Egri Ujság - napilap 1918/1

1918-02-10 / 34. szám

2 1958 február 10. E G R I ü J S A G bennünk a magyar katona ön- feláldozása. Törpék vagyunk az eseményekhez. Tettünk-e egy lépést a há­ború alatt a magyar katona érdekében ? Hoztunk-e egyet- lee határozatot is, amelyben védelmünkbe vettük volna a magyar katonát az idegen fel­jebbvalókkal szemben? Fényes László: Koszorút helyeztünk az elesett hősök sír­jára ! UrmánczyNándor: Tettünk-e az ellen, hogy Magyarország­ból több katonát küldtek a harctérre, mint Ausztriából ? Tettünk-e az ellen, hogy magyar katonákat idegen ez­redesbe besoroznak ? Urmánczy Nándor: Mind­ezért eddig a munkapártot terhelte az ódium, most azon­ban már mi viseljük az ódiu­mot. Az ország tele van cseh és más hasznavehetetlen kato nasággal. Próbáltunk ezen a helyzeten változtatni? Mi csak folytattuk kisded hatalmi játé­kainkat, intrikáltunk egymás ellen és egyik szemünk állan­dóan Bécs felé kacsintott. Gróf Apponyi Albert: No, hát ezt már ugyan ne mondja! Fényes László: Ebbe min­denki beleértheti magát! Urmánczy Nándor: Mindad­dig, amig Bécs akaratához al- kalmazkdunk és nem a ma­gunk akaratát érvényesítjük, szolgasorban maradunk és a nemzetek között számba se jö­hetünk. Követelnünk kellene pártkülönbség nélkül á magyar katonák érdekében a magyar vezényleti nyelvet, a magyar szolgálati nyelvet, a katonai képzőintézetek magyar tanitási nyelvét, a magyar zászló és címer jogaiba helyezését; de nekünk kényelmesebb, ha mind­ezeket most nem bolygatjuk és flegmatikusán megvárjuk a há­ború végét. Egyetlen remé­nyem a magyar katona. A ma­gyar katonák átélték a háború mellett a magyar katona kál­váriáját is. Ezek a jövőben elszánt, makacs és mindenek- felett magyar politikát fognak csak eltűrni. A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a király haj­landósággal viseltetik a magyar katonák iránt. Ez kedves és szép dolog, de ennek a haj­landóságnak mégis csak tettek­ben, cselekedetekben megnyil­vánuló eredményét szeretném látni, legelsősorban katonai té­ren. Általában, ez a hang, hogy hajlandósággal viseltetik a ma­gyar katona iránt, a régi világ hangja. A most kialakuló uj világban new a fejedelmek, hanem a népek hajlandósága lesz a döntő tényező. Polónyi Géza: Kellene, hogy legyen. Urmánczy Nándor: Én sem teszem a katonai kérdéseket íróasztalom fiókjába, hanem idehozom és küzdeni fogok, hogy ezek a kérdések állan­dóan napirendre tétessenek. Polónyi Géza: Nem játszunk közjogi hozómra! Gróf Apponyi Albert: Biz­tosítom Urmánczy képviselő arat, hogy minden konkrét pa­naszt, amely a magyar katona sorsát illeti, a lehető legna­gyobb eséllyel fogunk orvo­solni, de már azt a kérését, hogy háború alatt egy küzdő hadsereg szervezetét átalakít­suk, olyan gondolatnak tartom, amelynek megvalósitása igen sok katona életébe kerülne. Most uralkodó királyunk elégszer jelét adta, hogy mi­lyen egyetértéssel és készség­gel viseltetik a magyar nemzet törekvései iránt. Konstatálom, hogy a harmónia a nemzet és király közt megvan és azért nem helyes, hogy gáncsoskod- nak és szörszálhasogatnak, mint ezt Polónyi Géza képviselő ur tette. Apponyi ezután Károlyival polemizál. Azt mosdja, hogy a kormány nem katonai enged­ményeket, hanem a hadsereg önállóságát jelentelte be. Biz­tos alapot akart ő ezzel te­remteni elvei számára. Majd a felségjogokról beszél és kije­lenti, hogy abszolút felségjo­got a magyar törvény nem ismer. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter felel Urmáncynak. Visszautasítja a tábornokokra vonatkozó lekicsinylő megjegy­zését és tagadja, mintha a ma­gyar katona rabságban lenne az idegen tisztek miatt. Aki visszaélést tud, jelentse neki, minden bajt orvosol. Urmánczy Nándor: Minden szavát fenntartja és azt bizo­nyítani is tudja. Ezután Vitéz Győzőt a Ház ' melyet kiadtak a kormánynak, jegyzőjévé, Nagyatádi Szabó Az elnök javasolta, hogy a Istvánt pedig a választójogi j legközelebbi ülést 16-án tart- bizottság tagjává választották sák, amelynek napirendjére a meg. ! költségvetés tárgyalását tüz­Győrffy Gyula a kep?meg j ték ki. váltás tárgyában interpellált, a — Ugyanekkor adta át Kovács őrnagy Subik Károly volt tá­bori lelkésznek a 10 esek aján­dékát, egy a harctéren készült feszületet. A vernisszázs válogatott kö­zönsége igaz gyönyörűséggel szemlélte a harctéri győzelmi jelvényeket, fegyvereket, egyen­ruhákat, szobrokat, zászlókat, majd a szebnél-szebb képeket és rajzokat. Az egri kiállítás gazdagabb mint a miskolci volt, mert utólag még igen sok tárgy érkezett a harctérről. Az anyag összevállogatása és el­rendezése avatott kezek mun­kája, a megnyitó publikuma őszinte csodálattal és elisme­réssel honorálta a 10-esek mun­káját. Bizonyos, hogy a hadi- kiállitásnak, amelynél erede- ; tibbet alig lehet valahol látni, i nagyon sok látogatója lesz. * Szombaton este az Urániá- i ban fényes sikerű hangversenyt rendeztek a 10-csek, amelyen a város szine-java vett részt. Kovács őrnagy lelkes beszéd­ben buzdította Eger hölgyeit a honvédárvák pártfogására, majd megkezdődött a műsor. Dr. Petrik lenő Sassy Csaba remek prológusát szavalta el, Kurucz \ János az országos hirü dalköltő és zongoraművész, Serák Márta ! operaénekesnő, Dick Marcell jj hegedűművész, Montagh Ilona ' színművésznő, Budapestről az í esti vonattal megérkezett ven- ; dégszereplő művészek léptek I fel és valósággal meghóditot- ; ták az egri közönséget. Az előadás fényes erkölcsi ! és anyagi sikerrel záródott, az egri müértő és áldozatkész ■ publikum méltányolta a 10-esek magasztos akcióját. Egy forró élvezetes est benyomásával távozott a közönség. i Az előadás után a résztvevők * az Egri Klub termeibe vonultak fel, ahol cigányzene mellett mulatott a fiatalság. A 10-es honvédezred, amely­nek soraiban ott küzdenek Eger hős fiai is, Miskolcz után Egerbe is elhozta harctéri tro- feumainak egy részét, hogy az itthoniaknak egy kiállítás kere­tében bemutassa az ezrednek drága vér árán megszerzetl győzedelmi emléktárgyait. A magyar katona, hívják azl honvédnek vagy bakának, a négy év óta dúló harcban ket­tős kötelességet teljesít: otl kint a gránicon a mellét feszíti az ellenséges áradatnak, ide­haza pedig az elesett bajtárs özvegyét, árváit karolja fel sze­retettel. A magyar katonasziv az Istenítélet e napjaiban künn acélos keménységgel áll szem­ben az ellenséggel, a fronl mögött azonban ő az első, aki a háboruütötte sajgó fájdalma­kat enyhíteni igyekszik. A hon­véd özvegyek és árvák szo­morú sorsa, a jövőjükért valé aggódás adta az eszmét a 10-esek aranyszívű ezredesé­nek, Sáfrán Gézának, hogy hadikiállitás rendezésével gyűjt­sön alapot a harctereken el vérzett honvédapák árva gyer­mekei részére. A legnemesebb és legma- gasztosabb emberi cél érdeké­ben rendezett kiállítást ma délben nyitotta meg Kovács József őrnagy a ciszterciek gimnáziumának tornatermében. A kiállításon megjelent Egei bíboros érseke, dr. Szmrecsányi Lajos, minden humánus és jó­tékony mozgalom legelső tá­mogatója, akit a rendezőbizott­ság megkülönböztetett tiszte­lettel fogadott. Meghívták a ver- nisszázra az egyházi hatóságo­kon kivül a polgári [notabilitá- sokat is, akik közül ott láttuk: Isaák Gyula alispánt, Puchlin Lajos főjegyzőt, Jankovics De­zső polgármestert és másokat. Megítyiit a 10 esek hadikiállitása. A szombat esti hangverseny. — A honvédek akciói;» az özve*ave’ ért és árvákért.

Next

/
Thumbnails
Contents