Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-11-18 / 319. szám

1916 november 18. E O R í ü j s a a 3 E célDól e járások számos na­gyobb községében szakelőadásokat fognak tartani a többtermelés alap­elveiről, az okszerű gazdálkodásról, madarak és fák védelméről s esetleg az egyes vidékek szerint fontos más más gazdasági kérdésről. Ezekre az előadásokra elsősorban annak a vidákuek a taaitóit és ta­nítónőit fogják meghívni, hogy ezek hallgassák meg s ismerjék meg az olt megbeszélésre kerülő gazdasági elveket s plántálják azokat tovább a nép között. A december és január havában megtartandó gazdasági előadások tervezete a következő : Az egri járásban: Eger, Füzes­abony, Kápolna és Verpeíét hely- cégekben. A gyöngyösi járásban: Gyöngyö­sön, Deiken, Gyöngyöspatán, Vá- mosgyörkön és Damoszlón. A hatvani járásban : Hatvan, Apcz, Szurdokpüspöki és Pásztó közsé­gekben A hevesi járásban: Hevesen, Kiskörén és Tarnamárán. A pélervásárai járásban: Péter- vásárán és Sírokban. És végül a tiszafüredi járásban: Tiszafüreden, Tiszanánán és Sarudon. Az egri. pérervásárai és tiszafü­redi járásban Psrlaky Eiessér he­vesmegyei gazdasági felügyelő, a gyöngyösi, hatvani és hevesi já­rásban pádig ingei Hermán gazda­sági egyesii!eii titkár tartja az elő­adásokat. Erdélyi jegyzetek. — november (Saját tudósítónktól,) Vásárhelyről keskeny vágánya vici­nális visz Parajdra. A széles völ­gyekre nsár ránehízedik a köd és a hegyek olyannak tűnnek, mist pi­pázó óriások. Csöndesei* csobog a Nyárád, kiséri a vicinálist, mintha utasainak regélne a tovasauit szo­morú napokról. Délfelé felszáll a köd, kibontako­zik a vidék. Ledöntött fák, derékon tört fenyők szonaorkodnak a parton, a közeli erdőszélee, dérütött, lehe­vert fü, rongydrrabok, lövészárkok, itt már véres kezével jár* a háború. Lassan cammog a vicinális, egy­másután múlnak az ismerős falvak, elmarad Nyárádszereda is, a viciná­lis lagnsgynbb állomása, ahol hosz- szabb ideig pihen a vonat. Azután elfordul a végtelen erdőségbe, meg­kerüli és amint visszanézek, odaöt- ük hatalmas ormsvsl a-Bekecs, körü­lötte apróbb csúcsok puposodnsk- bércesednek. A Bekecs sokat emle­getett hegy erdélyi háborúnk óta, uralja az egész Nyárád mentét és a Küküílő völgyét és utat nyit Maros- vásárhely felé is. Kemény vetélke­dés folyt érte, véres szursayharcok, melyeknek az lett a vége, hogy a retieathetetlen székely góbék, akik oroszlánok voltak mindenütt, főkép hazájuk védelmében, hamarosan el­űzték csúcsáról a vad oláh hordá­kat. Mest már csak bedőlt lövész - árkok, felperzselt erdők feketesége és a hatalmas tömegsírok, melyek­ben ezerszámra álmodnak „Románia Maré“-ró 1 ;az áruié nép dermedt, katonái, tanúskodnak az itt lefolyt elkeseredett, dicsőséges küzdelmek­ből. Az állomásokon alig látni embe­reket. Mindenütt poroszkáló népfel ■- kelő, csendőrök. Ép agy mint a ro­mán árulás előtt. Cs&k most pol­gári egyénnek tilos a folyásén tar­tózkodnia. A vonatvsró faubeliek a rácson kívül, az állomás hátánál I álldogálnak, néhány gyermek, öreg asszosy és az egyik tarágu, csene- vésa fához pipázó székely támasz- ' kodik. Ezek is csak azért jöttek, hogy az érkezőknek csomagot segít­senek cipelni, mert a falu jó másfél kilométer ide csak a domboldalán ehélő tornya látszik. A váróteréül ajtója csak a vonat beérkeztekor cdkcrdul s amiat kifut a vonat, el néptclenedik az állomás másnap délutánig. Csak a népfelkelő patkós bakkanci&nak csörgése veri föl a csendet, meg egy katouavenaí. Szűnnek-múlnak a székely faluk, egyhangúság, dermedt élet. Pedig talán most kezd feltámadni. Jövö- gélnek az ágyuszótól elfutottak, ekós szekereken, a magukkal vitt holmik- kai. Ezek már nyugodt rendben ösz- szeszedték mindenüket, de arra bel­jebb, Istenem, azoknak hátukon a házuk, keblükön a kenyerük. Főkép azok térnek vissza nagy számban, akik kocsin mentek el, a messze vidékre vonaton elszállítottak ki tudja merre járnak még . . . Nagy késve bedöcögünk Szová- tára. Az alsó állomásra, mely tulaj donkép a fürdő állomása. Valami megmagyarázhatlan kíváncsiság fu- rakodik bennem: milyennek látom viszont a kedves fürdőhelyet, a csön­des falut. Hiszen annyi borzasztó hirt hallottam. És bizony csak pa­nasszal van tele mindenki, akivel találkozunk. Egy öreg asszony. Sarki háza pit­varában busong. — Nem hagytak semmit épsn, instállom. Itt vannak -a szobabúto­rok maradványai. A félszerbe mutat. Oda hordta a szekrény megmaradt oldaideszkáit, gyújtássá vagdalt asztallábakat. — Es az ágyam, a vánkusok, a cihák, és az éléskamrám . . . Eisirja magát az asszony. Egy pillanatig csönd. — Pedig, instállom, mindennel el voltam látva a télire. S a majorsá­gom is mind odaveszett. Némi kis vigasztalás csillan fel az asszony arcán : — De csakhogy a [házam fűzzé nem tették. Legalább meghúzódha­tok a hidegtől. S akármerre megy az ember a faluban, csak panasz-szó sir a ha­zatértek ajkáról. Itt a falu közepén felgyújtott ház, amelyről egy ember azt mondja, hogy ennek a fénye melleit takarodott az utolsó oláh- csapat a faluból. A fürdő alsó telepén hatalmas két kádon szűrték át az uszodába csa­tornákon vezetett sósvizet. Nyoma veszeti a kádaknak, összetörve a csatornák. A villák kerítései cafatok­ban, az ablakok beverve, az ajtók kitörve, a bútorok felforgatva, szek­rények kirabolva, a gondosan ápolt kiskertek összeturva, védtelen rózsa­fák koronája levágva, — elszorul az ember szive a barbárság ekkora fo­kának láttára. U gyanez a kép a felső telepen is, ahol a belügyminiszter tornyos villája díszük. Azzal is ha­sonlóan bántak el. De miért tépdessük a már he­gedő sebeket? . .. Amerre oláhok jártak, csak pusztulást lehet följe­gyezni, fíkte'en bosszúnak soha nem tapasztalt orgiáját. Nem mint ellenség járt kincses földünkön a román hadssreg, hanem mint rablóbanda, amely pusziit mindent, ami útjába esik s magá­val visz misdent, amit magával vihet, aminek csak parányi értéka van. S ebben a rablómunkábaa a tisztek jártak elől, a katonák ezek felügyelete alatt végezték állatias munkájukat, amely mindenkorra megbélyegző marad a románokra s szegény erdélyi testvéreinknek gyá­szos emléke lesz, Küküilőszegen várakozunk a Brassó felöli vonatra. Késő délután, csúnya, esős hangulat. Négy órai késéssel indulunk a Királyhágó felé. Gyakorta, hosszasan álldogálunk egy-egy állomáson: katonavoaatot várunk. Velünk utazik egy kovásznál föld­birtokot özvegye is. — Három napja jövök, képzel­heti, mennyire megtört az aí. — Kovásznán Hagy garázdálko­dást csináltak az oláhok? — Az iagatlanokban nem éppen nagyot. Inkább csak az ingókat pusztították el vagy vitték maguk­kal. Az óvónőnek pl. volt negyven párnája, azt elhurcolták. Általában élelmiszereket, bőruemüeket, vánko­sokat, paplanokat hordták el. Én a meneküléskor csépeletienül hagytam barátosi birtokomon néhány kazal búzát, annak persze csak a ron­csait, néhány keresztet kaptam raeg. S természetes, hogy á villámat is összehányták, egyetlen bútordarabot nem hagytak a helyén. — Sajnos azonban, más szomorú jelenséget kellett tapasztalnom : az ottmaradtak is fosztogatták a laká­sokat. Persze ezek is oláhok. Most aztán a csendőrök szedik össze az ellopott holmit és mindenkinek meghagyták, hogy szállítsa be a kaszinó nagytermébe, nem lasz báa- tódása. Érdekes, esténkint megin­dulnak aztán s ki egy pár cipőt, ki búzát, ki ruhaneműt visz a ka­szinóba. Már egész a menyezetig van a nagyterem visszakerült hol­mival. A termet lepecsételik s csak mikor mindenkinek a kára meg lesz állapítva, adják vissza tulajdono­saiknak. (Sz.) MIREK. Eger, nov. 17. jj — Kitüntetés. A katonai pa­li ranc*nokság Csoor Dezső 308. hv. \ gyalogezredbeli hadapródjelölíet, aki jj jelenleg sz orosz harctéren küzd, az \ ellenséggel szemben tanúsított bá- \ tor magatartásáért a bronz vitézség! I éremmel tüntette ki. ■ — Halálozás. Oláh Lajos a vá­1 ros egyik közismert polgára ma reggel meghalt. Temetése holnap l 18 án délután 3 órakor lesz a ka- I pás-utcai gyászházból. í — Meg akarják ismételd a szombati hangversenyt. A mai előadás iránt oly nagy az érdeklő­dés, hegy a rendezőség egy máso­dik hangversenynek megtartását foa- tolóra vette. Minthogy jótékonysági ügyről van szó, és igy kockázatos vállalkozásokba bocsátkozni nem szabad, ezt a második hangver­senyt csak az esetben tartanák meg, ha megfelelő mennyiségű [előjegyzés által a sikert biztosítva látnák. Akik tehát a hangverseny iránt érdeklőd nek, jegyezzék elő a kivánt jegyeket a Szolcsányi-féle könyvkereskedés­ben. Szombaton délután 4 órakor az előjegyzések lázárainak, amikor a rendezőség a második hangverseny kérdésében dönteni fog. 0 1 tsm bérein e* a hétfői fővárosi hírlapokat, melyek bizonyítani fogják, 11721 C.8S €fl hogy a budapesti Mozgókép-Otthon csak hétfőn kezdi bemutatni m V Wt^Í9í9%Mf a KÁRTHA.USÍT. Az egri Uránia mai és holnapi előadásai-------------- páratlanok lesznek a maguk nemében! -

Next

/
Thumbnails
Contents