Egri Ujság - napilap 1918/1
1918-01-08 / 6. szám
2 1918 január 8. Felemelik a imdlsegélft, November 1-től visszamenőleg kapják a nagyobb segélyt. Budapest, január 7. A napokban teszik közzé az uj hadisegély lendele'eí, amely a had- bavonultak családjainak segélyét felemeli. A rendelet szerint ezentúl nemcsak a tartalékosok és népfölkelők, hanem a tényleges katonai szolgálatot teljesítők családjai is fognak hadisegélyben részesülni, még akkor is, ha tényleges katonai szolgálatuk ideje nem telt le. Másik nevezetes újítás a hadisegélyezés terén az, hogy a tartalékos, a szolgálaton ki- vfili ás a répfölkelő tisztek apja, anyja és testvéréi, akiknek eddig hadisegéjyre igényük nem volt, szentel szintén részesülhetnek hadise- géiyben. És hadisegélyt kap ezenkívül a hadbavonuh törvénytelen felesége is, még pedig abban az esetben, ha a öevonu'ttól gyermeke van, vagy ha betegsége miatt, vagy bármely más okból keresetképtelen. A községekben lakó családok a családtagok száma szerint havonta 36—200 korona hadisegélyben részesülnek, ezenkívül azoknak, akik bérelt lakásban laknak, lakbérsegéljf is jár, a családtagok száma szerint 10—25 koron. Pl. egy magányos nő faluhelyen 35 korona hadisegélyt és 10 korona lakbért fog kapni (eddig 17 korona 10 fillér volt a hsdisegélye); két tagból álló család hadisegé ye ezentúl havonta 60 korona lesz és lakbér (eddig 34 korona 20 fillér volt); három tagból álló család, amelynek eddig 51 korona 30 filiér hadisegély jutott, ezentúl 80 koronát kap és a lakbért. A rendezett tanácsú és törvényhatósági városokban a hadisegély ősz- szege családtagok száma szerint 42—220 korona, a lakbér 20—50 korona. Az utasítás a jegyző intézkedési jogát megszünteti. Ezentúl minden községben és városban úgynevezett „hadisegély véleményező bizottságot“ fognak létesíteni, amely megvizsgálja valamennyi hadisegélyre igényt tartó család ügyét, véleményt mond arról, hogy a család kspjon c hadisegélyt és a családnak hány tagja tarthat igényt a segítségre. A véleményt ezután beterjesztik a főszolgabíróhoz, illetőleg a polgármesterhez, aki dönt a segélyezés kérdésében. ] A főszolgabíró, illetőleg polgár- mester döntése azonban nem lesz végleges: akinek ez a döntés nem : tetszik, felebbezhet a „felszóiamlási bizo'tsághoz*, amelyet vármegyén- * kint fognak alakítani. Az utasítás még egész sereg ne- > vezetes utasítást hoz: a nyolc éven aluli gyermekek ezentúl nem fél se- I gélyt kapnak, mint eddig, hanem egész segélyben részesülnek. A segély ; megállapításánál ezentúl nem fogE Ü R 1 U j S A 0 ják tekintetbe venni azt, hogy menynyi volt a bevonult napi keresete. Nevezetes újítás az is, hogy azt sem szabad elutasítani, akinek saját külön keresete van és mégis folyamodik hadisegélyért; az ilyen esetekben meg kell vizsgálni, hogy az illető, külön keresete ellenére is, rá van e utalva még a segélyre. A felemelt hadicegélyeket 1917 november 1-től visszamenőleg fogják kiadni. Bresztlitovszk, december 23. A vonat egyhangú, lassú dübörgéssel halad a hólepte orosz síkságon, a sötét éjszakában vakítóan ragyog a csiilogó hóme*ő, sehol egy ház, sehol egy fa, minden olyan sivár, hideg, komor... A sötét, ffl- tetlen vasúti kocsiban tisztek ülnek szorosan egymás mellett, állig be burkolózva, hogy valahogyan védekezzenek az orosz hideg kegyetlensége ellen, az ablakokat szinte meg sem lehet különböztetni, csupán az égő cigaretta szab éles határt az egymásba fonódó alakok között. A hideg, az utazás, a sötétség rá- rakja bilincseit az emberekre, kedv- teienül Ülnek egymás mellett, ritkán hallik a kemény, recsegő porosz szó, de akkor is szeüden, L*lve, reménykedve s neveket hallok emlegetni, neveket, melyek oly kedvesek, oly csodás varáz erővel bírnak : Czer- nin, Trockij, Kühimann, stb., stb. A tábori vasút feltariózhatailanul robog, a szó elhalkul, jön a kalauz s jelenti, hogy közeledünk Breszt- Litovszkhoz. Egy ivlámpa erős fénye tűz a szemünkbe, a fénye mindjobban erősödik, mindenki az ablakhoz rohan s a fantasztikus jégvirágok között sóvárogva, epedőn nézi egy nagy, de rombadőlt város feltünedező körvonalait. Az állomás hatalmas épülete most éjjel csendes, kihalt, a rettenetes német ágyuk nyomait nagyjában eltüntették a szorgalmas dolgozó német kezek, mindenütt példás rend, az ember szinte kényelmetlenül érzi magát e hatalmas organizációban, mert itt igy lépést nem tehet egyedül az ember, viszik, cipelik, utasítják, Írásait vizsgálják, számokat kap s mire feleszmél, már egy jól fűlött s kényelmes szállóból tekinthet ki a havas éjszakába. Korán reggel felkerekedek, hogy megnézzem e városi, mely felé a vágyak, 8 óhajok, könyek tengere száll, melyn k nevét imáiba foglalja most a föld sok-sok millió népe, mely felé sóvárogva, ideges feszültséggel tekint minden hadban álló nemzet. — Vasárnap reggel . . . Komor, hideg tél, az utcák kihaltak, titokzatosak, embert alig látni, egy-egy német katona botorkál nehéz csizmájában; nagy társsekerek dübörögnek a síkos utón, minden oly félelmetesen kihalt, oly üres .... Végre előkerül egy egy civil ember, leányok fantasztikus szőrmékbe burkolva sietnek a templomba, oly nyugodtak, oly közönyösek, nem tudják ezek, hol vannak, nem sejtik, hogy itt lesz sorsuk megpecsételve, hogy itt határoznak, döntenek, Ítélnek ezer, meg ezer ember életérél. Beszélgetek velük szótáram segítségével, nem tudnak egyéb semmit, vasárnap van — imádkozni mennek. Beljebb, egy oldalra dűlt házban egy kis kávéház. Tisztek, civilek s egy pár hadi tudósitó isszák a keserű haditeát, cukor és rum nélkül. Beszélgetek veiük, ők sem tudnak semmit mondani. Találgatások, remények, vágyak röpködnek a levegőben s ha az utcán diskréten elsurran egy autó, működni kezd a felizgult fantázia s holj Trockijt, hol Czerriint vélik bennük felismerni. Az au ók mind a Cidaldella felé rohannak, melynek hatalmas kapui elnyelik és elrejtik a kiváncsi szernek elől a lepergő világtörténelmi eseményeket. Egy hatalmas beláthatatlan váröv, amelyet vasúti vágányok szelnek keresztül kasul, középen egy óriási épület, benne a Casino, lakosztályok, irodák, üléstermek, a vár körül ágyúállások, melyek most üresen tátongva is félelmetesek. Hosszú utánjárás után sikerült bebocsájtatást nyernem egy német tiszt kalauzolása mellett. Az érdeklődés tárgya természetesen a történelmi hirességü tanácsterem, ahol tegnap 22 én délután 4 érakor volt az első ülés. Trockij nem volt itt, különben rendkívül sok orosz delegátus jelent meg a nép és a katonaság minden rétegéből. A mai ülés elmaradt, mert az előkészítő munkálatokat nem fejezték még be a mai ülésre vonatkozólag. Az egyes álamok delegáltjai teljesen visszavonultan élnek, egyelőre senkit sem fogadnak s a tárgyalások után ki-ki lakosztályába térve, a késó étjeli órákig is do'gozik. A tárgyalásokról semmi hír sem szivárog ki, de mindenki, akivel itt beszéltem, erős, biztos hittel, szinte átszellemülten sz igazságtól, hirdeti, mondja, hogy orosz karácsonyra meg lesz az orosz béke. De siet nem kell, még egy búcsúpillantás a teremre, mely semmiben sem különbözik a megszokott tanácstermektől, talán komolyabb, dísztelenebb, hatalmas falai csupaszon merednek a szemlélőre s az öblös karosszékek példás rendben sorakoznak egymás mellé s szemben velük az asztalon egy-egy kék könyv, mindenkinél egy e^emó irat, melyhez még hozzányúlni sem szabad, pedig az ember egy átható szúró pillantással mindent el szeretne olvasni. Kimegyek, a folyosón egy elegáns ur szólít meg, igazoltat 8 mint megtudom, egy német detektív, féltő gonddal vigyázz minden emberre, nehogy kártékony elemek bekerüljenek. js Kü'önős érzéssel hagytam ott a J helyet, a béke igazi bölcsőjét 8 | elhagyva a váriömeget, eszembe í jutott a háború négy keserves évéit nek minden szenvedése, a közeit béke feletti határtalan örömujjongás fogja el az embert, majd elgondolja a rettenetes véráldozatot, a sok testvér, apa, férj, gyermek halálát, kérdések tolulnak elém ijesztő kérdőjelekkel, a ködös távolban mintha groteszk gnömok táncolnának . .. sehol egy hang, sehol egy ember... f majd egy siránkozó, könyörgő hang Üti meg fülem és egy piszkos orosz koldus tolakodása visszaránt a való életbe . .. Közben kigyulladnak a tanács- i terem csillárai s a néma abidkok mögött ismét megkezdődik a tanácskozás. Negyvenezer koronát loptak az egri vonaton egy földbirtokostól. Két női pénztárcát lopott egy cigány. Eger, január T. , Hétfőn reggel a füzesabony-egri vicinálison az egri vásárra igyekezett egy most katonai szolgálatot teljesítő földbirtokos, akinek a zsebéből eddig ismeretlen tettes 40,000 koronát lopott el. í Hétfőn este a füzesabonyi állomáson ujibb lopás történt. Az Eger felé induló túlzsúfolt vonatba szálk be Koleszár Bé'áné besenyőtelki < uriasszony és Cserniczky Mariska f miskolci leány. A zsúfolt perronon álltak, amidőn egy cigányember kapaszkodott fel a lépcsőkön. Nagy tolongást csinált a cigány, lökdös- kölődött * mialatt mindenki magá- : val volt elfoglalva, Koleszárné zsebéből és Cserniczky Mariska riti* kflijéből kilopta a pénztárcát. Mikor í ezek észrevették kárukat, rákiabáltak | a folyton izgő-mozgó cigányra, aW erre leugrott a kocsiról és futva menekült, a Tiszafüred felé induló vonatra ugrott fel. I Dobos Antal kalauz figyelmes lett a lármára s midőn meghallotta, miről van szó, azonnal sejtette, hoajr ki lehet a tolvaj. A tiszafüredi vonat egyik fülkéjébe vezette a károsultakat, ahol reáakadtak a cigányra párja társaságában. Átadták őket a füzesabonyi csendőrsegnek. A t hiszik, hogy a földbirtokos 40000 koreaiját is ő lopta el. Ilffca sí Egri Mel Cettel Sreszttitovszhból Sgerbe. Orosz karácsonyra várták a békét.
