Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-09-13 / 223. szám

vf o 191?» szeptember IS csütörtök £23, sMiii íHgfm$, - ■ ffí m " § W*s POLITIKAI MAPILAP — egpr ; Ör. i 9AKDOR M8K3.6S ■ HMKM m3n Qtj».-k#ait avíttért infekataésm*. SfiísSSfti sr&«f, W-tnHMt Hwk síi tíéir, s*. *«•*•*&» lA/Bsaäfei:, j3B<5aa#fcäi, Mmtafek Sennfág *m**k « t**, •wscr*“ • ........- ■ • *“■ » gfi«. » 2)íwpay. *s*iéw* iaöf? 9» S«ÍS 4 fe Biítttóalköiás. Eger, szepí. 12. Ilyen hosszú válsága még nem volt parlamentnek, mini a mi jelenlegi válságunk. Há­rom hónapja annak, hogy Tisza István és kabinetje megbukott s ma még csak ott tartunk, hogy az uj kormány bemutat­kozik a képviselőháznak. S va­lóban úgy van, hogy a kor­mány tulajdonképen még csak most alakult meg, meri az Eszierházy jegyében lejátszó­dott kísérleti állapot valóban nem tekinthető másnak, mint a Wekerle regiem prelúdiumá­nak. Az uj kormány tehát végr 2 valahára meg van. De ezzel még koránt sincs elin­tézve a válság. A Wekerle-kormánynak, a mely ma először telepedett be az uj bársonyszékekbe, ugyan­azokkal a nehézségekkel kell megküzdeni, amelyekkel már Eszíerházynak beletöröít a bics­kája. A helyzet t. i. három hó­nap alatt semmit sem válto­zott, amennyiben három hónap alatt nem történt semmi, ami politikailag számbavehetö volna, hacsak a modern Magyaror­szág kiépítésének szempontjá­ból jelentős vívmánynak nem tartjuk, hogy egy csomó kiéhe­zett politikai ambiciót jól la­kattak, s hogy néhány minden kormány sleppjéöen ott setten­kedő stréber végre valahára az áhítozott révbe ért. Ami egyébként ezalatt a te­kintélyes idő alatt itthon vég­bement, az vagy a semminél is kevesebb, vagy ha mégis valami, úgy nem jelent egye­bet, mint dekadenciát, vissza­fejlődést, a nemzet szilárd, egységesf nézőpontjának meg- lazulását s akarati irányának Tftseiésfttikkel nmwisgifgfiils tttsg m orosz és román foUamokat (Saját tudósítónk táviratjelentése.) Budapest, szeptember 12. KELETI HARCTÉR: Az oroszok és románok Oknátói nyugatra fekvő magasla­tokat ismételten hevesen megtámadták. Rohamaik többnyire füzünkben összeomlottak. Egy ízben ellentámadással üztük őket vissza. OLASZ HARCTÉR: A tegnapi nap folyamán csak a Monte San Gabriele lej­tőin került hevesebb harcokra sor, amelyek ránk nézve ked­vezően végződtek. Egyébként nem volt különös esemény. Albániában, Beraítól délkeletre előcsapataink az olasz osztagokat a felső Osumon át visszavetették. Pogradecnél az Ochrida-íó mellett csapataink a túlerőben levő ellenség nyo­mása elől kitértek. A vezérkar fonóké. H diai csata óriási zsákmánya 8900 fsgely, 320 Égyi és rengeteg hsdmsfeg. (Saját tudósitónk táviratjelentése.) Berlin, szeptember 12. A nagy-fehaaliszálSásról jelentik: NYUGATI HARCTÉR: ßopprecht bajor trónörökös vezértábornagy arc- vouala: A flandriai arcvonal több szakaszán, Artoiseban és St.- Quentintől északra a fűzi tevékenység az esti órákban jelenté­kenyen feléledt. Állásaink előterében több Ízben gyalogsági összeütközésekre k.rült sor. A német trónörökös taadcsoportja: A Champagneban a Somme Pysouain országút két olda­lán francia osztagok erős tüzhatás után erőszakos felderítésekre törtek előre. Tűzze! és közelharcban visszaüztük őket. Foglyok maradtak kezünkön. Verdun előtt a tüzérség harci tevékenysége alább hagyott. Tizenkilenc ellenséges repülőt lelőttünk, egyiküket Vass had­nagy (46-ik győzelme) terítette le. IELETI HARCTÉR : Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg arcvonala: A Keleti-tenger és a Düna között előcsapataink több he­lyen harcban visszavertek orosz feideritő osztagokat. A rigai csatában ejtett foglyok számát 8900-ban állapítottuk meg. A zsákmány 325 ágyú, ebből egy harmadrész ágyú, több megier­.3 ívi-i-r * ti J*»*»*«:*#’. Ara 6 fillér. megingásáí. Azt nem lehet a legjobb akarattal sem mondani, hogy a belső viszonyok konszolidá­lódtak volna, mert e tekintet ben a kormány gondosan óva­kodott attól, hogy bármilyen irányú cselekvésre elhatározza magát. A mi külpolitikánk szilárd irányát illeti, e tekintetben ugyan hivatalosan nem történi változás, de semmi esetre sem mondhatjuk, hogy a kortesbéke hangulatok zenebohócainak vá­sári tamtam-ja s jói vagy rosszul sikerült antantos áriái kellemes kíséretül szolgáltak volna külpolitikánk vezérmoti- vumaihoz. Most, hogy Wekerle bemu­tatkozik, ugyanazon hárem ne­hézség eiőtt áll, ugyanazon három feladatra kell vállalkoz­nia, amelynek óriási nehézségei Eszterházyt csaknem a kétség - beesés • örvényébe kergették. Először többséget kell terem­tenie anélkül, hogy választat­hatna, másodszor tető alá kell hozni az általános választói jogot, amely sokkal kelleme­sebb volt puszta jelszónak, mint lesz maid komolyan tár­gyalandó javaslatnak s végül, ami a legnehezebb, egyensúlyi kel! tartania a saját pártjai közt, amelyek minden pilla­natban készek arra, hogy vég- leg agyontámogassák. Weker- lének valóban kiváló zsonglőr­nek kell lennie, ha ezzel a három golyóval olyan pompá­san tud dobálózni, hogy egyik se pottyanjon a földre. Meri ha egyet véletlenül elejt, akkoi újra ott tartunk, hogy kezdőd­hetik megint az uj válság, mi­előtt a régi befejeződött volna, s jöhet ismét az uj bemutat­kozás.

Next

/
Thumbnails
Contents