Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-09-01 / 214. szám
XXXV* évfolyam /* mra'* 'Ás iM'ifiKsm' **~ ‘1 ! scrrr* > *-:% «r 1917. szeptember 1. szombat 214, száiü EHHiseiésl Arak: M «trfe«» *s vfatéken pestin kSkve feere na. — fél évre 10 korona, — i korona, — egy Mr* 1 feoMto 1* POLITIKAI NAPILAP Dr. SETÉT SÁNDOR KALLAV MIKLÓS HtrdcMoi Of-o.-Vézit nyiirtírí hfaHaéHftó, kiró«*# ie.cnlswk felrelt rovfetfbas BS Síééf, fe*tö*éc#fc; i«t i.T*0fe táraatégok, #a*öa*á2»k, lü«rt*tc>5s kM«MK£flt, (tv “ híiíMí»«!: is ftiMr, Mr«eiwiif*l ♦ ( gyegieí«*, Mfb«fe*l^ek, MjtwfevJgrätaMtt ■» «f*>* aorié e K. eno^M*k,r~ • **• "• * J Miig még? Eger, aug. 31. Eger utcái holnap ismét benépesednek. A vidám diáksereg visszaadja a városnak tulajdonképpeni jellegzetes képét. A negyedik iskolai évet nyitjuk meg most a háborúban s ma már egész normálisan, a rendes időben. Szomorúsággal keli ezt regisztrálnunk, ha visszagondolunk az 1914. tanév kezdetére, amikor mindannyian azt hittük, hogy csak egy tanévet fog megzavarni a háború borzalmas vihara. Ma a negyedik tanévet nyitjuk és az első év diákjai közül akárhány van, akik már a dicsőséges hősi halált halták, akik pedig az első évben úgy tekintettek a háborúra, mint egy olyan érdekes történelmi eseményre, amelyben őket koruknál fogva aktiv rész nem fogja illetni. Ma nem vagyunk bizonyosak abban, hogy akik még most hónuk alatt a diákkönyvekkel jelentkeznek a gimnázium kapujánál, nem-e fognak még a háború tartama alatt a katonai sorozóbizottság elé kerülni. Eger városra nagy vendéglátás volt a szeptember elseje a múltban rendszerint s hogy most ilyen borongó érzéssel fogadjuk a jövő ifjúságát, vidám diákjainkat és szomor- kodó apáikat, ennek természetesen a világháború az oka, melynek nyomorúságai ezt az ünnepünket is elrontották. De hát meddig még? kiáltja millió és millió ember széles e világon. Meddig tart még ez a gyilkos háború, amelyet a világon ma már senki sem akar, amelynek keresik az okozóit, keresik az indítóit, a kezdeményezőit, de épp úgy nem találják, mint ahogy hasztalanul sóhajtják az embermilliók ennek a háborúnak a végét. De hát ki akarja a háborút folytatni, ki akarja a további embergyilkolásokat, ha az emberek milliói a békére vágyakoznak? ! Ez az a történelmi probléma, amelyet ma nem látunk és amelyet az uiódok az események mozaikszerü összetételéből fognak megállapítani. Senki sem akarja e háborút, mindenki akarja a békét, mindenki hirdeti ezt és még sincs erő, még sincs hatalom, amely beállítaná a háború borzalmait. A tegnapi nap ismét hozott egy adatot arról, hogy miképpen indult e szörnyű világszerencsétlenség. Kitűnt, hogy a szerencsétlen cárt is rászedték tanácsadói s eltagadták előtte az igazi tényállást, amikor a háborút megindító mozgósítást elrendelték. A cár már meglakolt nagy bűnéért, elvesztette trónját, de miféle büntetést fog mérni a sors azokra, akik még mindég gáncsolják a béke útját, akik még mindég hideg számvetésekkel küldik az emberek ezreit a gyilkos ágyutüzekbe ? Anglia és Amerika ma még a fészke a háborús uszításoknak, ahol még mindég azok kezében van a hatalom, akik a háború gazdasági erejéből muníció gyártásokkal és árukonjunktu- rákkal milliárdokat halmoztak össze. De meddig tűri még ennek a néhány tizezernek a zsarnokságát az egész világ békevágyó népe?! Kit kete fart a 11-lk 3s<mgé essfa Csspírsfc tegup is «ináéi ailásnkat «eltartották (Saját tudósítónk íáviratjelentése.) Budapest, augusztus 31. KELETI HARCTÉR: Kelet-Galiciában Skálánál rohamcsapataink sikeres betörést intézlek az ellenség árkai ellen. OLASZ HARCTÉR: Triesztet tegnap délben az ellenséges repülők negyedízben támadták meg, anélkül, hogy említésre méltó károkat okoztak volna. A Karst-fensikon aránylag nyugalom volt. Görz területén az oloszokat utolsó támadásaikban szenvedett áldozatteljes vereségük harci szünetre kényszeriíette, amit arra használtunk fe£ hogy egyes még megmaradt -ellenséges repülőket kiemeltünk. Kabtól északra, miután reggel az ellenség egyes részleges rohamai meghiúsultak, a nap folyamán szintén nem került sor többé nagyobb harci cselekményekre. Annál féktelenebből vetették magukat újból az olasz hadosztályok a már említett szakaszok között húzódó harcvonalra, Podlessenél, Madoninál, Bri- tofnál levő állásainkra és hét napja az Isonzo-diadal középpnotjá- ban álló Monte San Gabriellére. Az ellenség rendkívüli makacssággal egyik támadását a másik után intézte. Ausztria és Magyarország valamennyi részéből való kötelékek vitézségének és kitartásának volt ismét köszönhető, hogy az ide oda hullámzó csatában összes állásainkat győzelmesen megtartottuk. Az ©rákhosszat tartó közelharcokban csapataink újból csalhatatlan bizonyságát szolgáltatták férfias fegyelmüknek, harci srkölcsüknek és az alapos kiképzés eredményezte vitéz magatartásuknak. Állandó friss támadó szellemtől áthatva osztagaink este Britofnál, amidőn az olaszok rohamaikkal némileg felhagytak, három olasz tisztet, száztíz főnyi legénységet és két géppuskát hoztak be az ellanséges árokból. A csata 14-dik napja is a siker napja volt tehát csapataink számára. Karinthiában nem volt különös esemény. A déltiroli határon Bezzeccatól északnyugatra az ellenségtől elragadtunk egy támaszpontot. Az olaszok közül, aki a harcban nem veszett oda, fogolyként vittük el. A vezérkar főnöke. ; Cadeina ki akarja éré- uakoiai a itatási. í (S&jál tudósítónk telefonjelentése,) [Zürich, aug. 30. i Az olasz tartalékok szakadatlanul vonulnak fel a frontra. Milánóból a két héttel ezelőtt behívott csapatokat is a frontra vitték. Olasz lapok Írják, hogy Cadorna mindenáron döntést akar kierőszakolni, hogy (még I ebben az évben befejezze a • háborút.
