Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-11-20 / 321. szám

mii. évfoiyftii

19i6, november 20 hétfő

321, szám

M kseosa,— tw tere fe' ságira*?. ♦?» $ koma*, - *;f Mb. S

í3S?íí!S» ni— EgY«« 8£á»SJ sj* ■» „iraap te SMuMtpftap sí é í. — &r®*

•'-iweiütefe AfelÉtiiekivs'. )8koi Kte» „ka í ffegtet toíwlfír*-! fi ».

POLITIKAI f

ep >te

t %

*-fd£r

vmmsmrn. ffe- KfH ttftNDCffiL

íMTVAM*#''. ö»9á fc

«£& ipc*$-s»íí# MáLLAYMtKL^S.

EVÉÜfY iÁKiftSÁft

Htetefé^í érafei

n «ek-**e$ MnMtf

W* ötetewita**- hiw* mwIÉNs «

f*áfp> Mtfeteágcfe, ifeWftoisrttifr jsg<s» •Mfe. Mwtafelr írt**tí»»<fW *!«*«« «M*kfcs* t* HSét, asa^fte'íffikrteísá UM»M ***»■ Ma~.feM*

»?a«feitó«ife atfe *-* w*fe « fc*

fc<ÍSM**«i4(piS MuHiiw*, MlA

fes**. Idsa«nawl *»»(^afes.w ««*$» *1

Tanácskoznak.

Eger, november 19.

Báró Bunán litván külügyminiszter Berlmbea utazott, és im gbeszéléseket foy látott Bsthmsnn Holweg kancellárral. Mint mindig, ha a két állam külügyi politikájának vezetői tanácskoznak, ismét íölszállotíak a béke szelíd, do reménytelen galambjai. Kevesen mernek már csak bizva gondolni ezekre a hírekre.

A legopiimi tább emberek elhallgattak, a pesszimistáknak pedig torkukra forrott, vészmadár-hajlandóságuk — kénytelenek abban a rájuk nézve kínzó lelkiállapotban élni.

Az orosz küléabéke eszméje valahol felmerült s aztán lassan elpárolgott, Nincs sem ez, sem az. Sem a külön, sem az általános béke nem akar fcekö zönteni s ez okozza a nagy reménytelenséget, a nagy fásultságot.

•A társádalo a valójában két elemből áll. Egyik ez az elenyésző kisebbség, amelyik a bábomnak hssznát látta és látja. A tüneményes gyorsasággal keletkezett vagyonnak tulajdonosai azért szeretnék a háború végét, hogy s zsákmánnyal elmenekülhessenek. A másik az a nagy tömt?g, valójában maga az egész nagy társadalom amelyik emberben, anyagban. lelki energiájának teljes kimeritésébea, olyan so kát veszített. Ez szeretni már befejezve látni a háborút, mert fél az összeroskadv'stól. Egészen bizonyos, hogy ez igy van ez É^zaki-Jegesíen gertől Afrikáig és a Britszigetektől a Himalájáig. Az egész háborúi végesvégig a legtévesebb vélem'"nyeV. kísérték vagy előzték meg. így mindenki — maguk a hadvezérek is azon tételből indultak ki, hogy a modem háború nem tarihat soká. Maga Nóbel, a diaamit feltalálója mindig azt hirdette, hogy találmányával lehetetlenné tette a háborút. A haditervek is úgy voltak készítve: a német lerohand*?, az orosz lehengerelés, a francia Berlinbe-vonulás, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz. Így döntő c apás és mindennel készen vagyunk.

Ennek éppen az elokezője történik. Döntő csapást se ki sem akar elismerni. Belgium, noh í, királya földönfutó, kárpótlást követel, Gorlice az Istenben és a tengerben boldogult Kichener szerint a németekre leplezett vereséget képezett. Szerbia bukása Bulgária és a Monarchia szétda abolására fog veze-ni,

És kőiben újabb békehír repül fel. Uj rakéta világít | bele a reménytelen ég bor- zoagó sötétjébe.

Óriási szélvihar Eger feSrayékéoJ

Megrongálódott a vasú i pályatest. — Megakadt a távíró és telefon fogalom* Eger, november 19.

Ma hajnalban óriási szélvihar dühöngött Egerben és Eger közvetlen környékén, amely a tegnapi csikorgó* hideget egyszerre nyirkos, ködös ősszé változtatta át s akik tegnap még lefekvéskor fehér, behavazott házak emlékével térlek nyugovóra s dideregve húzódtak a vánkosok közé a metsző hideg elől, a melyben csak finom tühegyií porban

tudott szitálni a hó, mig a már akkor is rakoncátlan szét foltosra söpörte a havat az aszfaltokon, bámulva látták reggel az élomszfirke get, amelyből valóságos záperos eső zuhogott a felázott, pocsolyás udvarokra.

Az esti szél azután lassankint megerősödött s négy óra tájban valóságos orkánná hatalmasodott. Különösen hevesen dühöngött ez Egerből Füzesabonyba vezető vasútvonal irányában, meiy mellett a táviró és telefon oszlcpok közűi igen sokat kicsavart s rádobálta a pályatestre, amelyet igy elzárt és megrongált. A reggel 3 órai vonat még eijutott Füzesabonyba, de ez reggel hatra már hiába várták vissza, hasonlóképen elmaradt a reggel 9 óra előtt érkező vonat s igy a sáieralja újhelyi és a kassai gyorshoz csatlakozó reggeli személyvonatunk sem juthatott ki Füzesabonyba s az indulásra váró utasok Egerben rekedtek.

A délelőtt folyamán azután egy segélyvonalot indítottak útnak Füzes abony felé, amely vasúti munkáso kát vitt magával, hogy a pályatestet az akadályokból megtisztítsa. Így sikerült azután egy vonatnak Füzesabonyból délután félhárom éra tájban Egerbe érkeznie,

A délutáni venatközlekedés azután háromnegyed négykor már rendesen megindult, de a távirda és telefon huzalok helyreállítása ily gyorsan meg nem történhetett s ezért a táviró és távbeszélő mozgalom egész nap szünetelt.

Este — bár a postán a legnagyobb készséggel voltak segítségünkre — szintén nem sikerűit sem mi módon összeköttetést kapnunk, igy mai számunkból a ■harctéri jelentések kimaradtak.

í

YES-SZiPPAN

Ára 3 korona.

LegtCkéletesebb és legkellemesebb illafa i pipere- szappan, mely minden háztartásban nélkdlözheíei • en. — YES PUder 1, 3, 5 k orona dobozon kint. - YES KRÉM 3 korona tégeiyenklní. Mindenütt kaphatói Magyarországi főraktár:

Erényi HÉ Oian ovófMl&rí

Budtópefti, Károly-köfui. 5 szánt

Aki agyonlőtte

Carp Péter fiát

Egy honvéd zászlós naplójából.

Eger, nov. 19.

(Saját tudósítónktól)

Megitta az Egri Újság, hogy a legnagyobb román áüamférflunak,

a tragikus sorsú aggastyán Carp Péternek egyik fia, Carp Péter, a Mogyorós-tetőn fegyvereinktől hősi halált halt. M®st, hogy a hazugságok országának egyik igazmondó bü fiát, mint valami gonosztevőt letartózíaUák és Oroszországba hurcolták, hegy ott internálják, kétszeresen érdekes egy magyar honvéd- zászlós naplójának feljegyzése, a melyből megtudjuk, hogy ez az önként harctérre jelentkezett „tigris'' miként lőtte agyon a Mogyoróstetőn Carp Péter fiát.

Miután a zászlós elmondja, hogy az oláh tüzérség Bsireekfalul gránátokkal Is srapnellel lö e-te, szaggatta, az ő csapatát küldték ki, hogy a falu mellett elfolyó pa*ak vízmosásában és a tr üut mentén törjenek elő a Mogyorós tetőre és támadják meg az oláh batériát.

— Elől az őrmester — irja a zászlós — ulána kétszáz honvéd meg csendőrszurony, négyszáz magyar marok. Fától fáig, tüskétől gödörig csúsztunk a fák alatt, az avarban gályák ropognak, román golyókat pattogtat az erdő, fölöttünk a hold teli fénye, hátunk mögött a nagy, fehéren sugárzó síkon pirosán ég a meggyötört Bereck, a lángok közül mintha most is hallanánk a magyar jajgatást.

— Most! — kiállja el magát valaki. Zászlós ur, az ágyul — arra fordulok, egy kis tisztás szélérői mered felém sötét torka. Pillanatokra megz-cibbaszt a mámoros öröm, nézem a drága zsákmányt. Homályosan iátok magam előtt egy alakot, reszket a kezem, mikor rásütöm a revolvert, még egy fegyver roppan mellet em, könnyű jaj . . . nehéz zuhanás . . . prémgallér, földes iakkcsizma ... tiszt volt, szájából még bugyog a vár.

Még egyet vonaglik, aztán balkezével a fejét szoiitja, előrenyujtotí

Ára # fillér.