Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-10-03 / 240. szám
XXIV. évfolyam 1917. október 3 szerda 240 szám :»t^«S#^>^ÍÍR^3K2^W-^^^>V-«n«^3«3S9áaííimíSWJ»í56 Jfcösbos óovttfóMp imuml - m S »#«s. — e»y ém wmh&ítw g$S*fc£5*ß| éír |S&N8ftfi& 4 .«“• ^4p0á Ü .*.-., -»^1 :•; '<* ft ., 5^*?**®*****=« >w « POLITIKAI NAPILAP riesaiMP»: &r. SÜTÉ? SÁNDOR kAixav mim.é9 í%^^^3*sss& ffcsfité Hirá«r**í 4ttW* ^ Q* ji.-W«* nHigg Mxte«4K?«fe, Ws«a*al *&'í*fc- !♦ Vr»v rcvabOaii % ®í*í, te-fe.?**, tjv#»»6*et<. gaátitA&k; «smte.teS *»»..*«£ uitf«t«ak is tnsűr, a«c3t*4S(te&& U*A*a»4.s«*< * A **»4** Ü. Mtiw^« 4;’»^k! véj r|f txrfelMtatteal, S^aj*»****: «**$»&«£•**. ss ».i-j -' &■-. iy»4»^-»wa»g^.&,ycg!Kag»^gew8g!« n-i- r^r^-cr^jiA^'C Idegen toliakkal Eger, október 2. A lánckereskedelemről rendelet fog rövidesen megjelenni, amelynek a részleteit még nem ismerjük ugyan, mégis a kormánypárt sajtója máris a dicsőség babérkoszorúját fonja a kormány feje fölé a rendelet kitűnő intézkedéseiért. Sőt, a mint ez már az uj kormánypárt erkölcseiben nemcsak a központban, hanem a perifériákon is szokásos, mindjárt meg is állapítják, hogy a munkapárt kormány nem mert ilyen nagyszerű rendeletet kiadni, mert félt a bankoktól. Azonban most egyszerre kiderült, hogy ezt a rendeletet tulajdonképen Balogh Jenő volt ^igazságügyi- miniszter készítette szakkörök meghallgatása után és azt teljes egészében hagyta a minisztériumban távozásakor és az előző kormány csak azért nem adta ki ezt a rendeletet, mert, nem tartotta illendőnek, hogy lemondása után ilyen nagyobb jelentőségű intézkedéssel megkösse utódja kezét. Az uj uj kormánypárt sajtójának babérkoszorúja tehát, ha a rendeletért csakugyan babérkoszorú jár, a régi kormányt illeti. A rendeletet azonban még mai napig sem ismerjük és igy módja lesz az uj kormánypárt sajtójának a rendeletből származtatott glorifikációját visszavonni majd ha a rendelet megjelenik s azt mondani, hogy a rendelet cudar rossz és az át- kos munkapárti kormány munkája. El lehetünk készülve erre a fordulatra, mert a szemérmetlen nyilvános hazudozásnak, azon formái után, amiket az uj kormánypárti sajtó megenged magának, ez is következ- hetik. Hiszen napról-napra tapasztaljuk, hogy két téma körül járja a kormánypárti szónok és a kormánypárti sajtó a dervistáncot országszerte. Az egyik téma a munkapárti kormány állandó pocskondiázása, rágalmazás. E tekintetben a ráfogások egész özönét zúdítják a munkapárti rezsimre a legképtelenebb és a legostobább mesékkel. Minden bajnak a munkapárt az oka.J A háborút, a közélelmezés bajait, a drágaságot, a szárazságot, az élelmiszerek helytelen elosztását, a rossz termést, az üzletek előtti ácsorgást, a megélhetés ezer nehézségeit, a hadi árvák és özvegyek nélkülözéseit, a mai gazdasági élet összes nyomorúságait — mind-mind a munkapárt okozta. De ma már a koalíciós kormány több mint négy hónapja van kormányon, ebbe a négy hónapba esik a gazdasági élet legfontosabb fázisa, a termés betakarítása, mi az oka tehát, hogy ezek a nyomorúságok mind a mai napig fennállanak? Mennyi idő kell még az uj kormánynak arra, hogy valami olyan intézkedést is tegyen, a melyről a sajtója és szónokai azt fogják mondani, hogy ezt már ők csinálták? Hát éppen ez a második téma. Ha valamaly népszerü- ségszerzésre alkalmas intézkedés hire érkezik, rohan a nép- gyülés kormánypárti szónoka és sajtója a babérkoszorúval és rogyásig rakja tele az uj minisztereket. Ha aztán kiderül, hogy ez az intézkedés még j a munkapárti kormánytól szár- n azik, ezt már elfelejtik közhírré tenni, mert akkor le kellene szakítani az uj miniszterek fejéről £ babérkoszorút, holott nekik az a kötelességük, hogy mindenáron ékesítsék fel ezeket az államférfiakat s ha másként nem lehet, akkor az idegen fészkekből szedett idegen toliakkal. Xwcsoármegye alispánja a hadiárvákért. Szót küldték a gyűjtő Iveket. — A gyűjtés alapjai Eger, október 2. A vármegye minden tájára, ami sziikebb hazánk utolsó kis zugába • is elvitte ma a posta azt a felhi- j vást, amelyben a vármegye alis- ; pánja a vármegye közönségének j könyörületes szivéhez fordul azok érdekében, akiket a háború a leg- i kegyetlenebből sújtott. „A könyörületes szivekhez fordu- ) lók most, — mondja felhívásában az alispán — a szeretet édes melegétől áthatott nemes leltekhez ' szólok. Akikben messze világitó lángra tud lobhani a hála, akiknek lelkében kinyit a részvét szelíd, könnyharmatos virága, akiket a szenvedések véres árjában is meg- í illet a titkon sirt könnyű, a félve elsóhajtott panasz: azokat buzdítom most nagy, egész tettre. Fiaink, véreink három hosszú j éve állnak kinn a sáncokon, esőben, \ szélben, vérben, zivatarban. Nyár szörnyű hévsége, tél zimankója tépte meg őket. Vadonat erdők vak éjszakája, végtelen puszták sivár mezőin puszta hideg föld volt a párnájuk, ágyuk vad bömbölésére ébredtek, a halál minden rémségével néztek szembe napról-napra. S évek végtelen szenvedése, keserves napok sorvasztó nehéz lánca meg nem törte őket. Állják ma is a harcot, töndöklő arannyal szépítik ragyogóvá a magyar nevet, védenek oltalmaznak bennünket, küzdenek, szenvednek a mi javunkért, a mi jövőnkért. Sok azonban összeroppant a nehéz tusában. Örök sárágyat vetett neki a halál hideg köze a véres ■winnmri rrr ' jtminmmmmnmnmmmmm .............. g ránicon. Itthon hagyta siró özvegyét, gyámoltalan árváját azoknak oltalmára, akiket eddig ő oltalmazott. A dicsőség mezején elmúlott szent hős halottainknak emléket kell állítanunk, mindennél tüadök- l löbbet és ragyogóbbat, fényesebbet, ’ mint a napsugár, drágábbat midi a í Iegcsengőbb arany, szebbet mint a | legihletettebb művész remekműve. ! Lehet-e fenségesebb, nagyszerűbb, nekik kedvesebb emlékük, mint amely itihonhagyott özvegyük és árváik gondnélküli szelíd mosolyából magaslik fel s letörölt köny- nyeik talapzatán áll.“ j Hevesvármegye közönsége eddig is példátian bőkezűséggel tett tann- 1 ságot irgalmas, nemesen érző szi véről. Aki kért, annak válogatás nélkül, szives két kézzel adott. De most a mi fiainkról, a mi véreink- í röl van elsősorban szó. A kötelességünk, a mi feladatunk gondoskodni arról, hogy egyetlen heves- : megyei eieseit vitéz özvegye és árvája se lásson szükséget. Itt ne 1 hulljon egyetlen könny se, ne panaszkodjon egyetlen sóhaj. Ez a nagy tett vár most reánk. A felhívás, amelyhez gyüjtőiv is ‘ van csatolva, ma kiment megfelelő rendelet kíséretében az összes köz- igazgatási hatóságokhoz s az ő feladatuk lesz majd mindenütt a megfelelő társadalmi tényezőket is megszerezni ennek az ügynek. A nagy akció ezzel tehát meg- i kezdődik s remélhető, hogy a leg- ; nagyobb sikerrel. A mostani gyűjtésnek egyébként már alapjai is i vannak, már ezideig is nagyobb összegű adományokat küldöttek nenn mii *...unni mi i iiniii iiiimib 1111111111—iniíi 111 1.....' 111 imiiin A ra 6 fillér.
