Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-11-05 / 306. szám

306 szám. 19?íp. november 5. vasárnap teS^S-fa l itefybtsri é* viáéfcen pvtstén kfiSt>W-egfe» iwe 33 koron*,— fei «ví« iO korosa.— aegycá éwre 5 korona, • •- egy fcd** 1 tarosa 7S i. ~ Egren szása *rs «ne» l&rraap A» InMyatp is 6 i» — Sasr- jwmtatolted&Uvalaih ]£tesJ M*#- «tea c.Mwf«i é# heíyfeW tt-ísíoR: N&. ew* et.*a é POLi j ÍKA! NAPILAP ESéí, ÍUitíftAfO-t, fé*»teT«ice^e%«!*, tfaeía- »*«8k. Mvzts^k fttí<Swfet«fe»*«4, fcrérfcg (&*»• B». «ETfir SÁPBÓL P^85e «»**««, KáLLAY MÍKT.ŐS, ££! KTÖttóííaoli a». M mü « X. N3»*fc«ata»*9»: 0«ftÓ l$r9áli«KV$«D£ RÉSZVÉN YTÁR3ASÁ0. f**^*'^ * mondotta Briand a szocialista miniszter, a világbéke, a nemzetközi testvériség, más­ka és kultúra smütamraust és naeiosáíis hóbortokat le­győző uralma jegyében ala­kult szindikátusok hajdani vezére. Dőreség, rosstaksratu rövidlátás békéről beszélni — folytatta azután még nagyobb nyomatókkal, csak épen hogy hazaáruléaak nem ne­vezte azt, aki ma Francia- országban a békére gon­dol. Azután apatéíikus szónoki fogások következtek s a kol­lektív materialista állambölcs asodálatos képen az elavult nacionalizmus kipróbált ha­tású, de valamikor poros lomtárnak gúnyolt kellék raktárába nyúlt be : „Fran­cia ország most van ereje teljében. Belgiumot és Fran­ciaország északi részét még az ellenség lába tiporja. El- szász és Lotharmgia felsza­badítása még meg se® kez­dődött. Vegyis ez kát a ra­dikális Briand legszentebb célja. Ennek bére lenne a sok kioltott fiatal francia vér, sek őrökre múlttá rom­lott jövőt sovárgó élet, en­nek a most szent, nagy nem­zeti célnak, amelyet valami­kor ugyanerről a katedráról mint a francia nép uj ösvé­nyeken való merész indulá­sát gátló kényszer képzetet ostromoltak a politikai há­ború mindem eszközével a „revasche* eszme m rtir hit­vallású Pauluiokká lett S*- ulusai. ís végál előkerül a romok közti a sokat lenézett, a valósággal operett díszletté Eenguelország felszabadítása. j HoirroáliHjnk a Ónálló lengve! királyságot. | k feiüzabaditást kimondó proklamiolók Bud ipest, november 4. A magyar Távirati Iroda hivatalosan jelenti: A luhliui fökoraiáBygőáágbafi holnap a következő pFöfclaiuáciét fogják kÖ££éieiisi: Á lubimi fők©ruiá«ygóság lakesaihazl Ő felség© Andris esásiám és Magyarország apos- ( töli királya, valamint Ő felsége a német Császár, fegy- j vereüs győütlmébe vetett szilárd bizalommal és attól a 1 kívánságtól vezéreltetve, hogy a vitéz Haderőik győzel- j suti által az eresz uraiem áléi m.gy áldöiatokkal elra- | ggdött lengyel firfiletekeí boldogabb jövő felé vezessék, \ megegyeztek afebau, hegy a területekből önálló államot j alketaák, örökösödést alapján létező monarchikus és I alketmáuyes áliam«*erveiset;el. A lengyel királyság határainak pontos megállapi- ■ láss egyelőre függőben marad As uj királyság a véle szomszédos hatalmakkal | vslé aapetelatbaa megtalálja azokat a blzonyitékefcat, f amelyekre erőlaek ssabad kifejlesztéséhez szikgége van. A régi időkből valé itugyeí hadsereg dicsőséges \ hagyományai, a mostani nagy háborúban harcoló vitéz | lengyel bajtársik emlékezete a lengyelek saját hadse- ! regétet* éljeifi tovétefe. E hadsereg szer remetét, kiképzéséi és vezetését még a napskban sEabályosui fogják. A szövetséges uraifeo- úék abban a hizlalómmal teljes reménységben vas­nak, hegy a lengyel királyság állami és nemzeti fejlő­désre való vágyakozása Európa általános palid kai vi * Ara i ftilér. fratteiaorsiág nem bébfil. változott gloirv. A oaampag- Bei pozícióharc gyilkos íüz- zivatarában, a németek irtó­zatos tökéletességű haáitudá- sás. kívül a természet min­den vad hatalmával szemben vívott árokháborubau, nyár tüzébea ás tél dermesztő fa­gyában, Vardun lángoló fa- Isi alatt aj sugárzással ragvo- gett ki a feerosdáeodett fran­cia dicsőség. És ez az egyetlen, amiben Bői ndnak igaza van s amit az okos politikus ravaszságá­val nem szégyen ültén ismer b®, hasé® dicsek vő szónoki fogásokkal a maga céljaira használ ki. A vitéz katona meghajtja a becsületes ellen­fél előtt az elismerés pálmá­ját s nem tagadja, hogy a francia katona csodát nmeit s a világháborúban a német legméltóbb ellenfelének mu­tatkozott. D« talán még en­nél is nagyobb csoda az, ami francia lélekben végbe­ment s ami a régi naciona­lista világnézet erejét iga­zolta a pacifista ábrándok világában élő demokratikus radikalizmussal szemben sőt annyira mást hogy ma az aBtimibtiírizmm demagógja igen rág. stílusához méltó h«vas&4g«i a már úgy áhított békének s a békére a haj­landóság egyedül a milita­rista Németországban van. Szó sincs róla, hát ragyog a francia gleire, de fényes­sége a vér refiekszének rőt bsngáli tüze s az ereje tel­jességével kérkedő Francia- ország a végső fellobbanás nagy, de tán örökre kihunyó ttzi játékát sziporkáztatja most az ánauló világ szeméi ! előtt. Franciaország rettenetes : \ vert vesztett ebben a hábo- | l raban, pádig a vér tovább jj plá&tálódó csírázás, amelv I j f J $ • ifjú nemzeteknél buja bő- ? í séggel halmozza egymásra a \ \ nemzedékeket, itt már fá- \ 7 % í radtá vált. A világ nagy íj \ bankháza, a kapitalista Fran- \ \ ciaország is kezd kimsrülni s | a lálekzet, arasly a franciák i sok energiát emésztő elás.- \ javai fohászkodott n§ki az iramnak, lassankint elfogy. I S szinte bizonyos, hogy a béke vágya kiöl thatatlan erővel buzog a francia szi­vekben s első sorban az évek óta vérző-szenvedő ka­tonák lelkében s ha Briaad rosszakaratuakat, dŐréket, árulókat keres, első sorban talán épen azokhoz a lövész- árkokhoz kell menni*, ahol neíiSíokára mindig keveseb­ben lesznek azok, akiknek homlokára khet majd fonal a gieire sugáros dicsfényét

Next

/
Thumbnails
Contents