Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-09-03 / 243. szám
A trónörökös látogatása a hatvanasoknál, Házi tzretfftnk finaeptége a ftoaton. (Saját tudóíitónMói.) Magas kitüntetés érte Hevesmegye derék háziezredét, a cs. és kir. 60. gyalogezredet e hó 24-én, amikor is Ő cs. és kir. Fensége, Károly Ferenc József főherceg, Ausztria- Magyarország trónörököse meglátogatta. Az érdekes eseményről harctéri tudósítónk az alábbiakban számol be. Augusztus 22-én allonyattájban zászlóaljunknál — a III. zászlóaljnál — az a hir terjedt el, h®gy este le fognak váltási bennünket a steilung- jainkból és hátra megyünk a front mögé, ahol egy magasrangu felebb- valónk fog megszemlélni bennünket. A hir valónak bizonyult. Késő este parancs formájában nyert ez megerősítést és éjfél tájban már meg is érkeztek a felváltó csapatok. Kivonultunk állásainkból és egyelőre a közeli völgybe vonultunk le, ahol a tartalékok szoktak tanyázni. Itt töltöttük az éj hátralevő részét és a másnapot is. Az éjét nyugodalmas alvásban, a nappalt pedig minden polgári képzeletet felülmúló nagyta karitásban, tisztálkodásban, felforgatásban. Itt már kiszivárgott az is, hegy a magasrangu felebbvaló, aki meglátogat bennünket, nem lesz kisebb ember, mi«t Ausztria-Magyar- ország trónörököse, Károly Ferenc József Ő Fensége. Sejthető, hogy milyea izgalomba hozta ez a hir az öreg 60-asok harc- edzett ssivét-ielkét. Ragyogni, tündökölni akart mindenki, hadd lássa a fenség, hogy igaz a nóta: „A harctéren a 60-as az első ..." Késő éjjel adtuk át helyünket más reserve csapatoknak, mi pedig elindultunk a kellemes augusztusi éjszakában az ünnepség színhelye felé, boldogan tervezgetve-fontolgatva, hegy is lesz hát az az inspicierung ? Vájjon fog-e reám is nézni a fenség? Ugyan hát szől-e majd hozzánk? Mit mond majd a 60-okról, kik száz csatában véreztünk már és bátran mondhatni, hogy eddig a legsulyo sabb szerepeket kaptuk a háborúban? Ilyen gondolatok között menetelt a III. bataillon, maga mögött hagyva a kis pokolt, ahol ép akkor is rengett a föld, lángolt az ég: alföldi honvédek támadták a muszka előretolt állásait. Hajnalban érkeztünk meg a H.-i országút mellett fekvő erdőségbe. Itt lepihentünk és a szokatlanul nagy csendben mély álomba merülve készültünk a reggel nagy eseményeire. Kilenc óra tájban ébresztettek ben- nünket. Megismételtük a nagymosdást, takarítást, akadt még egy egy öltés a tábori szürkén, még egy csat- tot leheltünk fényesre és aztán készen vott az ünnepi ornátus, melyet a sapkához tűzött cserfalomb tett teljessé. Megkezdődött a kivonulás az erdő és az országút által határolt hatalmas búzatáblára, mely a díszszemle helyéül szolgált. Az országúiról vezető dülőut elején cserfagalyakból rótt diadalív áll. izgalom a szivekben, örömpir az arcokon. Elhelyezkednek a csapatok. Az első kelyet mi foglaljuk el a 60-as ezred Ili. bai&illonja, BuchbCck alezredes é.ü Mattan kapitány vezetése alatt. Ott van az ezred zenekara is, ott van a 60-asok tépett zászlaja, töigyfaleveles díszben. Mellettünk a 65-ösök állanak egy zászlóaljjal. Azután a híres neves hevesmegyei 6 os huszárok, majd honvédhuszárok ét tüzérek következtek. Javarészt hevesi fiuk mind, a 65-ösök kivételével, mintha csak speciálisán Heves- megyének szélt volna a fenséges látogatás, a ritka kitüntetés. 11 órára jár az idő Minden rendben. A csapatok mozdulatlanul állanak, nehogy elgörbüljön a hajszálpontosan elrendezett arcvonal, ideges várakozás. Egyszerre porfelhő kerekedik ai országút legtávolabbi kanyarulatánál és hirtelen három szürke autó bukkan ki a porból Jönnek! A tisztek helyükre sietnek, a katonák kiegyenesednek, a szívek megdobbannak. Már is hangzik a trombitaszó há- roarszorns Vigyázz! és a General- marsch. Néhány várakozásteíjes pillanat telik el. Aztán fényes egyeruhák csoportja bukkan ki egy kukoricás Hieiiéí. A ízéles vörös stráfos nad- rágu urak : csoportja előtt egyedül halad egy kedves, ifjú generális, n trónürökös őfensége. Gyors léptei halad felénk. Mattan kapitány harsány hangon vezényel a zászlóaljnak. A kezek villámgyorsan eresskednek le a fegyverek szíján és átmarkolják a fegyvertusát, az arcok egy asozdniattaí vetődnek balra és földbe gyökerezett lábakkal, mozdulatlanul áll a bstaillon. Minden szem a fenségre seprődik. A zenekar rázendít a Gotterhaltera, meghajlik az ezred büszke lobogója, leereszkednek a kardok és előlép Buchböck alezredes. A fenség felé siet és leadja jelentését. A jelentés végével a fenség késet szorít a vitéz alezredessel, kinek mellét a magas kitüntetések egész sora disziti. Aztán megindiinak együttesen a csapatok felé. Elhallgat a zene. Mélységes csend. A fenség az első sor elé lép és megkezdődik a szemle. Minden embert külön megtekint, minden kitüntetett katonát külön megszólít. Megkérdezi, hogy hol kapta a kitüntetést, miért kapta, mtnnyi ideje van a harctéren, volt e már sebesülve, mi a polgári foglalkozása és sieretctreméltó közvetlenséggel érdeklődik az otthoniak iránt is. „Hogy vannak odahaza, az ssx- szasy, a gyerekek?“ És megilletődve, de érces hangon felelnek aa öreg 60-asok a fenség kérdésére Dobog minden szív, örül minden lélek és a fenség biztat, bátorít, vigasztal, mosolyog. Megveregeti vállát az öreg harcosoknak és szinte eléraékenyedve mondja mindegyiknek: Szépei dolgoztatok fiaim. Örvesdek a ti vitéz cselekedeteiteknek. Vitéz 60-asok vagytok, hallottam híreteket! Köszönöm nektek bátorságtoket, vitézségteket. Különös elismeréssel és melegséggé szól a tisztekbe*. Hosszasabban beszélget Matt.au és Bartmann kapitányokkal, Tolvay, Singer és Horváth főhadnagyokkal, Bédross, Szedmák, Müller, Szabó és Dobay hadnagyokkal: Kelemen, Komárossif, Alpáry, Könyves, Csiegler és Hasen- feld kadetekkel. Mindegyikükkel szívélyesen kezet saorit a beszélgetés befejeztével. így halad végig a fenség sorról- sorra és egyetlen vitézség! érem sem kerili el figyelmét. Mindenkit megnéz, mindenkihez szól, mindenkit dicsér. És büszkeség dagasztja a 60 ások keblét, minden vitéxségi éremnél büszkébbek a fenség dicsérő szavaira, a tisztek pedig a kézfogásra, mely ritka jutalma a küzdőknek. Hosszú időt vesz igénybe mig a zászlóalj minden sorát így megszemléli a fenség. Forrón tűz le a déli nap, nehéz cseppekben gyöngyözik az izzadság a hadfiak homlokán, do mozdulatlanul áll mindegyik, mig véget ér a szemle. Aztán a haivanasok és a többiek kerülnek sorra. Ők is megkapják részüket a fesség dicséretétől, de különösen a gyöngyösi 6-os huszárok, sik között alig van egy is, ki- íek mentéjén ne csillogna vitézségi érem, egy, kettő, sőt három is. Mikor a szemle befejeződött, parancsszóra kilépnek a májusi és juninsi csaták hősei a tér közepére, ahol már várja őket a fenség és kísérete. A csoport mellett kis asztalkán egész légiója sorakozik a kitüntetéseknek, bronz, kis ezüst, nagy ezüst, arany. Egy sorba* állnak meg a vitézek. A fenség eléjük lép és mindegyiknek saját -cezültg tűzi mellére a vitézség, hősiség és bátorság méltó jutalmát. Dicsérő, buzdító szavakban most sem fukarkodik és minden kitüntetettnek megveregeti a vállát. Mikor mindenki megkapta jutalmát, a kitüntetettek belépnek helyükre. A fenség és kisérete fel mennek a jobb szárnyra és onnan kezdve eltépnek a csapatok arcvo- tala előtt. Most is vezényszavak hangzanak, a kezek tisztelgésre csúsznak, az arcok jobbra fordulnak, zászlók hajolnak, kürtök har- sannak és a zenekarok a Gotter- haltét játszók. A fenség búcsúzik. Szemébe néz minden katonának és jobbjával állandóm tisztelegve halad végig elöltünk. Még egyszer kezet szőrit Bnchböck alezredessel és aztáa már el is tűnt a kukoricás mellett. Utána szaladnak az újságírók is. Néhány perc múlva tülkölnek az nuték és már messze robog a fenséges trónörökös és kisérete, a vezérkar kiváló tagjai. Mi pedig szomorúan sóhajtunk utána. Míntka cs?k a legkedvesebb rokontól, az édes atyánktól kellett volna válnunk, szomorú érzés járja át szivünket. Elbámulunk a porfelhő után, mely sebesen halad tova az országúton és alig vesszük észre, mikor a jó öreg Nőring altábornagy harsányan kiált felénk: „Szervusztok hatvanasoki Szervusztok fiaim!* Aztán bevonulunk vissza az erdőbe, ahol már gulyás várja a ba- kaságot. Ebéd közben st zenekar vidám magyar nótara zendit és attól kezdve zeneszó mellett ünnepeljük a fenség látogatását, mely soha el nem mnlő szép emléke lesz a 60-as bakáknak, a 6-os huszároknak, bennünk és általunk pedig Hevesmegyének. Beiratások. Komáromy Ödön zene és énektanár zeneiskolája, az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia előkészítő tanfolyama, Deák Ferencz-utca 2. Láng László-féle ház földszint. Beiratások és előjegyzések az 1916—17-ik iskolai évre augusztus hó 25 ével megkezdődnek és naponként eszközöltetnek d. e. 10—12 - ig, d. u. 2—6 ig. A zeneiskola két főszakból áll. Zongora tanszak: elemi, előkészítő és akadémiai osztályokkal, i Ének tanszak: előkészítő és továbbképző osztállyal. Tandijak: Elemi és előkészítő j osztályokban 12 korona; akadémiai és továbbképző osztályokban 20 i korona. •• Komáromy Ödön a zeneiskola vezető tanára. Színház. | Heti műsor. Vasárnap ... d. u. Zsuzsika, este Mágnás Miska. Zsuzsi kisasszony, Ezaei az ismert, kedves dallamu Kálmán-operettel nyitották meg színészeink az őszi sziniszezont. A főszerepekben uj tagok mutatkoztak be: Pintér löske (Zsuzsi) és Endréd! Miklós (Falsetti) s megállapíthatjuk, hogy sikerült nekik a közönség tetszését kiérdemelniSk. De itt mindjárt megjegyezzük, hogy mig nz utóbbinál csak szerényebb f
