Egri Ujság - napilap 1918/1

1918-06-25 / 143. szám

nek. így károsítják meg hiúsági asszisztenciával a hevesrnegyei gazdákat.

A megye úgy határozóit, küldöttséget meneszt a kormányhoz, hogy He* es megye is részesedjék olyan arányban a leszerelés áldásaiban, mint a mozgósításhoz és felszereléshez hozzájárult. Reméljük, hogy valami eredménye lesz a mozgalomnak.

EsU jelentés.

A vezérkarunk jelenti:

Budapest, jun. 24.

Az áradás miatt a Msntello és a Piave jobb partján állásaink egyes szakaszait az ellenség előtt észrevétlenül kiürítettük.

Exlex éléit az osztrák éltem

(Saját tudósítónk felefonjelentés?,.)

Bécs, junius 24.

A lengyel klub tisztázni fogja a politikai helyzetet. Miniszter- tanács lesz, mely valószínűleg elhatározza a kormány lemondását; a király azonban előreláthatólag ismét Seidlert fogja megbízni kormányalakítással, a ki birja Őfelsége bizalmát.

Ezek szerint tehát valószínűleg csak a kormány, egyes tagjaiban fog változás történni.

A költségvetést a képviselőházban nem tudta a kormány letárgyaltatni, *igy júliusban beáll az exlex, mely előreláthatólag hosszabb ideig fog tartani.

Djabb hajóssíyesilés.

(Saját tudósítónk íelefonjefcntése.)

Berlin, jun. 24.

A Wolff-ügynökség jeieníi:

Az anglia körüli elzárt területen buvárhajóink újabb 15000 tonnát sülyesztetíek el.

Támadás Czerain ellen az ukrán kenyérbéke miatt

(Saját tudósítónk telefonjeíentáse.)

Bécs, jun. 24.

Az osztrák urakháza szombati ülésén lovag Sichardt volt pénzügyminiszter éles kirohanást intézett Czernin ellen, hogy a kenyérbékének neve zett ukrán béke gyümölcsei még most sem jelentkeznek.

Súlyos válságba sodorta ezzel Ausztria kormányát.

Seidier miniszterei nők nyom- í ban megadta a választ. Igenis ? kenyérbéke az ukrán béke; két

hónap óta érkeznek élelmiszerszál litmányok Ukrániából

és azóta az osztrák lakosság helyzete lényegesen javult.

Hogyan játsszák ki az egri piacon a maximális árakat?

Cserekereskedelem a űMrét homályban. _ Tiltsák be a kiviteli. — Teremtsenek rendet az uzsora-dzsungeiben.

Eger, junius 24.

Elérkeztünk az évnek legkeservesebb időszakához. Lisztünk fogytán, a hüvelyesfélékre ráuntunk, éiéstá rnní? pedig az egész téii vandái- pusztitás után üresen, kifosztva, letarolva, tsiralmasau meredeak felénk.

Egyedüíi reményünk és menekvésünk a piac, ahoi más évben e tájon m'r a roskadásig találtunk mindenféle zöldségfélét. Kalarábét, tököt, salátát, cseresznyét, büszkét stb. Az idei esztendő sem rosszabb a többinél, (egy kis csökönyös szá razságtól és gyöngéd fagyástóí eltekintve, no de ez minden esztendőben megesik.) És mégis, mi az oka annak, hogy a mostani heti- piecokon oly siralmasan kevés a zöldségféle, a gyümöles, a vsj, a tűrő, a tejfel a tojás és általában mindaz, amit sem el nem refevirál- iak, sem a katonaság részére le nem foglaltak, sem külföldről nem kell importálni, sem sztrájkba nem lépett, sem eí nem raktározható (hogy nőjjőn az értéke) mert hiszen romlandó. Hol van tehát, hová lett ? El nem tűnhetett, itt kelt lennie, meri van, mert a jő termőföld — ha kissé szűkkeblűén és mostohán is — de ideadta az idén is gyümölcsét, tekékét, magját. Meg is van, itt is van, csak az a baj, hogy nem kerül a piacra, nem jut a nagyközönség elé, nem hozzák forgalomba. Legalább is nem úgy, ahogy az eddig Európaszerte szokás volt: csengő bongó pénzért. Nem. Pénzért ma semmi sem ksphatő.

A rnai piac tehát nem az erre szánt tereken bonyeliítatik ie, hanem a főszer-, divat-, rőfSs és egyéb kereskedések diszkrét és hűvös félhomályában, ahol nem kell félni sem a nagyközönség megrohanásá- tói, sem a rendőrtől, sem a „maxitól, sőt még helypénzt sem kell fizetni. Sok kofának meg van ma a maga „kész helye* (ez kérem egy kofa terminus technikus) és sok kereskedőnek meg van a maga kész kofája. Tisztes szerződéses viszonyban vannak egymással: az előbbi kartont, cérnát, szappant, petróleumot és egyéb „kuláns“ cikket nyújt át szive kofa-hölgyének, mig az utóbbi ezt vajjal, tojással, tejfellel és egyéb falusi píoduktumokkal hono/á’ja. De azért nem kell mindjárt holmi rendőrileg üldözendő cselekményre gondolni. Oh nem!

, Tudják ők a dolog módját. A pa- I raszía iszony szépen megfizet a cér- 5 níért, a kereskedő pedig leszurkolja a vaj árát: az üzlet tehát egészen szabályszerűen bonyolittatik f le. És mégis, akinek nincs kartonja, l cérnája, szappana és egvébb na turáiiáj : annak nem jut a falud jókból sem. Egye meg a pénzét — ha van.

i Ha áru és kofa kevés van is a piacon, annál több a vevő. Mint ma mindenütt, úgy itt is; a kínálat kicsi, a kérésiéi ellenben nagy. Hiába: a gyomor nagy zsarnok. És minél heyesebb és elkeseredettebb a kléhezlatési manőver, annál jobban követeli a gyomor a maga ju sät.

A gondoktól nvomorgatotí háziasszonyok keserűséggel telt szívvel, ellenben ür^s kosarakkal rójjik végig a sorokat. Legfeljebb egy csomó fehér retek és egy csomó középkorú hagyma kandikál ki minden kosárból nagy szerényen. Közben alázatos orcával és remegő hangon kérdezik meg a harcra mindig kész kofa bájnőtől:

— Hogy a kíilarábé, néni?

— A nagyobbnak egy korona darabja, a kisebb 70 fillér.

— Hogy rothadjon meg a kosarában, — prüszköli nagy dühösen egy kövér, temperamentumos asz- szonyság és tovább iramodik. De nem oly gyors a lába, szegény, kicsit elhájasodott néninek, mint amilyen fürge a kai .rábé amazon nyelve. Csak úgy repülnek utána a reprodukálhatatlan kifejezések, tüzes srapneflként szállnak feléje a még a piaci edzett füleknek is kissé tulpikár.snak tetsző jelzők és aláhu zások. Iramodik is szegény néni amúgy isíenigazában. De a lelkén azért mégis könnyített.

Egy másik helyen szintén igen izgatott a hangulat, nagy a csopor- ; tosulás, a rendőri, egyenruha is ott j cikázik a nap hevében. Tülekedés,

\ előrenyomulás, egy kosár cseresznye, egy csomó kar nyúlik körű ötté, egy paraszt menyecske pedig pergő ; könnyeket hullat az aprőszemfl j cseresznyékre.

— Hát itt mi történt?

f — Szétmaximálták kérem sze- j génynek a cseresznyéjét. 180 fillér | jével kell most elvesztegetni literjét,

; ráfizeti szegény az egész havi hadi segélyét. így bánnak kérem ma a

szegény asszonyokkal, akiknek az ura a háborúban küzd.

— Jól van a. neki, — hagyja rá egy viharedzett tőrzskofa. Minek is hozunk mi a városba valamit: Nem érdemes behozni semmit, haljon éhen (de ezt csúnyábban raodta) a városi nép, mindjárt az ember nya kára küldik a rendőrt.

Jaj,' mert a rendőrt és a „maxit“ sehogysetn tudja bevenni a mi romlatlan népünk. Halál f>a, aki ezt a két szót kiejti előttük. Igyekeznek is mindenféle módon, paraszti eszük minden körraönfontságával kijátszani a maxit. Amióta a zöldborsónak kilója 2 koronában van maximálva, ,azóta egyszeriben elromlott minden kofának a mérlege. Mérlegnek ma nyoma sincs az egri piacon. Hozzon a vevő, ha tetszik. Ők csak úgy szara mértékre szeretnek „dolgozni.“ Kicsomőznak vagy harminc hüvely borsót és annak az ára 1 korona. Egy fillérrel sem kevesebb. Alku nincs. Legalább nyolc csomót kell összerakni, hogy, kitegyen egy kilót. Cseresznyét maximális áron csak a rendőr tud venni, vagy a hatósági urak, akiket a kofa ismer. Van a városházán tisztviselő, aki nem mer lemenni a piaera cseresznyéért, mert tőle 5—6 koronát kérnek, inkább küldi a rendőrt, az tud kapni maximális árért.

Idafájulták Egerben a viszonyok akkor, amidőn a törvény mindkét felet, az eladót és vevőt is bünteti, ha a hatósági árakat be nem tartják. Az egri piac, ez az irdatlan őserdő, ahoi mindig csak a fogyasztót koppaszíják, mert nincs hatóság, amely az egri polgárt megvádené az elhatalmasodott uzsoráiéi. Végezni keli a piac vérszopóival! Tiltsa be a hatóság a kivitelt Egerből és ren delete ne csak írott malaszt, de korbács legyen, amellyel a piac élősdieit kiirtja. Ennek a sok jajtól hangos társadalomnak elég keresztje van. A piaci uzsora megfékezése a hatóság kötelessége.

És ha már itt tartunk, bizony be kell vallanunk, hogy sok mindent kellene számú ni az egri piacról. Mindenekelőtt pedig azt a gyűlölettől izzó, durva sértő hangot, mely- lye! ma a vevővel beszélnek, ha az egy szerény m gjegyzéat merészkedik kirőppenteni a száján. Hiszen azt belátjuk: csiilagkeresztes hölgyek, vagy a párisi Sacre Coeurben nevelkedett úrnők nem foglalhatják el a helyet a piaci asztatok előtt. Azt sem kívánjuk tőle, hogy szabad óráikban a pesti művelt társalgót lapozgassák, no de az Isten szerelméért, ne legyenek oly mérhetetlenül gőgösek és exciusivek. Hiszen elvégre arról szegény egri háziasz- szonyok nem tehetnek, hogy a sors mostohasága folytán nem születtek ők is kofáknak.