Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-12-28 / 358. szám

1916 december 28. £ ü R < ! király diszhintója, azután az udvari fogatok, majd a minisz­terelnök és a kormány kocsi­jai, végül a törvényhatósági tagok. A Teréz-köruton és az And- rássy-uton tízezrekre menő tö­meg állott, amely kalaplevéve s kendőlobogtatással üdvözölte a királyi párt. Az Operaházon hatalmas gázkandeláberek ég­tek. A Fürdő-utcán a fővárosi iskolák növendékei állottak. A Lánchídon áthaladva a Clark Ádám-téren ismét óriási éljenző tömeg fogadta a királyt, aki 2 ó. 25p .-kor érkezett meg a várba. A hitlevél átadása. Este fél 6 órakor gyülekez­tek az országgyűlés hittevéi bi­zottságának tagjai diszmagyar- ban Csernoch hercegprímás vezetése alatt a fényesen kivi­lágított trónteremben. Hat órakor a főszertartás- mester 3 koppantással jelezte, hogy a király érkezik. Ekkor 6 gárdatiszt vonult be a te­rembe, akik őrségül kivont karddal a trón két oldalán ál­lottak fel. Ezután a király jött be a terembe a kormány tag­jaitól kisérve s elfoglalta helyét a trónon. Mire előlépett Cser­noch hercegprímás s felkérte, hogy az ország törvényeit, de ézive sugallatát is követve ko­ronáztassa meg magát, vegye át és írja alá az országgyűlés allal elkészített hitlevelet s tűz­ze ki a koronázás idejét. A király papírlapot vett elő s ar­ról olvasta fel rövid beszédé mely szerint örömmel tesz eleget, az országgyűlés kíván­ságának, s a hitlevelet aláirja. Általános feltűnést keltett, hogy j a beszéd után a király felállott , trónjáról és cerclet tartott, ami Ferenc József alatt ilyen ünne- ! pélyes alkalmakkor sohasem } történt meg. A királyné fölkérés#. Azután a királynéhoz ment j át a bizottság. A királyné mé- \ lyen dekoltált hófehér aszályos j selyem ruhában volt, hajában l fehér diadémmal. A hercegprí­más őt is felkérte, hogy koro­náztassa meg magát, mire a királyné tiszta magyarsággal • válaszolt, hogy a kérelemnek \ örömmel tesz eleget s meg­fogja magát koronáztatni. j A királyné ezután a kisére- \ tével távozott, mire a bizeltság j is elhagyta a várat. —december végén. ; Ezt a két kis történetet tulajdon- l képes „Nők a háborúban" cim alatt £ kellett volna följegyezHem, hogyha l lesz valaki, — bizonyára lesz — aki \ Biegirja majd a nők szerepét e gi- E ganíiKus időkben, legbecsesebb ada- | íai közöt használhassa fel e két er- : dályi Dobé Katica hősiességét. 1. Kisgyörgy Amália 24 éves székely ; leány. Mikor az oláhok betörtek ! Erdélybe, a határszéli kis faluból riadtan rohant a nép, vele Amál is a szüleivei. A bús vándorlás közben azi mondja apjának a leány: — Idesapám, én úgy szeretnék katona lenni, — Nem kell oda fehérnép, lel­kem, legyiasi le az öreg. — Vájjon? Azért megpróbálom; hátha. Elmondja anyjának is. Sirva fakad. — Hál itthagynál, Amál ? —Sofcse búsuljon, idesanyám. A régi világba iz vöt fehárnép katona S nem esik semmi bajom s ha haza jövök, beszélek majd keeíeknek sek- mindönfélit. És gyalogoltak Oláhfalváig. Ép ott székelt a parancsnokság. Amál- nak öröm csillant a szemébe. — No idösapám, itt mögprófeál- kozok. Bemegy a parancsnoksághoz. Elő­adja kérelmét. — Semmi kifagás, — feleli a fő- hagnagy — de csak ápolónő le­hetsz. Fehénépnek nincs helye a lövészárokban. Amál eiszomoredik. — De én katona akarok lenni, testálom. — Biztosan a szeretőd is az, azért akarsz katona lenni, tréfálkozik a főhadnagy. — Nem, instálom. C?ak úgy sze­retnék katona lenni. — Da csak szanitécl Akarsz? Kisgyörgy Anaált ki is képezték az első segélynyújtásra, de csak nem volt maradása a kötöző helyen. Vá­gyott ki a véres mezőre, ahol a ha­lál jár és a dicsőség terem. Egy este árkászek vonultak el a kötözőhely mellett. Amál közéjük lopézott és velük ment. Tűzkereszt­sége Csíkszereda mellett volt. Tiz árkásszal azt parancsot kapta, hogy mig az egyik árkász felrobbantja a hidat, tartsák vissza az oláhokat. Amál eleinte reszketett, de azután ugyancsak ropogott a kezében a puska. A parancs sikeres végrehaj­tása után visszavonult a kis árkász- csapai Oláhfaluba. Itt — még szeptember közepén kemény ütközet volt, a falu is el­hamvadt teljesen. A túlerő elől Ho- moréd fürdőre vonultak; alig értek ída éjféltájban, hajnalban már mö jöttük dörögtek a fegyverek. Székelyudvarhely volt a következő stáció. Parancsot kapnak az árká- f szók: az ellenség előtt fel kell rob- j bántani egy hidat. Mig az egyik ár- í kász a hidrobbantást csinálta, Kis- í györgy Amál egy másik árkásszal | három oláh katonát fogott el, akik < már ép a hid felé rohantak. Csupa dicsőség volt a székely le ' ány útja. Még Zsögödfürdőnél har- • colt s közben egy hidat is felrob­bantottak. S hogy a hidrobbantás \ sikerült, neki volt köszönhető. A hős - leányt ezért kitüntetésre terjesztették fel s azóta már mellén diszlik bá­torságának dekóruma. Nem volna teljes a történet, ha | elhagynám, hogy házukat az ellen- l ség felperzselte, menthetetlen holmi- , ukat magával vitte. 2. j Erkeden sebesültek vonultak ke- s resztül. Kapujában könyezte a vité­zeket Forris Istváené, talán eszébe i ; jutott, hogy ura nem épen így megy-e | valamelyik galíciai laluban. Közelebb j ment hozzájuk, ismerőseiről kérde- ! zősködött. — Nem tudom — felelte egy fe- hérpólyás katona. Velünk nem volt. Hanem ott, _a faluk között, óit le­hetett. Mert ott nagy csata vált az erdő szélén. Ott közülünk is sokan elvérzének és sokan maradiak ott gondozatlanul, nehéz sebbel. A székely asszonynak merész gon­dolata támadt. Elmegy, fölkeresi a sebesülteket, az ő testvérei, a széke­lyek, nem maradhatnak gondozatla­nul, segítség nélkül. Gondolatát tett követte. Fehér vászondarabokat sze­dett össze s elindult. Ment apró gyalogösvényeken, a merre közelebbnak gondolta. Útköz­ben találkozott két menekülő as­szonnyal, akiknek elmondta a sebe sült beszédét. Azok is vele mentek. Megtépázott erdő, összelőtt árkok s az árkokban vérben magyar kato­nák. Az egyik súlyosabb, a másik könnyebb sebbel. Kicsavarta a vászondarabokat, hoz zálétott a kötözéshez a két mene­külő asszonnyal, azután a faluba szaDdt, kocsit hozott és eiszáliitoita őket a vocathoz. És á katonák sirva köszönték meg -j a székely asszony jóságát, aki mint egy angyal gyakorolta az irgalmas­ság cselekedeteit s a vergődő életet mosolyos derűvé varázsolja. Azután elment velük Kolozsvárra !j s átadta őket a kórháznak. Hetven sebesült és harminc beteg hőst mentett meg a derék F®r- rls Istvánné, akinek a miniszter- elnök saját nevében száz koronát küldetett, sőt fáradságos, önfeláldozó munkájáért királyi kitüntetésre is felterjesztették. Ugy e, kedves olvasóm, szinte hi­hetetlennek tűnik az a régi v 'ágba való történet, amikor a vitézségben a férfiakkal vetélkedtek a nők is, j? | pedig ez igy történt ezerkilencszáz- j tizenhatban, amely régi harcokat ho- I zott vissza a vérrel Írott történelem | színpadára. (Sz.) 1' 8 _________ | j A Hevesmegyei Tafearék- | pénztár felhívása ajabb jegyzése. Eger, dec. 27. I A Hevesmegyei Takarékpénztár mint az V. magyar hadikölcsön hi­vatalos aláírási és befizetési helye a tj meghosszabbított aláirási idő alatt | — azaz 1917. év január hó 8-ig — Í felvesz úgy 5,5 százalékos, mint 6 százalékos hadikölcsönjegyzéseket. A készpénzfizetéssel eszközlendö jegyzéseknél a befizetési árfolyam a 6 százalékos kötvényeknél K98 30 az 5.5 százalékos kötvényeknél K 9 6‘50 Ezen árfolyamokból ügyfeleinknek l 100 koronánként 50 fillért megtérí­tünk. A részletfizetéssel történő jegyzé­sek tekintetében is készséggel állunk | a nagyközönség rendelkezésére s a lombardjegyzásek ^céljaira nyújtandó előlegkölcsönök után 4.5 százalékos kamatot számítunk. Eger, 1916 december 27. Az igazgatóság. HÍREK. Eger, dec. 27. — Eeljegyzés Rüz Henrik nagy­mihályi gyógyszerész eljegyezte Ber- kovics Gizikét, Berkovics Mór egri kereskedő leányát. — Udvarhelymegye köszöneté. Udvarhelyvármegye legutóbbi köz - gyűlésén szóvátettékazt a szíves fo­gadtatást és gondos ellátást, amely­ben Hevesvármegye területén az ud­varhelymegyei menekülteket részesí­tették és a közgyűlés Heve3megye aiispánjáaak s az erdélyi mene kői­tek ellátása ügyében neki segédkező tisztviselőknek köszönetét szavazott. Erről tanúskodik a vármegye alis- dánjához most érkezett alábbi átirat. Nagyságos Isaák Gyula alispán urnák ! Udvarhelyvármegye törvényható­sága Nagyságodnak s a vezetése alatt a menekültek ügyével foglal­kozó tisztviselőknek az Udvarhely- vármegyei menekültekkel szemb en tanúsított nemeslelkü támogatásé rt hálás köszönetét fejezi ki s ezt jegy­zőkönyvében is megörökítette. Udvarhely megye közönsége nevé­ben az alispán. ; — öngyilkosság. Épen karács ony első napja reggelén öngyilkos ságot követett ei a Verőszala 56-ik számú házában egy öreg parasztember, a 60 éves Losonczi Mátyás, akit reg­gel felkötve ta’áltak szobájába n a házbeliek. Tettét életuntságbél kö­vette el. Erdélyi jegyzetek.

Next

/
Thumbnails
Contents