Egri Ujság - napilap 1917/1

1917-02-02 / 33. szám

1917. február 2. E Q R I U J S A C Vasvilla és szurony U eai harc a baromfi ifiért. Eger, febr, 1. Valóságos utcai harc fejlődött ki «ára virradó éjjel egy tolvaj ka­tona és egy egri gazdaember közt, amelyben végül is a katona kere­kedett felül a sors különös kedve­zéséből s magával is vitte a gazda pár szép baromfiét. A hatvani hóstyán levő káptalan kert terén történt az eset. Az ot­tani házak egyikének gazdája gya­nús zajt hallott ez éjjel az udvaron, felcihelődött nagy nehezen, hogy megnézze mi történik odakünn. De már csaknem késő érkezett. Mire kijutott látta, hogy a kama­rája már fel van törve s az udva­ron a baromfi ól körU! egy katona garázdálkodik Ez a katona már előzőleg feltörte a kamrát, kihozott onnét egy párna héjat s épen az­zal volt elfoglalva, hogy abba be­legyömöszölje a gazduratn baromfi állományéi. Persze a gazda sem akarta tétlenül nézni, hogy viszik ei majorsága díszeit, vasvillára ka­pott s neki rontott a katonának, á katona futásra vette a dolgot, de arra még volt gondja, hogy a baromfival telt párnahéjat magával Vigye. A gazda utána. Kergette a sötétben a katonát *tés sujtugatott utána a vasviilával. Egyszer azon­ban pórul járt, mert a vasvilla ütés közben egy faágat ért s a nyele ketté törött. Mikor a katona iátta, hogy üldözője fegyvertelen, ő kerekedett felül. Bajonettet rán- tót s most már ő fordult neki ül­dözőjének. A fegyvertelen ember, aki látta, hogy a szuronyos kato aával szemben tehetetlen, jobbnak látta kereket oldani. A katona persze a jói kiérdemelt baromfiakkal el- j tűnt a sötétségben s a károsult a küzdelem hevében azt is elfelejtette megnézni, hogy miféle katona volt. Utazás 3s*£égrls bekövetkezett az, amit tőlünk telhetőiig igyekez- . tünk elkerülni s amitől szerettük volna kedves { hfl vevőkózönSégünket megkímélni. Olyan pél- S dálián módon drágultak m.©gr az össze gyártási nyersanyagok, munkabérek szállítási költségek, hogy csak emberfeletti ne- > hézségekkel tudjuk a Diana-aósborszeszt régi 1 kiváló minőségében és erősségében a közönség- nok adni. Nem ! lesz ember, aki nem ismerné e súlyos viszonyokat, i s aki ne találná ily körülmények között é'the- I tőnek, sőt jogosnak, hogy a Dlana-sósborszesz í árát újra kellett szabályoznunk. De ha majd el- következik a, Toélsre és Ismét hely reáliának a háború előtti állapotok, j akkor mi is sietni fogunk érvénybeléptetni kö- ' zönségünk részére azokat ai eladási árakat, I melyek régebben fenállottak. 1 Ezidőszerint a kis üveg Díaaa-sósborszesz ára K1 30; nagy» » „ „ 3.50 j legnagyobb. „ „ „7.­1)1 ANA kereskedelmi r.-t I Budapest, V., Nádor-utca 6. Egér ől Budapestig. Hidegek és sötétek a* első és másodosztályú kocsik. Eger, febraár 1. Az emberek számára a háború sok keserűséget tálait fel, de bizo­nyára ezek sorában is a legváloga- tottabb csapás: az utazás. Egertől Budapestig utazni a leg­nagyobb elszántság. Szereld fel magad hósapkával, csuklóvédővel, pléddel, lábzsákkal, bundával, vas­tag keztyfivel, akár csak az északi sarkra utaznál, mert igaz, hogy a vonatot fűtik, de te ezt nem érzed. A fűtés egy két kocsit eláraszt oly­kor a melegével, de a többi kocsi­ban fagyasztó hideg uralkodik, a mely annál jobban összetör, mennél inkább összezsugorodol a helyeden. De ha el is ér a meleg a te fül­kédbe, akkor sincs nagy köszönet benne, mert viszont a folyősó ab­lakai csaknem mindenütt be vannak törve és a kemény téli szél séta- atakai tesz befelé a kocsiba. Arról near beszélünk, bogy milyen végtelen szerencse, ha valaki ülő­helyet kap a vasúton, akár Buda­pesten száll fel, akár Egerben. Az utasok fele állva teszi meg a véget nem érő utat és az önző utassoka Ságban még nehány percre sem juttatnak neki egy falat p?mla- gocskát. Budapesten kocsit nem kapsz, a villamos már nem jár| szállodákban pedig a portás még az ajtót sem ügyeskedik kinyitni, ha becsengetsz. Kinnálió kutyánál utólsóbb vagy. Útközben vasúti éttermekben csak úgy fog begyről szolgálnak ki; ad nak teát, de nincs benne mm vagy citrom, tiz percig falsz valamit és nyomban' rádcsengetnek és mikor beszállónál, a vonat még egy jó félórát vesztegel az állomáson A kupéban természetesen sötét van; villannyal, gázzal ritka kocsiba világítanak; hanem betesznek a lámpába egy parafin mécset, az egy percig pislákol, azután felülről egy pofoncsapással eloltja a szél és a kalauz kijelenti, hogy a szélnek ő sem tud parancsolni. Akkor rádbo­rul a vak sötétség, ha nagyot dö- eög a vonat, ráesel a szomszédokra 3 amikor hirtelenéöen ki akarsz szállani valamelyik állomáson: a cakkumpakkod felét otthagyod. Aki nem visz gyertyát magával: az bámulhat a vak sötétségbe, amíg csak az útja véget ér. Késni pedig annyit késik a vonat, hogy elég sokat soha nem jósolhat az ember. Az utasok száma mindig több, mint a kupékban levő ülőhelyeké. Reggel is tömve vannak a vona­tok, este is. Ezen a helyzeten már tnttenné magát a minden eshető­ségre felkészült utas, csak olyan Istenverte hideg és vaksötét ne lenne. Az emberek dideregnek és türel­metlenül várják, hogy megérkezze­nek Budapestre, ahol éppen olyan ; barátságtalan komisz órák követkéz- \ nek, mint a milyenek a vonaton \ leperegtek. Bizony, akinek nincs sürgős dolga í most ne utazzék és ne tegye ki j magát egy kálváriás, gyötrő uta­zásnak. A postai kézbesítés gyorsításáért A lözdiitég kérelme. Eger, február 1. A postai kézbesítés dolgában a következő sorokat küldötték be hozzánk nyilván azzal a célzattal, hogy a lap utján hozzuk azt a posta főnökség tudomására. A félig panaszos, félig kérő so­rok a következők: A psstafelflgyelő ur szives figyelmébe. Ma a póstát sokkal fokozottabb jj érdeklődéssel várjuk mint máskor, jj s így a postai forgalom hatvá- \ nyozottan fontos intézmény, — f de ha a reggeli póstát délben, — a délit est kapjuk akkor nem éri el célját. Tiszteletiéi kérjük a Póatafő- nököt. Helyt adtunk a soroknak azért, mert magunk is tapasztaltuk, hogy a postai kézbesítés nem mindig a leggyorsabb. Bár ennek több oka van. így legelső sorban a vasutak óriási késései, másrészt pedig a háború következtében rendkívül megcsappant személyzet, amely jelenséggel szemben többszörösen meggyarapodott forgalom áll. Ismerjük azonban az uj posta főnöknek Melna Gyulának azt a törekvését, hogy a közönség igé­nyeit minél tökéletesebben elégítse ki az egri posta s az utóbbi idő­ben életbe léptetett több praktikus njitással, a gyakorlatban is tapasz­talhattuk e programm megvalósí­tását. Épen azért most is bizunk abban, hogy a lehetőséghez képest ezen a bajon is segíteni fog ha­marosan. — Villamos zseblámpák 10 óráig égő elemmel legolcsóbban beszedhetők Lusztlg f utcai optikus Üzletében. — Talpvédő nélkülözhetetlen mert talp anyag nincs. Mielőtt ci­pőnk talpa és sarka elkopik, hasz­náljunk kivétel nélkül bármilyen finom cipőknél is finom védőket, sok költséges kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat. Felerősítéssel kü­lönböző fajiákat ajánl Dallos Mihály cipész, SzéchsByi-utca 1. sz. (dilin a ion (jjánkm HÍREM. Eger, február 1. Pesti levél. —január végén. Késői szépségeivel a magyar met- ropolist is meglepte a Tél apó s a csupafehérségből csak a bérpaloták kormos fala fehérük ki és a villa - mosBinek csiszolt fényessége fénylik, a Gellérthegy mint óriás kazal emel­kedik fehér prémjével és a Duna lassan cammog, hátán hatalmas jég­táblák, sápadt parkettek, öszeverőd- nek, összetörnek s reggelre újra egésszé forraszba a hideg és fölöt­tük sikoltva felsíró sirályok iveinek. És a királyi palota füstölgő kémé­nyei, a Krisztina város ielől, boldog sejtéssel hessegtetnek: a fiatal ural­kodó nemzetéhez készül. Előgyelgek a havas utcákon, me­lyeken korcsolyák csörögnek, svet- ieres méd'k sietnek és bugyolált lábszáru diákok és prémes tisztek aranyzsinoros sujtással és a Mar­gitszigeten és a városligetben meg­pezsdül az élet, az élet, mely el- iramlott időre emlékeztet, mikor még mindnyájan itthon voltak. És a szánok csilingelnek a ropogós havon és ródiizók társaságban a zugligetbe. És ott jár a gond is, mely most óriássá izmosodott, fizi, hajtja az embereket: a szén ... a meleg szoba után, mert otthon gyermekek vannak, gügyögő apró­ságok. És oroszok lapátolják a ha­vat, meg megállanak a munkával, tenyerűkbe fújnak, fűzöld köpenyü­ket, melyről már elkallódtak a cár- citneres rézgombok, összerántják, széjj elnéznek, azután tovább lapá­tolnak. És villamos megállóknál fázós emberek várakoznak, egyhelyben tipegnek topognak, villamost kém­lelnek hasztalanul. A kávéház párás ablakát megtörli a törzsvendég és az újságból kikémlel és fölréved az égre, mely lassan, puhán, szfi- zifehéren szitálva szállatja a földre fehér gyöngyeit. És mikor eljön az este és a gyéren gyújtott gázlámpák mint üvegszemek t csillogtatják a csupa fehérséget, leveti az élet nehéz gondjait és lakkcipős hölgyek su­hogó selyemben és urak glassé- keztyüsen indulnak a színházakba, orfeumokba, mulatókba é3 kaba­rékba, ahová már hetekkel ezelőtt csak öklükkel tudtak jegyet sze­rezni. Mert a magyar metropolis lüktető élete most is az estében és a kora éjjelben van, s elnyúlna talán virradatig is, ha éjfélkor min­den le nem hunyná szemét, ál­modni arról, ami volt, fölébredni arra: vájjon mi lesz? (Sz.) ff — Már a kilencedik darabja az egri Uránia színház 1916—917. évi magyar irodalmi müveszfiím soro­zatának a tegnak színre került és ma is mfisoron maradó „Elnémult harangok" cimfi mozgókép regény

Next

/
Thumbnails
Contents