Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-09-29 / 237. szám
2 1917. szeptember 29 azután kivittek a feisőíárkányi er- dőbe a Rusz György meggyilkolásának színhelyére, ahol aztán a ke* resztkérdések súlya alatt beismerték, hogy ők a szőlőskei íövadász ; gyilkosai. Az is rájuk bizonyult kéz ben, hogy a harsányi kettős gyilkosság, a Munkácsi fiuk ártatlanul kiöntött vére is az ő kezükhöz tapad. ÉÜA§kássai hadosztály bíróság, akinek a csendőrség a gyilkos kaíoná- ; kát átadta, tegnapelőtt kezdte meg a tárgyalást a hármas gyilkosság ügyében. A tárgyalást, amelyre számos tsnu volt Felsőtárkányról, Harsány és Sajólád községekből is megidézve, három egymásután következő napra tűzték ki Kassán. Ily hosszú időre kentempláiják a keidé zett tanuk kihallgatását. Egerből is idéztek meg tanukat a tárgyalásra, éspedig dr. Kassa Endre törvényszéki orvost, dr. Szabó Ödön városi orvost, Papp Sándor kir. ítélőtáblái bírót és az egri csendőrőrmestert, aki a két katonaszökevényre a Rusz meggyilkolását rá- süíöíte. Ezeknek a tanuknak kihallgatása azéit vált szükségessé, mert a Ruíz féle gyilkosság fefinügyi Iratai, melyeket az egri törvényszék Kaszára átküldött a hadosztálybirő- eághoz, csodálatoskép elvesztek, így a megidézetteket mint tanukat újból ki kellett hallgatni. Szüntet kapnak az egri tisztviselők. A Sí «ruházkodás szabály ásása Eger, szept. 28. Néhány hónappal ezelőtt [igen nagymennyiségű szövetet rekvirál- tunk Oroszlengyelországban. A rek- virálí szövet egy részét a magyar kormány kapta meg s tögtön meg indult a tanácskozás: kik kapjanak elsősorban ebből a jóminőségü szövetből ? A kormány a köztisztviselők mellett döntött, még pedig mindenkit megelőzően azok mellett, a kiknek a legkisebb a fizetésük, akik legjobban rá vannak szorulva arra, hogv a tél küszöbén legalább egy öltözet ruhához jussanak. A rekvirált szövet szétosztására vonatkozóan a következő értesítést kaptuk: A szövet egy része már meg is érkezett Budapestre, de a nagyobbik részt csak ezután fogjuk megkapni. A szétosztás ügyében még nem történt intézkedés, erre vonatkozóan a kereskedelmi miniszter intézkedését várják. Azt még nem tudjuk, hogy a szétosztás közvetett utón, vagy közvetlenül fog-e történni. Lehet hogy a szövetet a most felállítandó Ruházati Bizottság veszi át és gondoskodik az igazságos elosztásról. Sokkal valószínűbb azonban, hogy házilag történik majd az elosztás, de ennék taknikai része még nincs tisztáévá. Valósziuten egyes miniszteriumok kapják meg a mennyiséget és a szövetet a hivatalnokok között fölosztják. Nemeik az állatni tisztviselők, hanem a törvényhatóság emberei is hozzájutnak a szövethez. A törvényhatóságok tisztviselőit az a minisztérium fogja ellátni amelyhez az ilie'ö hatóság hivatalosan tartozik. Minden a svövetmennyiség nagy ságáíó! függ, hogy egy tisztviselő mennyis kap. A főelv természetesen az lesz, hogy az égető szükséget szüntessük meg. Először jönnek a kisfizetésű emberek, azok a tiszt- viselők, akik nagy nehézség árán tudják c ak eltartani magukat. Csak később keiül majd a ser a jobban dotált hivatalnokokra. — A ruházkodás kérdését Ausztrí- áb n szabályozták. Nálunk is készül most hasonló intézkedés. — A rendeletek már készülnek, de eddig még csupán csak a terv főbb vonalai vannak jameg. Három héíen beiül azonban a rendelet mindenesetre megjelenik. U J S A 3 együtt sietve Budapestre vitték és itt az intézet Wertheim-szekrényében tartották elzárva. Fél évig őriztük Tompa Mihály hagyatékát a többi iratokkal együtt Budapesten. Tompa Mihály hagyatéka jelenleg a jászővári levéltárban van és ott marad jövő évi május 15-ig, amikor azt átadják a nyilvánosságnak. wsmsmn í & prMMntrdek felbontják Tompa libái? Irodain! hagyatékát. Eger, szept. 28 (Saját tudósítónktól.) Tegnap, szeptember 28-án volt századik évfordulója Tompa Mihály születésének. A világháború nagy felfordulásában csendesen és halkan múlik ez a dátum, amely pedig éppen most a háborúban kellene, hogy különös jelentőséget kapjon. »A madár fiaihoz“ és „A rab gólya* cimü költemények nemcsak a magyar irodalom legjeientösebb, örökbecsű alkotásai közé tartoznak, hanem allegóriái annak a korszaknak, amely elnyomatásban, nyomorkaa és szenvedésben egyik legsötétebb korszaka volt Magyarországnak. Tompa Mihály 1868. május 15-én, közvetlenül halála előtt, irodalmi hagyatékát, kiadatlan és az akkori időben meg sem jelenhető munkáit egy vaskos kötetbe foglalva, a jászóvári premontrei kanonokrendnek adta át azzal a kéréssel, hogy ez s lepe csételt könyv halála után 50 évvel bontandó fel és hozandó nyiiyános- ságra.Ez a könyv — Tompa Mihály irodalmi hagyatéka — jelenleg a jászővári prépostnak. Takács Menyhértnek birtokában van, aki gondo san őrzi ezt a nagy irodalmi értékű hagyatékot, hogy a jövő esztendőben. A rendelkezéshez hívei 1918. május 15-én, a Magyar Tudományos Akadémia utján átadja azt a nyilvánosságnak. Takács Menyhért jászói prépost érdekesen mondotta el, hogy miképpen kellett megmentenie Tompa Mihály hagyatékát az orosz betörés elől. Amikor az oroszok Magyarország felvidékét fenyegették és már Kassa vidékét veszélyeztették, a hagyatékot a rend fontosabb irataival Külöaösen sok baj van a kóbor cigányokkal. Még a múlt év elején jelent meg egy belügyminiszteri rendese*, amely rendezni akarta a cigánykérdést akként, hogy az állandó lakással nem biró kóbor cigányokat járásonkint kijelölt köz pontokba iniernáltatía volna. De ezt a renddetet nem lehetett tőkéieíesen végrehajtani. S ma, a mikor a csen- dőrság létszáma oly erős mértékben megcsappant, igazán beszélni sem lehet ezeknek a rendelkezéseknek betartásától. A vármegye északi részében már valósággal hajtő vadászatokat rendeztek a kéborcigányok összefogd© • sására. De a Mátra járás vad vidékein mindig találtak bűvé helyre. Ma pedig valósággal vaksnerőekké váltak. Fényes nappal járnak prédára. Erőszakkal elviszik amire szemet vetettek.1!! Tíszafürediől jelentették, hogy ott fényes délben egy szolgáié kezéből tépték ki a kenyér- tésztát, amelyet sütni vitt a pékhez. A vármegyei központban tudnak ezekről az állapotokról. Ezek indították az alispánt annak a rendeletnek kiadására, melyben polgárőrségek szervezésére e az éjjeli őrök szaporítására utasította a községeket. A községek azonban ennek a rendeletnek se« tudtak eleget tenni. Egymásután jöttek a jelentések, hogy nem fehet a polgárőrségeket megalakítani, mert nincs hozzá ember. A közigazgatási bizottság legutóbb ismét foglalkozott ezzel az égető fontosságú kérdéssel s ekkor úgy határozott, hogy a katonai parancsnokságokat keresi meg, hegy adjanak a községek részere őr-legénységet. A megkeresések meg is történtek. Megkeresés ment úgy a katonai parancsnoksághoz, mint a honvéd- kerületi parancsnoksághoz, de még eddig nem is válaszoltak a megkeresésekre s a vármegyén nem is bíznak hozzá, hogy a katona őrségek kirendeléséből valami legyen. Pedig a közbiztonsági állapotok egyre gyöngébb lábon állnak a községekben. Ai Hgri Vjgág mindem lapé üláraslténá! és- isMsylfe- úéhzx kapható-. Garázdálkodjak a cigányok as egész megyében. A recski asszonyok panasza. — Nem bir a hatóság a kóbor cigányokkal. — Megrendült a megye közbiztonsága. Eger, szept. 28. Ma vásár van Egerben, sok a falusi a városban, A vármegyeház nagy kapualjában s a két remekbe kovácsolt kapu körül csak úgy tarkáink a megye különböző vidékeinek sok festői népviselete. Sok az ügyes bajos dolga most a falusi népnek a vármegye uraknál. Egy keshedt csizmáju palóc fuvaros kevesli a maximált árat. Tekintélyes, ezüst piíykés dolmányban büszkélkedő gazdák — a szem irigykedve akad meg szép csizmájukén — ruszit szeretnének. Kel! otthon a gazdaságban. Egyik ajtó előtt szomorú, félénken összebújó asszoaycsoporí, némelyik piszeg is csöndesen s a szemét törtíigeíi olykor. Ezek a hadi- segélyesek. Kevés a segélyük, ;» gyerek meg sok. Nem tudnak élni a nagy drágaságban. A vármegye most a mindent istápoló, mindenen segítő hatalom, attól várják a sorsuk jobbulását. Egészen külön áll két fiatal recski menyecske. Sötét slrü ráncba rakott szoknya rajtuk. A sötét pruszlikbó! fehéren dudorcdik ki a frissen vasait ingván. A kötőjük is ragyogó fehér s a hegyes tokon csucsesan ül meg a fehér horgolt csipkés kendő. Hangos siránkozással megszólítanak mindenkit, mig lamnkint eligazodnak a szobához, ahol meghallgatják a bajukat. Nagy panasszal jöttek. Elvitték minden télire betakarított holmijukat a cigányok, akik rettenetes garázdálkodást visznek véghez a Mát rában, Recsken úgy, mint a többi csinos mátrai falvakban. De nem is ceoda. A cigánynak a vérében van a lopás. Születésétől kezdve enyves a keze — panaszolják a recski menyecskék. Még megőrizni is nehéz azt, amire cigány kiteszi a jelt. Most «eg egészen nekik áll a világ. Szabadjára van minden. Nincs nálunk se bakter se rendőr. „Azért gyöttünk az aliapány urbo, hogy rendeljen nekünk őrséget mert igy valósággal semmire tesznek.“ Ez a panasz bizony nem uj. Már a közigazgatási bizottság előft is szóba került, hogy a vármegye egyes vidékein csaknem megszűnő félben van a személy és vagyonbiztonság.
