Egri Ujság - napilap 1917/1
1917-02-03 / 34. szám
E Q R I U J S Á Q 1917. február 3. Keleti b&éma * Erős fagy és hóesés melleit jelentősebb esemény nem volt. Staceftoitiiti aroia^al; A helyzet változatlan. Ludendopfff; első főkadisgállástnestsr* Riadalom a londoni tengerészeti konferencián. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Genf, ítor. 2, A Temps vezércikkben foglalkozik a központi hatalmak bejelentett bu várna- szád blokádjával. Németország — írja a francia lap — bizonyára n-rm akar Wilson- mal szakítani, mert azt hiszi, hogy kihasználhatja az elnök béketörekvéseit. A londoni tengerészeti konferencián lázas izgalmat idézett elő a bejelentett éles bavárhajóharc, azonban csakhamar gondoskodás történik, hogy minden eszköz rendelkezésére álljon az enteníe- nak a harc feltételére. Sajnos, az el nem kerülhető, hogy njra súlyos veszteségek ne érjék a négyesszövetséget, ezt a krízist is tűi fogja élni, mint már annyi mást. Anglia bízik abban, hogy továbbra is ura marad a tengernek és éppen ezért nem ha-y fel Németország blokádjával. Németország buvárhajóharca kétélű fegyver, mert nagy károkat okozhat ugyan ellenfeleinek, de fegybeia magára is vonhatja a semlegesek haragját. A konferencia permanen- ciábaii van. A londoni lapok megnyugtató cikkekkel fordulnak a lakóssághoz, amelyet azonban aggaszt a bizonytalan jövő. Anglia biébeztetése. A szigorított búvárig jóharc. (Sajó* tudósitónk telető?.jdsníése.) Rotterdam, febr. 2. A Nieuve Courant vezércikkben foglalkozik a szigorított buvárhajóharc kérdésével. Azt irja, hogy Németország most ugyanazt teszi Angliával, amit Anglia tett hosszú időn keresztül Németországgal. Az ellenblokád azonban a hadviselők hajózását aligha fogja visszariasztani. Leginkább a semlegesek fognak szenvedni és különösen sötét napok várakoznak Hollandiára. Zürich, febr. 2. A Züricher Post azt irja, hogy az U-naszádok eddigi sikerei azt mutatják, hogy Anglia abszolút tengeri uralma megszűnt. Németországnak úgy lát-zik, oka van azt hinni, hogy Amerika barátsága kibírja ezt a teherpróbát is. A semlegesek remélik, hogy ennek a kérlelhetetlen búvár- hajóharcnak csak rövid időtartama lesz. A Züricher Nachrichten szerint a bejelentett szigorú buvárhajóharc nem érinti a népjogokat és lehetőség szerint tekintettel lesz a semlegesek érdekeire. Szörnyű tragédia, hogy az a hatalom, amely kitalálta a kié heztetés háborúját, most a maga testén fogja érezni ennek a csapását. Lloyd George összeesküvői. (Saját tudósítónk telefonjelentése,) Berlin, febr. 2, Az összeesküvés, amelyet Lloyd George ellen szőttek, nagy izgalmat okozott Londonban. Az elfogatásokról eddig alig esett szó, és a dolgot nagy titokban tartják. A három elfogott nő tanítónő Derby ben, suffragettek. A férfi, akit elfogtak, gyógyszerész-segéd és antimilita- rista érzelmeiről volt ismeretes. A foglyokat Birming- hamba vitték. — Wheelden asszony ötven évss, leánya, Harietta 27 éves és a fiatalember, Alfred Masoh 80 éves. őket Derbyben fogták el, a harmadik fog oly hölgy Mason felesége 30 éves, I Wheelden asszony másik leánya, őt South mpíoaban | tartóztatta ís a rendőr? g. j A sósmezői katho- : likus pap kálváriája í Az oláh fogság kezdetétől a szabadulásig. Eger, február 2 Biró tnihály sósmezői lelkész, akit az oláhok magukkal hurcoltak, a következő érdekes sorokban számol be romániai fogságának történetéről : — Herjában tudtam meg — irja a sósmezői pap, — hogy egy besúgó azt a vádat emelte ellenem, hogy én tizennégy magyart elrejtettem a pincébe az oláh csapatok elől s hogy én rálőttem a Sósmezőre bevonuló ellenséges katonákra. Ez a vád természetesen aljas hazugság volt, meg sem cselekedhettem volna, mert nemhogy fegyverem, de még sétabotom sem volt. Ennek dseára a herjai román esen- dőrközeg Írásba foglalta a vádat é3 az iratot azzal az utasítással adta át a bennünket tovább kisérő katonáknak, hogy azt a foglyok névjegyzékével egyetemben kézbesítse a bacui (?) hadbíróságnak, amely golyó általi halálra fog ítélni. A halálfélelem fogott el. Rettenetes lelkiállapotban voltam és ilyen gyötrelmek között ke.lett Qrozestitői Bacuig 120 kilométeres utat megtennem. Alvásra és evésre az egész idő alatt úgyszólván nem is gondoltam. Éjjel-nappal rémképek gyötörtek, mint a gonosztevőt a siralomház- ban. Ha volt néha egy-egy nyugod- tabb percem, azon gondolkodtam, hogyan győzhetném meg az oláh hadbíróságot ártatlanságomról? Egyéb szilárd pont nem kínálkozott a védekezésre, mint az a tény, hogy már a betörés első óráiban a megszálló katonaság minden található fegyvert gondosan felkutatott és összeszedett Sósmezőn; nemcsak tőlem, hanem min denkitői. A kisérő katonák, látván elviselhetetlen gyötrelmeimet és végső kimerülésemet, vigasztaltak. Különösen egy katholikus csángó és ennek cigánytársa tanúsított igen jóiuduiatot irántam. Egyre mondták: Egyel pariníe, igyál domnulel Nincs minden elveszve. — Ügyed jóvá fordulhat. A részvét, a vigasztalás jól esett s némi erőt adott, habár nem lát- ttam módot a szabadulásra. Nyolc nap múlva megérkeztünk Bacuba. Rövid pihenő «tán a hadbíróság vezetője átvette a kisérő őrségtől a parancsot. Gondosan végig vizsgálta a fogolycsopoa névjegyzékét, számbavett minden egyes embert s kellő őrizet alatt, elhelye zett bennünket egy lovagló iskolában. Körülbelül hétszázan voltunk. Fekhelyünk kevés szalma, eledelünk só és zsiradék nélkül főtt pa - szuíy, de elegendő és jó kenyér. Felügyelőnk itt egy igen humánus, igazságos és sorsunk iránt részvétet tanúsító tiszt volt, polgári állására nézve ügyvéd. Az első nspókban a velem való bánásmód sömmibsn seR különbözött fogolytársfimétó!. A két katona ki idáig kiséit, most elvált tőlünk. Az utolsó pillanatban hozzám lapulva, igy szólt az egyik: Ne bu- sülj pariníe l Az Isten csodálatosa« megszabadított. Erre szinte kezet csókolt s hirtelen eltűnt oldalamról. Feleszméltem. Rőpimát bocsátottam az ég felé. Hátha csakugyan csoda történt? Hátha isten kiragadott az ellenség körmei közül. Csendesen eltelt néhány nap. Az élet ereje kezdett visszatéri«! tagjaimba s a részvét és öröm, mellyel velem lévő néhány hívőm sorsomban osztozott, lelkemben is uj energiákat ébresztett. illenségeim, alattomos vádióím, kik mint fogságomnak részesei, ve lem egy szalmán feküdtek, annál inkább súgtak, búgtak Sehogy sem értették, miért nem jős már az a golyő, amelyért ők hazájukat elárulták s árulásukért Judás-pénzt reméltek. Hallottam későob, amint suttogták: A pap bizonyára megvesztegeti« a katonát, ki aztán a vádiratot kilopta a parancsból. Lopta-e, nara-e, én azt nem tudom. örüüem, hogy az ellenem kivetett tanrok szétmállott, mint a pókháló. Kijelentem azonban, hogy ez az utóbbi gyanúsítás is éppen oly álnok és h í mis, mint maga a vád elejétől végig. Bacuből Pioestin át Sloboíiába vittek bennünket vonaton. Nyitott, nagy marhaszállitó kocsikba zsúfoltak. E'ső és hideg miatt sokat szenvedtünk. A kisérd katonák em bertelensége is bántott, de az igaz Sághoz híven el kell ismernünk, hogy élelmezésünk az utazás alatt törhető volt. Sioboziából többnyire gyalog, az öregek, nők és betegek pedig szekéren maR'flsk Poieuari vasútállomásra. Itt a háború retteaetes képe tárult elénk. Az állomás csupa rom és üszög, óriási gabona- és liszthal- mazok a sár, szemét é3 törmelék között. Zongorák épen ás félig törötten rakásra halmozva. Paplanok, takarók, bútorok és házi eszközök elképzelhetetlen össze-vissza ságban. Élőlény különbé« sehol a láthatáron. Csupán egy-egy gazdátlan kuvasz csatangol. A füstös, kormos levegőben varjú károg, vándor madár úszik ismeretlen tájak felé. Poicnnri mégis kedvesen sorakozik emlékeink közé, mert ennek közelében ütött a szabadulás órája.
