Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-11-10 / 311. szám

Ü K 1916 november 10. Spifilitél tovább nodljuk vissza az oláhokat 4 románok támadásai misdenQtt neghlnsnltak. á ZloctowtarnopoU vasút mentés élénk tüzér­ségi harc. áz olasz harctéren nyugatom. (Közli * iMiaisKtereínöíí'é® sajtóosztálya.) Budapest, november 9. (Hivatalos jelentés.) * keleti hadszinlér>8 Károly fcho^oeg lovassági tábornok aretfoniiíis : A Szurdok szorostól délre és délkeletre a Ro­mánok támadásai ismét eredménytelenek marad t k. Spininéi tovább is előre haladtunk, 150 foglyot és két ágyút szállítottunk be. Tölgyestől nyugatra a Belh&rnál az itt előre haladt oroszokat német csapatok ismét vissza­vetették. Lipőt herceg vezértábernegy hamotiaiai A Zioczow-tarnopo'i vasútvonal két oldalán levő arcvonalon kifejtett élénk tüzérségi tevékenységtől eltekintve nem volt esemény. m as?t hadozirvtér * A helyit! válteiatlan. Péfkeiefi Ss»r3*xig*tá;n* A Wojusa msntéH helyesként nsérséheit ifiérségi tili folyik. tflőfass*, aitáli«B*nag9« Eger, név. 9. „Hej Toporoutz, hej Rarance! , Mi tudjuk, hogy milyen tánc-e ' 29-es légy okos, Jól forogjon ám a fokos!* Ez a nóta járta akkor a Topo i rouíz—Rarance vidékén harcoló hon- j védségnél és eiy „okosan* verték e > nótához a taktust, hogy ?z [erről a ! vonalról történt visszavonulásunkat j megbecsülhetetlen győzelemmé avat- | ták, különösen a 29-esek fokosai, j akiknek az itteni vitézségük arany- ! nál is maradandóbb ég ragyogóbb 1 babérral keszűruzta szeplőtlen zász- | iájukat. A honvédségnek s az őket j testvéri hűséggel támogató honvéd tüzérség­nek eme felejthetetlen napjairól bő részletességgel számol• be a magyar sajtó, különösen a nagyobb terje­delmi fővárosi lapok, melyek közül a Budapesti Hírlap több számában találunk e harcokról gyönyörű leírá­sokat Gagyhy Dénes honvéd tüzér- főhadnagy avatott tollából, ki cik- . keiben gyakran tesz említést ütegé nek egyik kiválóan vitéz tisztjéről: Lukács Gyula •zászlósról. Lukács Gyula — ki az a egri fő- káptalan uradalmi jószágfelügyelé- Lukács Gyulának a fia, ismert és kedvelt tagja az egri társaságoknak. S most, midőn az ellenséggel szem­ben tanúsított kiváló vitézségének újabb elismeréséről hallunk, felidéz­zük főbb vonásaiban a Toporoutz—■ Rsrance-i napokat, amikor a legna­gyobb próbát keiiett kiáibnia min­den ott harcoló honvéd „hősiességé­nek és önfeláldozó kitartásának. Talán hetedszer verték már a taktust a 29 esek és 30 ások az újra meg újra társadé muszkák fe­jén, kik egész hulla-hekatombával áldoztak az nap a csaták istenének s az első honvédtüzérek ágyúi, me­lyek a fáradhatatlanul eiientámadásba menő honvédőink harcát fedezték, bőgtek irgalmatlanul. A helyzet azonban egyre rosszabbodott. Az üteget, melynél Lukács Gyula is hzr- colt, felfedezte az ellenség tüzérsége és állandó srapnell, meg gránát eső­vel árasztotta el. S mikor a legjob­ban zuhogott a srapnell és meny- dSrgött a gránát, megszólal az üteg telefonja: Hogy vagytok ? kérdezte Steinhardt főhadnagy (ki azóta [már hősi halált hali) a megfigyelőből. — Kutyául. — Srapnell, vagy gránát ? — Mmden ördög, még puska is. — Bírjátok ? — Hogyne 1 Tudod, ilyenkor da­lolunk legjobban. Az énektől ugyanis megszelídül a golyó. Próbáljátok meg ti is. Szeivusz. Ke!l-e még ehhez komtsesíár ? E rövid telefon párbeszéd a leg­szebb dicshymnuzuk. Le iefcd-e azt Írni, amikor dalolva harcolnak s dalolva mennek a hdálba ? Csak egyszer nérnuit el örökké nótás akikon a dal, csak egyszer, mikor a Csernovitzból ez üteghez visszatérő Lukács zászlós azt jelen­tette, hogy Ujzuckán már a gazda­sági h'vati! h fölpakolt és me­netkész. Ó, hogy elszomorodtak a nótás tüzérek e visszavonulási hirre. Nem akarlak elhinni, lehetetlennek tar­talak. „Inkább itt haljunk meg az utolsó szálig, de nem hátrálunk* Ámde megjött n parancs: nyer­geim, ízerszámolni, ágyukat kitolni, háromnegyed 9-kor indulás. Irány: a csernovici teherpályaudvar. A Mega-baniliai országúton érte utói őket az újabb parancs: Az üteg azonnal vonuljon tizál- lásba és tartsa fel az előretörő oroszokat. Ekkor mondta Steinhardt a fóhsdnngy társának: Gagyhynak: „Tudod mii? Minthogy a harc­helyzet teljesen ismeretlen, s hiába térképezünk, táv csövezünk, éa Lukács zászlós szakaszával itt ma radok, te pedig Várady hadnsgy és Téglássy zászlós szakaszaival eredj a banill ii utkeresitezéshez. Lega­lább ti menekflljetek meg, ne fogják el az egész üteget!" S Lukács Gyula szakasza nem­csak, hogy feltartotta önfeláldozó kitartásává! az előretörő oroszok tengernyi sokaságát éí biztosította ez által a visszavonulásunk zavar­talanságát, haitim még ő is meg­menekült az egész szakaszával együtt. A csodák napjai voltak, melyek­nek hősei glóriájukkal a hadsere­günk aranykönyvének számos lap­ját örökké tündöklővé teszik. (adi.) Oroszország kiadja a román foglyait. (Saját tudósítónk teiefonjelentése.) Stockholm, nov. 9. Az orosz kormány elha­tározta, hogy a román nem- zetiségti hadifoglyokat ki­adja Romániának, hogy azo­kat ott a román hadseregbe besorozhassák. Wilson 248 ­Hughes 243. (Saját tudósi tónk teiefonjelentése.) Angol jelentések szerint ed­dig 248 Wilson és 243 Hug- hes-párti szavazatot számláltak. 40 szavazat kétes. Mind a két párt magának vindikálja a győzelmet. Tisztogatás Tiszafüreden. Eger, november 9. Az Est tegaapi számába* Fényes László részletes adatokkal tárja fel, hogy miként gyártottak egyes vál­lalkozók szarsz tésztát Tiszafüreden s isiként szállítják készítményeiket a fennálló tömeges rendeletek elle­nére. Minthogy a közlemény ekként közélelmezési visszaéléseket leplez le, Isaák Gyula vármegyei alispán azonnal elrendelte a vizsgálatot s annak a helyszínén azonnali megej- tésére dr. Szokolay Lajos megyei tiszti ügyészt küldte ki. Dr. Szokolay Lajos tiszti ügyész a mai napon kiutazott Tiszafüredre azzal a határozott alispáni utasítás­sal, hogy az ügyben a legszigorúbb tárgyilagos vizsgálatot tartson és sürgősen tegyen jelentést. Megnyug­tathatjuk tehát a feltárt adatok foly­tán méltán felzudult lakosságot, hogy az ügy a legszigorúbb vizsgá­lat tárgyát fogja képezni s a beiga­zolandó visszaélések személyváloga­tás nélkül szigorúan meg fognak ioroitatai. Betörések a koszoru- uicai pincékbe. Elfogták a* egyik lettest. Raxiiáí & cigányok között. Eger, nov. 9. Bevalljuk, hogy akkor, midőn panasz©* cikkeikben a helybeli honvédségtől kértünk segítséget a cirkáló éjjeli őreink és polgári rend­őreink mellé, megfeledkeztünk arról a körülményről hegy & mi darék és szereteti honvédcink között is akadnak föstösképüek, akik a ter­mészetüket, hajlamaikat a katona­ságnál sem tudják megváltoztatni, s sz ,enyv*-et a fegyverforgatás se súrolja le barna tenyerükről. Mislőtt a tárgyra térnénk, két dolgot szögezünk le. A cigány ak­kor is lop, ha katona, másodszor a cigány ahol csak egy sát#ralja ci­gány vsn, mindenütt testvérre talál. Az Egerben állomásozó 12 cs honvéd péízászlóaljnál is sok min­denféle cigány katona szolgál, akik persze éíéak rokoni és üzleti (ez náluk mindig együtt jár) összeköt­tetésben állanak az Egerben, az u, a. „cigá»yvár“-bín letelepített cigányokkal. Ezek, hogy goadtaia uabbul éihessesek mint Petőfi ci­gánykaravánja, gondüző borocská­ról is gondoskodnak, mégpedig úgy, hogy végigviziteiik az egri pince­sorokat % ahonnan csík lehet, el­emeinek egy-két kaHsa bort. Itysss vizitet tettek ma éjjel a Koszorú-utcában is, melynek egyik oldalát kisebb nagyobb pincék hosszú sora képezi. Sorra próbálták a pinceajtók la­Hej, Toporoutz, hej, Rarance! Egy sgri k®&védíüiér Kássiős a bukovinai harcokban. — Honvédőink fokos-SAnea. — Mikor & vissssvonalás is gj taeleia.

Next

/
Thumbnails
Contents