Egri Ujság - napilap 1918/1

1918-01-06 / 5. szám

2 E 0 R ! U j S A (J 1918 január 6. kozik Wekerle. A súlyos kri- zisből való kivezető utat kere­sik. Több politikusnak első sorban munkapárti vezető fér­fiaknak meghívása várható a királyhoz. Az egri érsek és a főkáptalan atanitókért Eger, január 5. Nagy az öröm az egri katholikus 8koIák tanítói között. Újévre pénz jött a házhoz, félévre visszamenőleg hozzájutottak a különféle pótlékokhoz. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek és a főkáplalan az egri r. katb. tanítók ruházati segélyének, családi pótlékának és háborús segélyének fedezésére negyvenezer koronát jut tatot! a tanítóságnak. A 12 egri tanító az iskolafentartók áldozatkész­ségéből ezeket az illetményeket 191 /. julius 1-tői visszamenőleg megkapja. Az egri érsek és a főkáptalan e oeelekedetükkel a kath. iskolák ér­demes tanügyi férfiainak megélhe tését könnyítették meg, tizenkét csa­ládnak vették le váliairól a minden­napos gondot. A magyar kultúrát, a «épnevelés ügyét csak megelégedett gondnéikül élő tanítói kar képes eredményesen szolgálni s az iskola- feniartó érsek és főkáptaian ezt a 40000 koronát is a legjobb célra, a nemzet napszámosai részére juttatta. A nemes cselekedetért háiás a taní­tói kar, de örvendezéssel fogadják e hirt a kultúra barátai is. Orosz foglyok a szerkesztőségben. Nem mindennapos dsputáeió járt na délelőtt szerkesztőségünkben. Ny© c orosz fogoly jött el hozzánk s egyikük, egy beretvált arcú szőke fiatalember, intelligens gyári munkás tőrt magyar nyelven monta el, hogy az egri hadifoglyok megbízásából jöttek: — Olvastuk, hogy Brsszt- Litovszk- ban mi történt, de nem értjük egész világosan. Szíveskedjenek megma­gyarázni. Igyekeztünk népszerűén megértetni a béketárgyaiások eddigi eredmé­nyének részleteit. A muzsikok ra gyogó arccal, boldogan hallgatták és megértették, hogy mit jelent az orosz delegátusok hit békepontja és mit jelent a központi hatalmak nyílt állásfoglalása a demokratikus béke mellett. Nevettek é« könnyez­tek, egymásra néztek s forró pillan­tásukban egy világ boldogsága re­megett. — Hát rnég csak kis töretem — mondotta a deputácié szószólója és ugye nem tart sokáig ? .. . Az oroszok ezután arra kértek bennünket, terjesszflk elő azt a ké­résüket, hogy a nyilvános helyeket látogathassák. De ennek a körétnek a teljesítése nem az egri hatóságok­tól függ. Ezt a kérdést valószínűen endetet fogja szabályozni. Válság előtt a kormány. \ Hadik, Grecsák, Serényi és Mezőssy távoznak. Budapest, január 5. A Wekerle kormány tagjai, ahá- nyári vannak, annyi felé húznak. Még nem volt az országnak o'yan kormánya, amely aranyira labilis ; alapon állóit volna, mint a mai. A politikai klubokban a kormány : részleges válságát befejezett tény ' nek mondják. A lemondott Hadik János helyébe most keresnek alkal- 1 más utódot. Serényi Bála gróf ke­reskedelmi miniszter szintén távozik. : Megelégelték azt a kapkodást és 1 hozzá nemértóst, amit a legfonto­sabb szakkérdésekben tanúsított Az ország ki nem elégítő szér.ellátása szintén az ő balkezes kormányzatá­nak eredménye. Serényi helyébe Wekerle régi hive i és politikai bizalmasa, Szterényi József kerül. A magyar államvasut I ugyan nyöszörög e hir hallatára, rde az első áldatlan emlékű kealició emberei még mindig nincsenek any- \ j nyira eihussolva, hogy reájuk ne mo- | j solyogna egy miniszterség. Qrecsák Károly igazságügyminisz- | j térségét is megelégelték mór, aki | | tudvalevőleg csak azzal a feltétellel l j lehetett államtitkárból miniszter, hogy , j a választójogi javaslat Jetárgyalása 1 után átadja helyét Vázsonyinak. | I Grecsák erre önként semmi kedvet f I sem mutat, tehát menesztik. U'óda | ! Ráíh Zsigmond kúriai tanácselnök t j lesz, aki azonban csak rövid ideig, í j a választói javaslat törvénnyé válá- i . sáig vezetné az igazságügyminisz- ? teriumst, ha addig persze ez az ; egész koalíciós társaság el nem ta- jj karodik az ország nyakáról. Rathot ezután a kúria másodéi- } nőkévé neveznék ki, helyét pedig \ Vázsonyi Vilmos foglalná el, aki nem akarja Grecsókot közvetlenül felváltani az igazságügyek élén. | PrzemgsUŐI-Kraszttúiarsxfaig, Kraszno jarhsztól- égerig { Két övi orosz fogság élményei. — Egy egri magyar fogoly elbeszélése. Eger, január 5. j Egy Egerbői elszármazott magán- jj hivatalnok, akit csak a fegyverbe- hivás hozott 3 és fái évvel ezelőtt szülőföldjére, majd innen az orosz ; frontra vitt, ismét szülőföldjére, ; Egerben lakó rokonaihez érkezett, jj Gy. J. főhadnagy — bár nagyon hi­vatkozóit arra, hogy tiszteknek nem j szabad nyilatkozni — felkérésünkre mégis az alábbiakbsn volt szives t elmondani oroszországi élményeit: 1915 március 22-ike volt, amikor a przemysli tiszti könyvtár könyveit I magunk között sebbel-lobbal szét- - osztottuk, hegy magunkkal vigyük í felüditő szellemi italként fogságunk l ba ami e napon vette kezdetét. — í Az udvarias orosz tisztek megen­gedték, hegy magunkhoz vegyük a ; könyveket. Kievbe vittek először s onnan j Moszkvába, marha kocsin 24 órán keresztül. Innen Saratovba kerül- •j tünk, ahol 250 magyar osztrák fog- I lyot osztottak be. Innen 6 nap múl- j va Wolfckba vittek. — Ez egy kis \ 20.000 lakosú városka s jellemző ji sajátsága, ami -minden orosz város ) ismertető je e: hogy egyetlen nagy ; kiépített gondozott utcája van s a í többi mind zeg zugos mellékutca és í nem nagyon tiszta. Itt 5 bónapig ; tartózkodtunk. Az első 2—3 háton ; át szabadon járhattunk, de később * megszigorították a foglyokkal való I * bánásmódot és egy héten esak két­szer veit szabad kimennüak s aztán egyáltalán nem. Ez a szigorítás egy érdekes lélektani megfigyelésre al- | kaimat adott nekünk az orosz tisz­ti tek gondolkodását illetőleg. Tudni­illik később rájöttünk, hogy mindig ; akkor bántak velünk szigorúbban, mikor az oroszok tőlünk vereséget l szenvedtek. Minket akartak megbfin telni a harctéri vereségérti Különö­sen akkor szigorították meg velünk szemb:n a bánásmódot, amikor a gorlicei nagy ütközetek folytak. És mi tulajdonképpen mindig őt ültünk és felujjengtunk, amikor újabb szi­gorított rendeletet kaptunk, mert ez mindig ujíbb magyar győzelmet je­lentett. Az oroszok rokonszenve a magyarok iránt. Általában azonban mégis az volt az impresszióm, hogy a magyarokat jobban szeretik az oroszok, mint a németeket és osztrákokat. Erről a szimpátiáról gyakran olvashattunk orosz lapokban, — ami a leke- nyerezett orosz legénység becsempé­szése utján jutott birtokunkba s amit néhány oroszul tudó vagy oroszul megtanuló bajtársunk vagy maga a németül tudó orosz katona fordított le nekünk. — Qyakran emlegették lapjaikban az 1848 beli segítségüket, amit az osztrákoknak nyújtottak s amit meg is bántak a amiért na­gyon sajnálták már akkor a ma­gyarokat. Érdekes cikket olvastam egy orosz napilapban. Arról volt benne szó, hogy mi a különbség a magyar fo­goly és osztrák fogoly körött. — Az osztrák fogoly, — irta az orosz lap, — olyan mint a majom a ketrecben, folyton a kezét nyújtja alamizsnáért, — mig a magyar ön­érzet nemes hallgatagságba merül s amit önként adnak neki, azt is szé­gyenlősen fogadja el. A magyar „gonvéd“-nek nagy a tekintélye az orosz előtt. így nevezi a honvédet. S lapjaikban mindig elismerték a vereséget, — nem ámí­tották hazug sikerrel népeiket, — de mindig hozzáteszik azt is, hogy azért veszítették el ezt a csatát, mert magyar „gonvédek“-kel állottak szemben, Wolskból Asztraehánba kerültünk; ez volt 1915 szept. 18 án. Aztán visszavittek a Volgán ke­resztül ismét Szamaráig, onnan vas­úton Bugruszlánig, ahol 8 napig időztünk. Itt egy régi transporthae pincéjében szállásoltak el, ahol ré­gebben deportáltakat őriztek s ami közvetlen megérkezésünk előtt jár­ványkórház volt. Olyan rövid prics- cseken aludtunk, amik fel a plafo nig egymás főiöií voltak elhelyezve, hogy a lábunk ielógoti róla. De nem unmk magunkat, mert éjjel a pat­kányok végigtáncoltak az arcunkon, itt körülbelül 75—80 an voltunk összesen. Akinek pénze volt: korcs­mába jáihatott enni, de‘akinek nem volt pénze, az csak legénységi kosz* tot evett, ami bizony nem volt va­lami étvágygerjesztő. A irasznojarszki fogolytáborban. Innen vonaton Krasznajorszkba vittek, egy hatalmas, körülbelül 10 000 főből álló fogolytáborba, ahol 1915. októbertől 1917. április 1 ig éltem. Itt egy nagy, mindenhol ce­mentes padlóju kaszárnyában he­lyeztek el, ahol eleinte csupán föl­dön aludtunk, később a lekenyere- zett orosz legénység utján jó pén­zért ágyat, deszkát és ágyneműt hozattunk és a saját pénzünkön vett fával fűtöttük a szobánkat. Itt sok szekatúrának voltnak kitéve. Nébn éjjel is felzarartak, hogy megvizs­gálják, nincs e nálunk valami fegy­ver, vagy pénz, amit elvettek és nyugtáztak. Körülbelül 200 hold területen fek­szik ez a fogolytábor, aminek a kö­zepén körülbelül 20-22 holdnyi területen, megás deszkakerítéssel kö­rülvett helyen szállásoltak el minket tiszteket. Kötülbelül 2700 török, német, magyar és osztrák tiszt lakott ott. Havonta 50 rubel fizetést kap­tunk, a török tisztek 75 rubelt és 23 rubelért kaptunk 2 orosz cívfl élelmezőíől ebédet és vacsorát, ami­nek változatos menüjében káposzta leves szerecsendióvirággal fűszerezve és faggyus marhahús szerepeltek. Eey héten kétszer kap:unk csak húst. Előre kellett köszönni a nálunk­nál alacsonyabb rangú tisztnek vagy kadettnek is. Oroszországban ős Szibériában is, különösen a nagyobb városokban éppen olyan arányú a drágulás, mint nálunk. Egy font liszt, ami békében 2 kopek volt, most 80 kopek.

Next

/
Thumbnails
Contents