Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-11-12 / 313. szám
XIII. étftlyam 19j 6, november 12., vasárnap 313. S2ám. mar BÜ@ÜsetSsi fea&s S?sírV«siMÍdéteR ?wstór.feiitö*e^Ö» #nrc s» ka»wa,— M-í é*t* swgvedl ém 8 fcofOKn, — egf Mai I jtseoss: 70 t — Egye* *»S»h *r* v®» ijmw fe fimcpnap te 6 1 — Ss*» |MaEt«to%é»I^Miy9a4«Í: lékai «&r« 'ü4c* tk Htjai é* Hdyk5ri ístotest: 3S5. POLITIKAI NAPILAP YSMétesHIV; H5P. SMOlöSI^B. I%£4$í «MsfcMof9t KALLAVMIKLdS. SSa^itoMilaiaw B^KSSO ISrvAll-KYDKDA HÉSZVÉNVT^RSASAa íffrébstésí firaki D snvSsfes! wawari >-■ a**d^ jffswiftesíceefc istasfe sswtígMc tO *a*». 3í*4á®*gefc, riiawía-fUs-KJsígufts, $m4». eRgoe* zensttasss fifóvÉ^tsfceQsysaj átüsse* gggsy*, tó*** tt $8»t, smetotónafeM MnMMqitC &%&£*» 7-r>l3 IT- rtf- .-->1 ■ 3ES7*'KVvi ^ülfM »&. I—-S WfSg; t SL C^iMWng^, mint a macska a forró kását, a béke kérdését eddig a hadviselő hatalmak összes hivatalos szónokai, pedig nincs ezeknek a hatalmaknak egyetlen alattvalója sem, akinek szivében a háború rettenetes évei alatt kiirt- hatatlanul gyökeret ne vert volna a békevágy. A háború célja a béke. Senki sem a háborúért harcol Fart pour lart! A legnagyobb hadvezér is, akármilyen zseniális művésze a maga szakmájának kifejezetten mindig csak azért intézi véres hivatalát oly tökéletességgel, íhogy mielőbb és minél tökéletesebben kikényszeritse és biztosítsa a jó és tartós békét. A politikai nagyságok hivatalos nyilatkozatai azon* baa eddig csak burkolt célzásokat tettek a békére s ha hipokriia arccal és színlelő szóval hangsúlyozták is békés hajlandóságukat, nem késtek a béke árául azonnal olyan föltételeket szab) i, melyeknek teljesít- hfctstkn ségérőí elsősorban maguk voltak meggyőződve. Szakított ezzel a módszerrel a német birodalmi kancellár legutóbbi beszédében. Ez a beszéd őszinte és megfontolt volt minden sorában. Olyan ember mondhatta el csak, aki biztos a dolgában aki az eseményeknek olyan magaslatára emelkedett már, a hónáét kitárul előtte az egész horizont, aki következtetéseit és ítéletét a befejezett események olyan máliák a független lengyel királyság helyreállítását. Egy elnyomott nemzet év- ’ százados raasénye válik ezzel valóvá s szinte ideális j programi® poat lehet a nemzetiségi aspirációk jogos kielégítéséért harcoló antant ' hatalmak százsára is, ha ; ugyan sokat hangoztatott i elvük őszinte. A kánesllár tehát már kinyújtotta erői, becsületes jj jobbját a békéért. Ha egy • csöpp tisztesség, erkölcsi érzék és józan belátás van : ellenségeinkben, nem késlekedhetnek tovább. £1 kell fogadniok ezt a j jobbét, hiszen nem áll már [ most semmi a béke útjában, j legfeljebb az 5 önzfi és soha be nem vallott céljaik. D% hogy ez a becsületes hajlandóság nincs meg a másik oldalon, arról eléggé meggyőz az angol miniszter- elnöknek legutóbbi reprezentáns beszéde. Anglia nem akar becsületes békét, Anglia győzni akar. íz a béke ára, amelynek föltételei természetesen a legyőzőitek megadása, elnyomása s országaik megcsonkítása vagy földárából ása volnának. Igaz, hogy ítéletnapig is varhatnánk olyan békére, melynek ára Anglia győzelme. Mi azonban bízunk benne, hogy e nélkül is síkéiül fegyvereinknek a tartós és tisztességes békét mielőbb kiküzdeni. ! Kát egymásmögöiti állást foglaltunk el a greáeáli völgyben ~ Támadásnak az Olt mentén és a fivergye hegységben elére halad. Német sikerek a Kárpátokban. (Saját tudósítónk táviratjelentése.) Budapest, november 11. (Mivtitalds isleatés.) Keleti had szintéi* s ; Károly főherceg lovassági tábornok arevonala: Támadásunk az Olt folyó mindkét partján tovább halad elire. A predeali völgytől nyugatra osztrák-magyar és német csapatok rohammal elfoglaltak hat egymásmögött levő állást és azokat két ellentámadással szemben megtartották. A hare- vonal e részén 361 foglyot ejtettek és 2 géppuskát zsákmányoltak. A Gyergyó hegységben Hollótól északra áthaladtunk a Kis-Deszterce völgyén. á kárpátokban a Smetreon német vadászok előretörése teljes sikerrel járt, mely alkalommal az ellenség 60 foglyot vesztett. j láncolatára alapíthatja, amelyek emberi számítás szerint már predesztinálják a jövőt s i lehetetlenné teszik a meglepő változásokat. I S a kancellár a maga biz | tagságának tudatában olyan 1 őszinte méltósággal fejezte \ ki a békére való hajlandó | ságát, hogy annak kemoly- : rágában kételkedni nem ; lehet A kancellár megdönthe- tétlenül bebizonyította, hogy l a világháborút Oroszország i idézte éli az általános m©z- ] gósiíás elrendelésével, sme- • lyet akkor sem szüntetett ; be, midőn Németország fel- í ajánlotta a közvetítést ! Ausztria-Magyarország és Szerbia közt. Bebizonyította, j hogy csak az antant hatalmaknak voltak hódító szán- : dekáik s szövetséges szerző- i déscsikbe® hatalmi aspirációk kielégítését már a háború kitörése előtt biztosították. Izek a kijelentések a múltra vonatkoznak, de még fontosabb a kancellárnak a jövőre vonatkozóan tett kijelentése a tekintetben, hogy Németországnak nemcsak hogy nem voltak hódító szándékai, de most sincsenek. S a kancellár nyíltan kimondotta, hogy Németország ne*á akarja konfis- kálni Belgium függetlenségét. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a meghódított Lengyelország bekebelezésére sem vágynak a hadviselő szövetségesek, mert hiszen már egy nemes gesztussal elintézték a maguk részéről ezt a kérdést is, amennyiben proklaAra « fillér. Kerülgették,
