Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-08-11 / 198. szám
1 E G R ! U ! S A Q 1917. dtigus - us 11. Lipét bajor heroes wexártábornagy és Böhm Ermolli vexérezredes hadcsoporftja: Brodynál osztrák magyar és német rohamesapatok az orosz árkokból 200 foglyot szállítottak be. hadssisstér; Déltiroíbbn Mórinál osztagaink behatoltak az ellenség vonalába. Egy árkot elfoglaltak s foglyokban egy tisztei és 53 főnyi legénységet szállottak be. Balkáni harctér: A helyzet változatlan. A vezérkar főnöke. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Berlin, aug. 10. (Hivatalos Jehmtés.) «Aolotl 9 Lipót bijsr beroes vexSriaäe^niigy haccwoitaSa Dünaburgnál, Smorgonná! és Bródynái feléledt a harci tevékenység. József főbereei vesr’sxredes arovoffiaia Csernovictől dé keletre makacs harc folyt. Csa* patáink több ponton behatoltak az oroszoknak ha- tármenti állásaiba. A Szereih-lapályon és Solkánál ellenséges támadások visszaverése után szintén eredményt értünk el. A Troíus és Putna völgye között a szövetséges csapatok az oláhok ellenállása ellenére több magaslati állást rohammal elfoglaltak. A két legutóbbi napon az Ojtózi-szorosnái több mint 1400 foglyot ejtettünk és 30 géppuskát zsákmányoltunk. Mackensen vezértibornagy hadcsoportjai A Fresani-Adjuűulnon vasntvonal két oldalán német hadosztályok széles arcvonalon kikényszeritettók az átkelést a Susitán. Az ellenség elkeseredett ellentámadásokkal nagy tömegek harcbavetése mellett igyekezett az előnyomulást feltartóztatni. Az arcban és szárnyunk elfen intézett összes támadásaik súlyos veszteségeik mellett meghiúsultak. MacoeSoniai «rovtai; Különös esemény nines. LudendoHF, első főh&dísMiíásmester. Iperntői keletre és délkeletre széles vonalszakaszon erős ellenséges gyalogsági támadások következtek. Artoisb&n a tüzérharc Lens két oldásán és a Scarpetől délre igen élénk volt. Este az angolok a Monchy müuttói az Arras* Cambrai országúiig széles arcvonalon sűrű tömegekben támadjak. Megsemmisítő tüzelésünk pusztító hatást ért el készültségi állásaikban. Az előrenyomuló roham hullámok- védő tüzelésünkben és közelharcban a legsúlyosabb veszteségeket szenvedték és mindenütt visszavertük őket. St. QuentintŐ! északra brandenburgi zászlóaljak elragadtak a franciáktól néhány árokrészt 1200 méter szélességben. Az ellenség ellentámadásai meghiúsultak. 150 foglyot ejtettünk. A német trónörökös hadcsoportja s A nyugati Champagneban Soisson és Rheims között s a Maas két partján a tüzelés időnként jelentékeny erőre emelkedett. Egy francia osztagot, mely a soissoni műutnál árkainkba behatolt, eílen- lámadéssal elűztünk. A Maastól keletre badeni rohamcsapatok be örtek a francia állásokba és foglyokat hoztak magukkal. Ludendorff« első főhadi szál 5 £ smelter. safes Ki támadást kezdtek Flandriában az angolok Árkuséban is visszavertek a németek egy erős támadás'. Soissonnél és a Haas mellett csatározások. (Saját tudósítónk tele fonjeíentése.) Berlin, augusztus lo. A nagyfőhadiszáliásról jelentik: ^jrwgati Rupprecht bajor trén$f*5kös vezér tábornagy arcvonala» Flandriában tegnap a tűztevékenység változó látási viszonyok mellett egyenlőtlen erejű volt. Este általában erősbödött és az egész éjszaka folyamán tartott. Ma a kora reggeli órákban az Iser és a Lip között a leghevesebb pergőtűzzé fokozódott. Ezután A távoz« főispán búcsúja. Kegievicli Gyula gróf levele a vármegyéhez. Eger, augusztus 10. A hétfői közgyűlésen búcsúznak el a törvényhatósági bizottság tagjai a vármegye volt főispánjától Kegle vich Gyula gróftól. A távozó főis* pán a következő búcsúlevelet intézte a törvényhatósági bizottsághoz: Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Hevesvármegye volt főispánjának, a sokérdemü KáUay Zoltán dr.-nak elhunyta után csak hosszabb roedi tációk után vállalkoztam arra, hogy ezen nagymuUu, hazafi .s vármegye főispáni székét elfoglaljam. Az volt az aggályom, vájjon éppen n háború alatt rengeteg.' mód felszaporodott főispáni teendők ellátására lesz-e nekem elég erőm már csak arra való tekintettel is, hogy eleddig hivatalt sohasem viseltem. Ezzel szemben állott az a kötelességem, ami minden magyar ember kötelessége, hogy éppen a háború alatt fel kell ajánlanunk minden munkásságunkat, minden erőnlét és minden időnket az ellenünk törő ellenségeink felett való végső győ ■ zelem biztosítására. Minthogy pedig a kinevezésemet előterjesztő kormány politikájával az utolsó vonalig egyetértettem, s minthogy a vármegyében már akkor többségben veit politikai barátaimnak is ez volt a kívánságuk, félretettem aggodalmaimat ás vállalkoztam a feladat betöltésére azzal az eltökéltséggé!, hogy fogyatékos tehetségeimet pótolni fogom flgyszeretettel és köreless buzgalommal. Hogy ez mennyiben sikerült nekem, azt megítélni nem án vagyok hivatott. Mégis, amikor távozom a helyemről, úgy érzem, hogy a magam részéről ugyan mindent elkövettem arra, hogy föi’páni teendőimet lelkiismeretesen ellássam, de ha mégis eleget tudtam tenni kötelességemnek és esetleg voltak sikereim is, ezeket egyfelől a vármegye kitűnő tisztikarának, másfelől az engem osztatlanul támogató vármegye közönségének köszönhetem. Ha kötelességem volt annak idején a főispáni tisztség vállalása az imént jelzett okokból, úgy ezek megindokolják mostani távozásomat is. Engem sohasem hajtottak méltóság és hatalom utáni vágyak. Ezt rólam a vármegye közönsége bizonyosan tudja. Ha vállaltam a főispánt tisztséget hazám iránti kötelességemből és poiiiikai meggyőződésem szolgálatáért, úgy most ugyancsak ezek az okok kötelességemmé teszik a távozásomat. Mert nem támogathatok és nem képviselhetek egy olyan kormányt, amely a legjobb hitem és magyar érzésem szerint — bár jóhiszeműségéi kéiségbe nem venom — olyan politikai programmal jön, amely veszélyezteti ebben az országban a magyarság hegemóniáját, amit őseink ezer éves történelmünk ezáz és száz harcaiban századokon át a maguk vérük hul- latásával szereztek meg, óvtak meg és tartónak fenn. ügy érzem, hogy ezen kormánypolitika idején nekem nem a főispáni székben, hanem azzal szemben van a heiyem. Ott, aha! őseink már sok századokon keresztül küzdöttek, a rnagya ságot vódő sáncokon, melynek Hevesvár- megye mindég egy előretelt állása volt s ahol elődeim hazafias küz-
