egyben ez a példa szomorúan illusztrálja azt is, hogy milyen lehe­tetlen probléma lesz a jövőben a házépítés és a iakáskérdés meg­oldása. tak végre az ellenség első és utolsó vonalai ellen. Az előző éjszaka megtámadtuk a pólai katonai müveket, valamint a Primolane vasúti állomást és lőszerraktárt. A légi harcok folyamán 6 repülőgépet lőttünk le, a 7-ik a Piave felett le­zuhant. Ehhez a jelentéhhez a sajtó­hadiszállás a következőket fűzi: Brantenfelre négy bombát dob­tak, négy ember meghalt. Anyagi kár jelentékeny. Brevignó és Rovigno között egy léghajó bombákat dobott le, melyek a tengerbe zuhantak. Primolane elleni légi támadásról senki se tud semmit. A vezérkar főnöke. 18 léghajót, 55 repülőgépet lőttek le a németek. A marokkói és amerikai hadosztályok támadásai meghiúsultak. A német vezérkar jelenti: Berlin, szép. 3. NYUGATI HADSZÍNTÉR: Mupprecht bajor trónörökös és Boehn vezérezredes hadcsoportja: Ipern és Labassée között sikeres gyalogsági harcok állása­ink előterében. A Scarpe és Somme között az angolok folytatták támadásaikat. Arrastól délkeletre sikerült nagy túlerővel benyo­mulni gyalogsági vonalainkban. Hendecoürtíól keletre Noueuil éjszaki szegélye között fel­tartóztattuk az ellenség erős lökéseit. Az ellenség többszörös kísérletei, hogy a Dury melletti magaslatokon át a csatorna felé tovább eiőhaladjon, tartalékaink beavatkozása folytán meg­hiúsultak. Bapaume két oldalán visszavertük a részben páncélos kocsikkal és tüzérségi előkészítéssel megkíséreli támadásokat. Heves harcok után megtartottuk a Fleury. Moirlain keleti szegé­lyén levő, magaslatokat. Egyénként a 5omme és Oise között tüzérségi harc. Több órát tartó tüzérségi előkészítés után a franciák délután marokkói és amerikai hadosztályokkal megerősítve támadásra indultak az Aillete lapályon. Támadásuk tüzelésünkben meghiúsult. Egyes helyeken is tüzelésünk lökte vissza az ellenséget. A Cecij an Monttól nyugatra és délre levő erdőkben az ellenség első vonalainkat kissé visszaszorította az Ailíette lapá­lyaira. Az Aillette és Aisne között meghiúsultak az ellenséges igen erős támadásai. Gárda vértesek, testőr vértesek és 8 ezred­be!! gyalogosok tizenhat nagy ellentámadást vertek vissza. Tegnap 12 ellenséges léghajót, 55 repülőgépet lőttünk le, 36 az arrasi csatatérre esik. Lözten hadnagy 36 ik légi győzel­mét aratta. iimmmm's Spanyol magyarok. A kabát. — Néprajai adatok. — a doktor. ülasz légi támadás Póla ellen. (Hivatalos.) Budapest, szép. 3. OLASZ AKCVONAL: Olasz hivatalos jelentések közük, hogy repülőink csekély magasságban elrepültek Bran­tenfelre felett és hathatósan dobáltak bombákat a vasúti pályaudvarra. Éjszaka folyamán további bombázásokat hajtot­Eger, szept. 3. A napokban Budapesten jártam. Egy nagyfejühöz akartam bejutni. Emlékszem, hogy zavaromban min­denáron az előszoba fogasára akar­tam felakasztani a kabátom és — nem sikerült. Csudálkoztam. Kigom­boltam a felöltőmet, megfogtam az akasztóját, emeltem a karom, de a vízszintesnél nem tudtam tovább hajlítani. Jön az inas. Rám néz rész­véttel. Én borzalmasan nyögve erői ködőm.' — Mit akar az ur? — kérdi rö­högve. — Hál nem látja? fel akarom I akasztani ezt a kabátot — feleltem ! siránkozva. Es húzom tovább a íe- ketepertü akasztót . . . — Szemtelen az inasnép — gon­doltam — csúfot űz az emberből. Odagyön hozzám az inas. Szelí­den megfogja a kabátomat. — Engedje el ezt a kabátot, hallja 1 — kiáltottam rá fenyegetőin. — Nem azért küzködtem vele eddig, hogy maga akassza fel. Én ki akarom ta­pasztalni, hogy izé . . . miért nem lehet vele boldogulni — és bíbor­vörös arccal huzgáiom tovibb az akasztót, nyögök és nyújtogatom a nyakam. I 3 — Dehát bújjon már ki a kabát­ból az ur — szólt szánakozva az inas. Megdöbbenve ránézek. — Igazán ? Hát rajtam van a kabát? Kezdek vetkőzni. Megfog az inas. — Mit akar? — Hát nem látja? Le akarom vetni ezt a kabátot először. Be aka­rok menni a méltőságoshoz, má­sodszor. Fitymálva néz a csupasz képű inas. — Nem lehet, spanyol, — Ki spanyol? — kérdeztem, — Hát a méltóságo3. — Biztosan „beteg“ iigy-e? kér­deztem és jelentősen kopogtattam meg a fejemet. — A legkomolyabban spanyol — jelentette ki határozottan s hogy látta, mennyire nem értem a dolgot, magyarázva .hozzáfűzte: — Spanyol magyarok vannak, de magyar spanyolok nincsenek. De jó lesz, ha megy az ur^. mert én is spanyol vagyok. Rámered a szemem. — Hát nem fél? — kérdi. — Dehogy — sóhajtottam — azért nézem, mert még nem láttam eleven spanyolt. — Avval ballagok kifelé s közben azon gondolkozom, hogy mért éppen spanyol a méltóságos. Abban állapodtam meg, hogy angol nem lehet, sem frantia, mert ellen­ségünk, de spanyol inkább, mert az semleges. t A Csenged utcában találkoztam ' egy régi barátommal. Vörös az orra és szipog, közben töszköl. — Ugy-e náthás vagy? — kér­deztem forró részvéttel. — Spanyol vagyok — felelte és tovább robogott. Megállapítottam, hogy a spanyol - nép mindig tüszköl és náthás az orra. Erősen rokonszenveznek a ma­gyarok a spanyolokkal. Kopogtatok a 39. szám alatt. Régi ismerősöm akarom felkeresni. Kijön a szobalány. — Nem lehet — mondja. — A nagyságos asszony — spanyol. Két koronát nyomok a kezébe. — A nagyságos asszony azt mondta, hogy az ur számára mindig spanyol. Elszontyolodtam. A múlt kedves emlékei főbe vertek. Annyi bizonyos, hogy a spanyolok emberkerülők — egészítettem ki néprajzi tanulmányo­mat. Mindazonáltal lijt, hogy a nagy­ságos asszony számomra spanyol. Megfájdult a fejem nagyon, tán a szerelem miatt. Forróság jarta át a testem. No, ennek fele sem tréfa. Gyerünk a doktorhoz. Szemüveges ember volt az orvos. Vizsgál. El- íüsszentem magam. — Spanyol! — kiált rémülten az orvos és bezárkózik a szomszéd szobába . , . Megsemmisülten hulltam egy ka­rosszékbe. Jakab József. — A SzéchénYi’kAvé- házban minden este Kiss' Béla cigányprímás híres zenekara muzsikál. __1918. szeptember 4__

Next

/
Thumbnails
Contents