Egri Ujság - napilap 1917/1
1917-02-01 / 32. szám
2 EGRI ÚJSÁG 1917. február 1. KsSeii hatSssiniéioi Lipót bajor herceg veacért&hornsgy hadcsopaHja; A2 Aa keleti partján csapataink roh mma! elfoglaltak egy orosz erdőállást s abban több erős ellentámadást visszavertek. 14 tisztet, több mint 900 főnyi legénységet elfogtunk és 15 gépfegyver! zsákmányoltunk. József főherceg vezérezredes arevonala: Az oroszok heves tüzelés után a valeputnai országguitól délre több állásunkat többször megtámadták. Két erős támadás meghiúsult, a harmadik rohammal sikerült egy orosz osztagnak egyik tá maszpontunkba benyomulni. Mackensen vezértáho^aiagf hadasoportja | A Duna közelében erős ellenséges osztagok előrenyomultak. Török erősítése visszavetették őket. Macedóniai arovcnal; A Cserna h? j ásban feideriiőink egy portyázás* bői több olasz fogoiyat tértek viasza. Ludendorff, első főhadiszállásmester. A képviselőház ülése. Budapest, jan. 31. Szász Károly elnök 11 órakor nyitotta meg az ülést. Közli, hogy Baross János képviselő önmaga ellen kétrendbeli összeférhetetlenségi bejelentést tett. Kiadták az összeférhetetlenségi bizottságnak. Jelenti azután, az elnök, hogy Óváry Ferenc a Zsófia gyermekszanatórium ügyében sürgős interpellációra kért engedelmet. Az engedelmet megkapta és az interpellációt még ma a már bejegyzet interpellációk után fogja elmondan. Végül jelenti az elnök, hogy Simonyi Semadam Sándornak napirend előtti felszólalásra adott engedelmet. Következett a napirend első pontja, a kivételes intézkedésekre vonatkozó miniszterelnöki javaslat általános tárgyalásának folytatása. Giesswein Sándor: Nem hive a kormányzati omnipotencia további fokozásának. Nekünk nincsen diktatúrára szükségünk. De a mostani időkben olyan szépen hozzászoktunk az abszolutisztikus állapotokhoz, hogy egy Metternich is megirigyelheti. j A rokkantsegélyek emelését sürgette ezután. Gieszwein után Eszterházy Móric sürgeti a katonák választójogát. Hé- dervári Lehel határozati javaslatot terjeszt elő arról, hogy a katonákat hivatelból vegyék be a választók névjegyzékébe, Azután Simonsits al- elnök két órakor felfüggeszti e vitát. Délután Szász Károly emököl. Folytatják a vitát, Jaczkő Pál a katonák választójogáról beszél. Ot órakor az elnök ismét félbeszakítja a vitát s az interpellációkra térnek át. Sümeghy Vilmos a gázgyárak szén • ellátásáról interpellál. Rámutat az utcák sötétségére. Felhozza, hogy a lakosságnak sokáig kell ácsorogni, tnig egy kis színhez juthat. Harkáayi válaszol az interpellációra, kifejti, hogy a kormány ismeri a bajt, s mindent megtett annak elhárítására. A rendelések Németországból már megtörténtek, azonban fuvarozási nehézségek vannak. A választ tudomásul vették. Ábrahám Dezső az iparcikkek árának maximálásáról interpellál. Harkányi miniszter válaszol rá. Visszautasítja azt agádat, mintha a kormány enyhébben maximálta volna az iparcikkeket, mint a nyers terményeket. Ezt a választ is tudomásul veszi a Ház. Nagyatádi Szabó István két interpellációt is mond el, egyjket a kis- Ustök dolgában, a másikat a hon- védolmi miniszterhez a katonai szabadságolásokról. Az elsőre Te- leszky pénzügyminiszter, a másikra Hazai honvédelmi miniszter ad megnyugtató választ. Lapunk zártakor az ülés még folyik. Hadügyminisztert endetet a tisztelgésről. Tiszteljétek a közkatonákat. Eger, jan. 31. Amióta lángba borult a világ, élet halálharcok reazkettetik meg a lelkeket, váratlatlan fordulatok, esélyek kiszámítása élénkítik vagy tompítják a kedélyek. Ha nem szeretjük is a háborút mint vérontó tényt, koacedálni kell, hogy igen nagy tisztitó munkát végzett már eddig is. Amit a hangos szavú, de kevés cselekedetű purifikátorok akartak, azt sokkal hatványoz ottabb mértékben egészen észrevétlenül elhozta a háború, mely teljesen kizökkentette, átformálta az agyakat és ilyen értelemben adott annyit, amennyit elvitt tőlünk. A haladás biztos és szilárd lépéseit senki sem vitathatja el. Ami tegnap még képtelenségnek látszott, ma már valóság és hnlnapra a mai lehetetlenség akadályai is kártyavárként omlanak össze. Hogy a copfról szóló rég hangzott panaszok ma már mennyire alaptalanok, ezt ragyogóan igazolja bécsi tudósítónknak az a jelentése amely a hadügy- és honvédelemügyi miniszterek együttesen kiadott szenzációs rendeletét tartalmazza. 5 szerint a miniszterek utasitják az összes parancsnokságokat, hogy tu- dassák a katonatisztekkel a következőket : Az összes kisebb- és magasabb- rangú katonatiszteknek a legszigorúbban elrendelik, hogy ezentúl a legfigyelmesebben kötelesek fogadni illetve vizonozni a legénységi állományban lévő katonák tisztelgését. Ez a lényege a rendeletnek, a mely csak egyetlen egy érzést válthat ki az ország népeiből: a hálát, köszönetét, meghatottságot. Tegnap még képtelenség volt elgondolni, hogy a cifraruhás, aranysujtásos, pengő sarkantyus tisztet bárki is kötelezhetné arra, hogy illően fogadja a gyűrött köpenyege3, legtöbbször borotválatlan, kérges tenyerű infanterista feszes baptákját. Lehetetlenségnek tűnt volna föl, hogy ilyen óriási distanciát egy egészen rövid, de annál határozottabb rendelettel át lehessen hidalni. Az emberségesen gondolkodó tiszteknek nem nell magukra venni a parancsot, ők minden kényszer nélkül szivesen viszonozták az alantasok köszönését, mert jói tudták, hogy a legénység is van olyan fontos a honvédelemben, mint a tisztikar. És a súlyosabb föladat mindig és minden helyzetben a legénységé. A tisztek is hervadhatatlan érdemeket szereztek ebben a kolosszális méretű háborúban, de semmivel sem kisebb a legénység teljesítménye. Barchett vásárlás anyakönyvi kivonatra, A jegyek országa. — Pár kép a német organizációról. Eger, január 31. Nem sikerül a kiéheztetés. Két éve várnak, lesnek rá ellenségeink, hogy éhinség miatt kapitulálni kell annak a cernirozott roppant várnak, amely Központi hatalmak neve alatt ismeretes. KözbeR maguk is a legkritikusabb közellátási viszonyok közé kerültek, de a reményeik sehogy sem akarnak megvalósulni. Megpróbálkoztak a blokáddal, próbáltak a semleges államokra ráijeszteni, szövetséges társukká szegődött a rossz időjárás s a meglehetős gyönge termés, de nem használt semmit. Szövetkezzenek bár ellenünk a pokol minden hatalmai, azok erejének is meg kell törni azon a bámulatos organizáción, amellyel Németország céltudatos biztossággal és a megszabott irányból egy hüvelyknyit ki nem szökkenő energiával legyőzi a lehetetlenséget is. A napokban tért vissza Hamburgból egy egri honvéd tüzérhadnagy, aki bámulatos dolgokat beszél el arról a pendáns pontosságról, amely a közélelmezés és közeilátás minden ágában ott uralkodik. Az ő elbeszélése alapján írjuk az alábbiakat. » Az bizonyára hízelegni fog nemzeti önérzetünknek, ha előre bocsátjuk azt a kis epizódot, amely az állomásparancsnokságon játszódott le mindjárt informálónk megérkezése után. Mint katonának, első dolga volt, hogy a hamburgi állomásparancsnokságon jelentkezzék. Mikor meghallotok a hivatalban, hogy egy eleven magyar honvéd van benn, az összes szobákból becsődültek az ott foglalatoskodó tisztek s zajos ovációkkal lelkesen üdvözölték a magyar bajtárst, annak a bámulat- raméltó varázsnak hatása alatt, a mellyel a honvéd név most az egész nagy Németbirodalomban mindenfelé tiszteletet parancsol. De arra még a honvéd névnek sem volt elég ereje, hogy kivegye viselőjét az alól a szigorú rend alól, amelynek ott étkezés tekintetében mindenki alá van vetve. Hamburgban s természetesen az egész Németbirodalomban mindenfelé csak jegyre adnak minden élelmiszert. Van kenyérjegy, husjegy, tej jegy, sőt még burgonya jegy is van. Aki például a sülthöz — a melyet szintén jegyre szolgálnak ki 8 szigorúan csak egyféle sültet — krumplit is akar enni, annak ezért szintén jegyet keil felmutatnia. A burgonya-jegy ellenében egy darab krumplit adnak a sülthöz. Mindenki csak egy napra való jegyet kaphat egyszerre. Minden jegyre rá van ayoíntátva a dátum s az is, hogy melyik étkezésre szól. A kitüntetett időben fel nem használt jegy hatályát veszti s többé fel nem használható. Bevásárolni minden házi asszony maga megy. S magas állású és gazdag urinök is maguk hozzák haza táskájukban azokat a meglehetős szűkre szabott élelmiszer adagokat, a , mely nekik a r ndeletek értelmében jár 0 . . . hadnagy egy rendkívül : előkelő gyárosnál volt kinn látoga- ; tóba, aki a háború előtt Budapes- • ten a Ganz telepeknek egyik igazgatója volt s jelenleg Hamburgban i az angoloktól lefoglalt Cunard hajógyártelep vezetője. I Ennek a felesége egy rendkívül : magas műveltségű előkelő arhölgy I szintén maga volt reggel bevásá- | rolni. De legérdekesebb s a német pe- i danierlára legjellemzőbb eset a következő:
