Egri Ujság - napilap 1918/1
1918-02-15 / 38. szám
XXV. évfolyam 1918 február 15. péntek 38. azim Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 20 korona, — fél évre 10 korona, -- negyed évre 5 korona, — egy hóra 1 korona 70 f. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 6 í. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]ókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI N AP1LAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KISS ENDRE. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap.; Hirdetési ^rak: □cm.-ként nyílttéri közleményed, bírósági ítéletek, gyászjelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvény* társaságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverés hirdetések 14 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1—ft sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszd* netnyilvánitásai, felülfizetések nyugtázása 20 .sorig 6 K Türelmetlenség és ideges nyugtalanság kiséri a választójogi bizottságban elhangzott felszólalásokat. Obsíiukciő rémét festik a falra s azt hangoztatjuk rnör az első napi tárgyalás alkalmával, hogy a munkapárt halogatással kívánja eltaktikázni a választójogi reform törvénnyé válását. Ptciig, ha bármifele irásmfiro áll a klasszikus tétéi, hogy r.enum pre- maturin annum, t»gy sokszorosan áll ez olyan nagyjelentőségű törvénytervezetre.. amely egy egész ország alkotmányos öetendezését megváitoziaih-üja. Hogy Hiennyire szükséges a tervezett reform alapos megvitatása, azt maga Vázsonyi ia elismerte, mikor Báiegh Jenő tegnapi felszólalása után kijelentette, hogy részletkérdésekben lehetséges más rendslke zéseket is felvenni. De kétségkívül Navay L jós tegnapi beszéde a lag- eklatánsabb példa. Mindenki tudja Navaytól, hogy esetét a demokratikus választójog szo'galata jellemzi; ennek a gondolatnak rabj% harcosa és zaszlohordozója volt mindig. A munkapártot is azért hagyta el, mert a választójog kéidésében nem értett egyet annak politikát programijával. Návay tehat azok közé teríozik, akiknek mintegy k?.t évtizeden át táplált legfonóbb vágya jutott el a íeijeied s stádiumáig, amikor a választójogi bizottság tárgyalni kezdte VáZíOnyi javaslatát. És még ez a Navay Lajos sem találja kifogástalannak a beieijesztstt eiöborálumot. A váiasztéjogi tervezetet tehát csupán alapnak keil tekinteni, amely módot nyújt az elvi eilentdek elsimítására, de ameiyet viszont az értékes hozzászólások kereszttüze e*ak átlátszóbb.! fog csiszolni. Egy ily lényegoevágó aPotmányjpgi tör vényt nsra lehet aapek alatt felfújni. Idő keii hozzá, míg a Közakarat megtalálja a maga kialakulásának formáit, A vélemények övszehango- láiának pedig nincs semmi akadálya, hiszen maga Weverle ír azt laríja, hogy a ktrmány a javaslat alapvető intézkedéseihez ragaszkodik, ami egyúttal macában foglalja annak a beismerését, hogy a részietek tekintetében lehtUéges a változtatás. (Saját tudősiiónfc telefonjelentése.) Budapest, febr. 14. Munkapárti képviselők úgy nyilatkoznak, hogy a párt nem zárkózik el attól, hogy az ipari munkások nagyobb tömegér« terjesszék ki a választói jogosultságot. A párt azonban a javaslat megszavazására csak az esetben hajlandó, ha annak néhány pontját, amelyet magyar nemzeti szempontból károsnak tartanak, módosítja a kormány. A munkapárt hajlandó a jogok oly mértékű kiterjesztésére, amely a magyar állam nemzeti jellegét nem veszélyezteti és épen ezért ellene van minden oly jogkiterjesztésnek, amely a nemzetiségi felforgatóknak és a nemzetköziségnek kedvez. A munkapártot megerősiti e felfogásában az is, hogy az erdélyi magyarság már meghúzta a vészharangot arra a hírre hogy a kormány elég botorul ragaszkodik a javaslat kifogásolt pontjaihoz. Az erdélyi magyarság kicsiny sziget a nemzetiségi tengerben, a legjobban tudja, hogy ha Vá- zsonyi javaslata törvénnyé válik, ezzel meghúzták a lélekharangot a bérces Erdély magyarsága felett, amelynek sorsa ezzel veszendőbe menne. A Bánffyak, Bethlenek, Barcsaiak és Szász Károlyok Erdélye nem hajlandó sz oláh, rutén, szász nemzetiségűek major izálását eltűrni és jóeleve figyelmeztetik a kormányt, ne szolgáltassa ki Erdély magyarságát az ott lakó nemzetiségi többségnek. Bár- mini határoz a kormány, az bizonyos, hogy a munkapárt teljes erejével ellenáll az olyan demokratikus reformoknak, a melyet ez a népkormány bécsi kommandóra akar az erdélyi magyarság és székelység veszte és romlása árán is az országra erőszakolni. Az olyan reformot, amely a magyar államot nemzed jellegéből kivetkőzteti, Erdélyt, a magyarság eddigi fellegvárát az oláh mócoknak és dászkál- jaiknak kiszolgáltatja, a nemzetköziek és a magyar bolsevikek örömmel üdvözölhetnek, de ennek a fajunk megrontására alkalmas pontjait a munkapárt le fogja nyesegetni. Az erdélyiek küldöttsége febr. 17-én megy fel Budapestre, a hol kifejtik álláspontjukat és Tisza Istvánt kérik fel arra, hogy a választójogi javaslatot az erdélyi magyarság érdekében — ha azt nemzeti szempontból nem módosítanák, — utasítsa vissza. Budapest, febr. 14. A választójogi bizottság ma Beöthy László elnöklete mellett folytatta tárgyalásait. Az első felszólaló Jakabffy Elemér a korhatár kérdéséről beszél. Sehol kulturállamban nem adtak választójogot annak, aki nem teljes korú, aki saját ügyeiben korlátlanul n-m rendelkezhetik. Ha a javaslat korhatárát nézi, annak elvi álláspontjával és az európaszerte tapasztaltakkal harmóniában látja a 24 éves korhatárt, de a javaslat elvi álláspontjával és az összes európai tételes jogok szellemével ellentétben áliónak kell tartani azt, hogy a Károly- kereszteseknek és a vitézség! érmeseknek korukra való tekintet nélkül választójogot adjanak. Báró Ghillány Imre nem ellenzi a jogkiterjesztést és éppen azért emel szót az egy- nyolcad telkesek érdekében, a kik a 10 koronás adócenzas és az irni-olvasnitudás kritériumai mellett kimaradnának a választók közül. Az analfabéták részére magasabb cenzust állapítana meg. Az irni-olvasnitudó törpebirtokos otthon nem jut be a választói listába, de mint munkás az Alföldön a magyarság rovására megkapná a választói jogot. Ez olyan prémium, amelyet a nemzetiségek kapnának a magyarság rovására. Egészen más a mezőgazdasági munka karaktere, mint az iparié. Az ipari mu kások választójogát nem kifogásolja, de attól tart, hogy a mezőgazdasági iparban működő munkások, akik leginkább a falu salakjához tartoznak, Írni-olvasni tudásuk mellett is puszta vélelem alapján, mint analfabéták kerülnek majd be a választói névjegyzékbe. A legszerencsétlenebb a javaslatban a katonai jogcím. Pál Alfréd különösen veszedelmesnek tartja a tervezetnek azon rendelkezéseit, amelyek a katonai szolgálatra is választói jogcímet alapítanak és azt, hogy ü kiskorú Károly-kereszteseket Ára 6 fillér. B munkapárt megszavazza j az ipari munkások választóiogát, j hí nemzeti szemponttól sódosiij&k a javaslatot. Erdély a javaslat ellen nfiiatkozott. Ä bizottsáa férsvxtá&s.
