Egri Ujság - napilap 1917/1

1917-02-07 / 38. szám

1917 február 7. EGRI ÚJSÁG tifogni két szökött katonát, akik a harsányi gyilkosságot be is ismer­ték. Az egri csendőr őrmesterben; aki a legköíüitekii.több nyomozást folytatta Ru.«z György gyilkosának kézre kerítése érdekében az a szi­lárd meggyőződés érlelődött meg, hogy Rusz György gyilkosai csak a harsányj kettős gyilkosság tette­sei lehetnek. Ahhoz a bűn ügyekben nem szokatlan módszerhez folya- Äiodoft, hogy a gyanúsítottnak egy* szerűen a leghatározottabban a szemébe mondotta, hogy ő a tettes, ás eszköz hatott A gyanúsított ma a helyszínén beösmerte, hogy ő ölte meg a szőllőskei fővadászt s elmondta az eset részleteit is. Hogy törtériénl a gyilkosság. Rttsz'Gy. gyilko.a egy Juhász István aevfl diósgyőri születésű s a 34 ik ezredben szolgáié szökött katona. A harsány! gyilkosságnak is ő az egyik hőse. Ext a gyilkosságot ket­ten követték el egy Takács nevű seakaszvezetővel, aki a 9-ik hon­véd gyalogezredből szökött meg. A harsányi gyilkosság után itt huj kábák a bükk erdőségeiben s ok­tóber 24 én délben a felsőtárksnyi Miklós kunyhó, közelében raktak Vizei, amikor az épen arra haladó fővadász észre vette őket. Rusz György igazolásra széli ~ íaíta fel őket, mikor pedig iga zolni nem tudták magukat, beakarta kisérni a két szökevényt. A két szökött katona természetesen ellen­szegült s Juhász agy adja elő a dolgot, hogy Rusz fővadász rá fogia fegyverét társára Takács sza kassvezetőre. Mielőtt azonban lő­hetett volna, Juhász manJicherével mellen lőtte. A fővadász összeesett. A lövés halálos volt. A két bűntárs azután az ut közeléből, ahol a holttestet hamar észrevekeiíék volna, a kunyhó mögé vonszolta a íőva- dászt, ahol úgy lefektették, mint a miiyen helyzetben az erdőőrök más­nap rátaláltak. A két katona elvitte a meggyil­kolt óráját. Ettek a'szalonnájából. De más holmiját nem bántottak. Olt hagyták még a fegyverét is, mert hiszen ők felvoltak szerelve Kíaníichsnrel. á gyilkosság utá l ismét Miskolc felé vették aljukat s itt bujkáltak tovább az erdőségben, mig egy szép napén a csendőrség Mis­kolcon el nem capte a többszörös gyilkosokat. — Uj-bb egy évre Palágyié a «mkolezi színház. A miskolezt szinflgy i-biíotisig szombaton ülés tartott, amelyen elhatározták, hogy javasolni fogják a közgyűlésnek, begy a bábomra való tekintettel a színházat pályázat mellőzésével to­vábbi egy évre, vagyis 1918. szep­tember hó 1 ig Paiágyi Lajos szia igazgatónak adja oda. Csal déintáa ülésezik ezótán a Ház. A mai ülés. (Saját tudósítónk telefonjetetése.) Budapest, febr. 6. A képviselőhöz mai ülését Simon- sits Elemér nyitotta meg igen kis édeklődés mellett s megkezdték a hősök emlékéről szóló javaslat tár­gyalását* A javaslathoz elsőnek Bartos János szólalt fel s a hadi öz­vegyek sanyarú helyzetéről beszélt. Bartos János után Bakonyi Samu szólalt fel, aki elfogadta a javasla­tot, dr. Nagy Vince azt hangoztat­ja, bogy nemcsak azok a hősök, akiket az ellenség golyója eltalált hanem azok is akik rokkantán, be­teges térnek vissza a frontokról, a hüdimunkásek és azok akik a fron­tok mögött nélkülöznek, a kormány nak mindezekről gondoskodni kell. Választójogot követei a fronton küzdő katonáknak. Hasoslókép az általános titkos választójog érdeké­ben emel szót Battyányi Tivadar gróf, aki 2 őrrkor megszakított beszédét délután folytatja. Haller István r,em tartja elegendő­nek, hogy emléktáblával örökítsék meg 2 hősök emlékét, hanem jogo­kat követel a harctéren küzdő kato­náknak. Károlyi Mihály gróf tudja, hogy részvénytársaságok is alakuitak az emléktáblák felállítására. Ezeknek igen jé üzlet tesz ez a törvény. Ö azonban azt kívánja, bogy a haietéren küzdi hősök jo­gai intézményesen biztosíttassanak. A javaslatot íeüát csak azzal a ten- tartássi! fogagja el, hogy a kor­mány gsndoskodik, hogy a hősök jogai később intézményesen bizto sirassanak, fiz lesz az igazi me- numeatum. Az elnök azuián a vitát bejárja s szavazásra teszi fel azt a kérdést, hogy kívánja- e a Ház, hogy ezután az ülések egy folytában délután 3 érától 9-ig tartassanak. A Ház a Károlyi párt kivételével, akik mind­össze csak négyes voltak az ülésen, az indítványt elfogidja s holnap már az uj rend szerint csak dél­utáni ülés lesz, amelynek napirend­jén a mai javaslat fog szerepelni. Hat érakar pedig áttérnek az Inter­pellációkra. Birset ediBirilist ayngdijaztlk. (Saját tudósítónk telefonjeientése. >. Zürich, febr. 6. Angol lapok jelentése szerint Burnet tengeroagyot állásától felmentették npugdijazták. Hä valami Wrt, QMstíéúyí tud, feSsiíje m Egri Újság 196. sj&ms tetefo&J&n. A fürdő és uszoda bérlete. A fürdöbizottság ülése. Eger, február 6. Sger város fürdőbizottsága ölési tartott ma délelőtt 11 órakor, ame­lyen a fürdő és uszoda további bérbeadásáról tárgyaltak. A jövő év január elsején lejár a bérlet s a j lenlegi bérlő, Sarkady Ferenc ajánlatot tett a városnak, hogy hajlandó továbbra bérbe venni a fürdőt a következő feltételek mel­lett. Az 1918 januártól 1920 ig terjedő időre megfizetné a jelenlegi bért s vál­lalná az összes javítási és fentartási költségeket. Az 1920 január 1 tői 1922 január 1 ig terjedő két évre pedig ezen kívül meg évi 1000 ko­ronával több bért is fizetne s ilyen értelemben kötné meg a szerződést 4 évre. A városnak azonban 1920 január 1-től kezdve joga nyitna bár­mikor félévre felmondani, vagyis a város szabad kezd kapnn arra az esetre, ha ssját kezelésbe kívánná venni a fürdőt.' Egyben azt is kérte a béilő,hogy az. uszoda meder partjavitási mun­kálatit most a város végeztesse el. A városi főmérnök kiszámítása sze­rint ez a javítás most körülbelül 3000 koronába kerülne. A fürdőügyi bizottság tehát most úgy határozott, hogy javasolni fogja a fürdőnek újabb négy évre való bérbeadását, de .«olyan feltételek mellett, hogy a bérlő készíttesse el a jelen'eg szükséges, mintegy 3 ezer koronás partjavitási munkát s kezdje meg az 1000 korinával magasabb bér fize­tését már 1913 január elsején. így mintegy 9000 korona tiszta jövedelmet biztosítana a fürdő a városnak. a^égris bekövetkezett az, amit tőlünk teltietöleg igyekez- tünk elkerülni s amitől szerettük volna kedves bü vevöközőnaégünket megkímélni, Olyan pél- , dátlan módon drágultak zneg: az össze gyártási nyersanyagok, munkabérek, < szállítási költségek, hogy csak emberfeletti ne- j kézségekkel tudjuk a Dlans-sósborezeszt régi kiváló minőségében és erősségében n közönség- S nők adni. Nem lesz ember, aki nem ismerné e súlyos viszonyokat, jj s aki ne találná ily körülmények között értbe- I tőnek, sót jogosnak, hogy a Diana-sOsborszesz s árát újra kellett szabályoznunk. De ha majd cl- éj következik a, loé'^zo l és Ismét helyreálltnak a háború előtti állapotok, S akkor mi is siető! fogunk érvénybeléptetni kö- § xönségünk részére azokat az eladási árakat, # melyek régebben fenállottak. 0 Ezidőszerint a kis üveg Diana-sóiborszesz ára K1 30 j nagy„ „ » » »3501 legnagyobb» „ „ »7.— ! DIANA kereskedelmi r.-t.! Budapest, V., Nádor-utca 6. — Villamos zseblámpák 10 ófáig ójpü etemmel legolcsóbban beozc'rezheáöic Laszti g fluíeat optikus üzletében. í HÍREK. j Eger, február 6. léli esték. ; Muzsikál a mult, mint ódon óra, ; melynek sokszor hallott zenéjéből I csak néhány akkord maradt meg, ’ muzsikál a múlt rég eliramlott téli | estékről, melyeknek fehérebb n fe- j hérlett a hava, elgyönyörködtetőb- i bek voltak az ablakokon kedves- S kedő jégvirágai, örömteljeseb volt i minden öröme, mert más szemmel ; néztük és láttuk. Odaültünk a vö­rösen izzó kandallóhoz, melynek ; nyugtalan lángja a szoba falára vetette sárga fényét és a fény fá- i radhatatlanul táncolt. A dajka me- i sébe fogott, tündérországról, a tör- | pékről meg hires betyárokról szó- I lőtt a mese és sokszor magakom­ponálta mesékkel is elcsodáikoz- ; tatott, amelyeket feszült figyelemmel hallgattunk, mint most az emberek a színházban a gélem fantasztikus történetét és unszoltuk, mikor ab­bahagyta, a folytatására. Azután kiábrénduiiuuk a mesék­ből, mist az első szerelemből és kezdtünk tudó mást venni az életről és az élet is réiunk, apró kedves­ségeiről amelyek rózsaszín világba vittek, a kutató-kereső tekintet, a melybe már a szív szava súgta az édességet, a zsuvok bohókás órái, amelyek illúziókkal népesítették meg, a bálok melyeknek mámora sokáig kóválygott fejünkben, a megszokott társaság intim köre. ahová min­dennap ellátogattunk s talán ha egyszer-egyszer elmaradtunk, nyug­talankodtak utánunk, meri valahogy úgy vslt az régen, hogy a város­beliek külön külön társaságokká alakultak, mini a romantikus idők francia asszonyainak szallonjai és csak abban a társaságban érezték magukat fesztelenül, mint az ember a testéhez idomult ruhában. És egyszer eljött az élet tövis- szúrásaival, először csak tompa töviseivel gyöngén harcolta meg érzékenységünket, azután megmu­tatta élesrefent hegyes tőrét, mely már a vérünket kívánta, megsoka­sodtak körülöttünk fölöttünk a fe­kete feilegek és egyszer: a tél fehér gyöngyszemei helyett vér buggyant elő. És hasztalan keres sük többé azokat, akikkel együtt voliunk, nincsenek már a Kaszi­nónak mindennap megszokott ven­dégei, elnémultak a zsurok társas­játékai, elhallgatott mieden, mint szakadt bum hegedű. És azóta a téli esték, melyeken a mese bontott szárnnyal röpködött s fehér örö­meikkel kedvesen ragyogtak, e iram- lóit k, mint az az idő, amelyben voltak. 8 ami elmúlt... Szomo­rúan, révet égen legyintünk utánuk. (Sz.) — Szábbad Románia meg­szállott területeire utazni. A be­lügyminiszter a rendőrségi utazási

Next

/
Thumbnails
Contents