Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-10-05 / 242. szám
XXIV. évfolyam ion. október 5 pén ek 242 s$?ám . v:->áí V.; -itrsti^SKsi T^fitiWrii-n-rr -teg»- ■sÁát*SíLA& Tvi'míifc n: 'i£^äLd£&&» ^íVnSv'^l« * SBTiil -• 16 WWi« !«&«*#& — S tswowis, — efrf $$• í &«**•» 1»! **«fite» ém tmtosm 3g- te *1 ^Móaarfifeé* ée *SadS®W#*; «§#, I & ~ teky$t& és *m&m! = S !| ä«; POLITIKAI NAPILAP m, Mrrttr iíAmon mm Ktftfto** s $£á££Jt¥ MUMLÓe fSaSStessi*síss&á 2*£*fc fesáséskWíspt«^ *sm&my&n*iSim fffcF*«l#®í fttegn ^ Cfe.o.-w»ä *fMH*f MMMMtfdij fct»MM tet..£**». jp«w &«xMMtfe 3>íp*S: mmIMm* te SS**», teí*é? *K ’**!**?«(¥.;• MíMaAqtev g**a»A$eS» fcnrittsMi MMstters* yaáMMb tó ííSóf, aav'WíVSafcssSi KSeáírtsifcs*si r «ÉS.- mNM*i(Wh»OfgMrai*««^ IMlMlMlHriMaíí.’ ,«í «*>. t->* «*te * í. gü-ytefllntób,teSS'stwSWtete teMSCwsfc 86’í- • !»6W8’nt»#ii»i'»-. M^iKwe íwwíte»^*» » **?* ? ; ^^>r-:i*^??^s®gL’ aamfl«anmBsgwmaman«MB»»niBa*raBgu!m»«--»gaMn3wa»^^ *3^raas*n*mnrafig»a»acfl»W3*BgMaag»eaBagMK-«gre Szóra szó. Eger, október 4. A békét senkisem akarja. A békét mindnyájan csak óhajtjuk, esengünk utána, a szivünk legmélyén él, mint egyetlen százszor visszatérő minden más óhajtásunkat magába olvasztó vágy. Epekedünk a békéért, lelkendezünk utána. A béke lett az egyetlen jó, amely mint enyhítő reménysugár csillan fel minden sötétség, szenvedés és nyomor zűrös koaszának határán. A béke a beteljesülés, a béke az elérhetetlennek látszó, de sza» kadatlanul sóvárgott álom. Akarni azonban mégsem akarjuk a békét, mert nem is akarhatjuk. Akarni csak azt lehet, aminek a végrehajtása valameny- nyire hatalmunkban áll. Az akarat a cselekvésnek irányt- szabó rugója, nem lehet tehát akarat ott, ahol a cselekvésnek egy másik, erősebb leküzdhetetlen hatalom szab irányt. Ezért nem lehet békeakaratrél beszélni. A békét csak az akarhatja, vagy az beszélhet nevetségessé válás nélkül a béke akarásáról, akinek a béke létesítése hatalmába» vagy módjában is áll. Az egyesek semmiképpen sem akarhatják a békét, mert ennek az akaratuknak ma érvényt nem szerezhetnek. Nem függhet Ossza béke- akarat az “alkotmány formáival sem, s helytelen minden olyan teória, amely például a demokratikus államformákat s a demokratizálódottabb társadalmi rendet közelebb állónak tartja a békeakarathoz az autokratizmusnál amire a forradalmi Oroszország szolgál a legközelebb fekvő példával. A népek mint olyanok sem akarhatják & békét, mert még arra sincs módjuk, hogy ennek a békeakarataknak hivatalos formában megnyilatkozást adhassanak. A nép, még ha hatalma volna is a béke-akarat megvalósítására ezt a mai viszonyok közt talán csak az államhatalommal szemben érvényesíthetné. De még az államhatalom is hiába nyilatkoznék a béke-akarat mellett egész kifejezetten, ez az akarat egyszerűen puszta kijelentés maradna, s nem fakadna a nyomában az ellenkező oldalról viszhang. Hiába akarom a békét s hiába kiáltozom ezt az akaratomat a leghangosabban, ha nincs senki, aki e kiáltozásra feleljen s akivel békét Kössek. A békét tehát nem akarhatja a szó igazi értelmében más, csak a hadsereg. Mig tehát a hadseregek között olyan helyzet nem érlelődött meg, amely a békére utat teremt, minden hangos békekiáltozás puszta szé. lnnél fogva puszta, bár szép és kellemes csengésű szó a Czernin beszéde is, amelyet ma a különböző pártárnyalatu sajtó a legkülönbözőbb módon kommentál. Mindent kiolvasnak ebből a beszédből, helyesebben mindenfélét beleolvasnak a külügyminiszter szavaiba. Van aki oly merésznek tartja s annyira békésnek a Czernin beszédét, hogy véleménye szerint a háború első hónapjaiban hazaárulásnak tartották volna az elmondását. Ez mindenesetre túlzás. A Czernin beszédében nem volt semmi, amit már mindenki ne tudott, ne érzett, ne hallott s a hozzáértő el ne mondott, vagy le ne irt volna. De épen ezért, mert minden volt benne, nagyon sokan megtalálják benne úgy azt, ami a szájuk izének megfelelő, vagy azt amibe bele akarnak kötni. Ezért ha nem is nagyjelentőségű volt ez a.beszéd, de mindenesetre okos és diplomatikus Az pedig, hogy az ellenség mit fog hozzá szólni igazán nem izgathat bennünket, ügy mint mi, ők is meg fognak mindent találni ebben a beszédben, de bármit is találnának benne, a kommentárjuk csak egy lesz, a régi nóta: hangos jajkiáltozás azért, hogy nem akarjuk nekik engedni, hogy a békét ránk kényszerítsék. Tehát puszta szavak puszta szavakra! ssusssa Hi ax oka a teihUragaak T He! van u hiányzó fej? — A gombamódra szaporodó kávémérések. — Szigorú ellenőrzési. Eger, okt. 4. A tej mizéria egyre nagyobb mérveket bit a városban. A tej napról- napra kevesebb és drágább. Jó tejet ngyszolván alig lehet a városban kapni. S mind sflrlbb és sirübb a panasz, hogy a vidéki tejtermelők is egyre redukálják Egerbe küldött szállítmányaikat s magánházak előtt már csak ritkán áilnak meg a falusi tejeskocsik s apró félliteres, fiteres porciókban méregetik ki egy» egy háztartás számára ezt a aélkfl lözhetetleri tápláló folyadékot. A városban igen sok mos» a bél- huruios, beteg gyerek, akiknek semmi pénzért nem lehet tejet szerezni, idősebb emberek, akiknek szintén a tej az egyetlen táplálékuk, a legkeservesebb dnmegadással kénytelenek most erről a táplálékukról is lemondani. A nagy tejhiányt a takarmányszükséggel szokás mostanában össze- függésbe hozni. Mindenesetre befolyással van ez is a tejbehozatal megcsappanására, véleményünk szerint azonban nem olyan nagy mértékben apadt Egerben a tej behozatal, bogy az az itt tényleg érez hető nagy tejhiányt megmagyarázná. Tej most is van Egerben, ha talán nem is olyan bőven, ..'mint ezelőtt, csak a magánháztartásokban nincs. Vagyis éppen ott, ahol a tej legszükségesebb. E mellett mindenki tapasztalhatja, hogy lépten-nyomon szaporodik Egerben a (kávémérések száms. Nincs utca, ahol hetenként meg ne nyitnának egy-egy uj lávé- mérést. Minden 10—20 lépésnyire egy-egy kávémérés cégtáblája ötiik a járókelők szemébe s a kávémérések kirakatai csak úgy kínálják a sok mindenféle jót, amelyek közitt a tej és a tejtermékek vannak a ieggazdagabban képviselve. Nagy csuprokban, szép kívánatos, hófehér tej, tálakon felhalmozott vajtőmbök, túró egész garmadával. Ezek a kávémérések nyelik el azt a tejet, a mely a magán háztartásokból hiányzik. Ugyancsak ezek a kávémérések azok, amelyek a tej árát olyan mértéktelenül fölcsigázzák, miután az ő üzleti hasznuk nagyobb tejárakat is megbir, mint a magánháztartás, illet vo a fixből élő fogyasztó zsebe. A tejtermelőnek pedig sokkal {kellemesebb, hogyha egy kvantumban adhatja el drágábban a napi tejtermelését, mintha olcsóbb pénzért számos fogyasztó között kell azt ki- porcióznia. Arról is tudomásunk van, hogy egyes cukrászdák horribilis tejfcvau- tnmokat kapnak, ami szintén a fogyasztóközönség rovására megy. A kávémérésekben ugyanis legnagyobbrészt olyanok jutnak tejhez és ká;;:*><*■■ *.iej»-s«sG«3JWiSizs&s'r^sc:;w^ . Ara 6 fillér.
