Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-08-29 / 238. szám

ISlb. augasztus 29. EGRI ÚJSÁG Egy ikicfát na kaphat téífini Kamilla. (Saját tudósítónk telefönjeentése.) Budapest, au^. 28. Pár nappal ezelőtt Tisza István gróf fogadta az erdélyi képviselőket s kijelentette, hogy Romániával a háborút nem keresték de számoltak vele s azt minden eshetőségre készen várják. Erdély védelméről tel­jes mértékben gondoskodás történt. A képviselők pártkü- fönbség nélkül megnyugtatva távoztak. Ugyanekkor Tisza azt a kijelentést is tette: Pár hónappal ezelőtt azt mondot­tam, hogy egy vármegyét sem engedünk át Romániának, most azt mondom, hogy Románia még egy akácfát sem kaphat tőlünk. Marha legelő a tisztviselő telep előtt Egor, * ug. 28. Aki a kaszárnya felé veszi délu­tán az útját, akár mert a tisztviselő telepen van dolga, akár mert a íxépasssoayvöigybe óhajt sétát tenni; örömmel vegye* megdöbbe­néssel' tapasztal kai ja, hogy a Ka­szárnya mellett a tisztviselő telep előtt elterülő kis rétsége* jókora tehéncseréi* legelészik. Ha jobban szétnéz észreveheti, hogy akad ott pár bika is, sőt raég a mi vidé­künkön ritkaság számba mmő, lemhs nagy bivajokban Is alkalma m gyönyörködni. Hát ez kedves dolog egyrészt, mert nem kell teljesen kétségbe- esnünk, hogy a marha állományunk máz annyira megcsappant, amint ez az antant képzeletében é), de más­részt furcsa, hogy igy a város bel­sején, forgalmas utcák és terek kö­zött egyszerűen msrha legelőt léte sitsenek. Ez sérti a városi ember read érzékét és nem is beszélve a már fejlettebb fokozatot jelentő eszté­tikai érzékről, do másrészt rend­kívül veszedelmes is lebet. A kér­déses hely ma & városnak igen forgalmas része, akoi a legelészd tehén csorda már csak mint for­galmi akadály sem tűrhető meg, S ha figyelembe vesszük, hogy a tisztviselő telepen sok a gyerek, akik a kérdéses réten át járnak, vagy oda esetleg játszani is ki­mennek, akkor épen megengedhe­tetlen ex az abuzus, mert hiszen senki sem biztosit arról, hogy a csordában legelészd bikák melyik pillanatban vadainak meg s nem tesznek-e kárt a gyermekek életében. A rendőrség, amely a piaci ren­dellenségre való állandó és gondos felügyelet örve alatt most kissé el- hagyagolja a külső perifériákat j<53- ; tenné, hogy pillantást vetne erre a szép falusi csendéletre. Úgy tud­juk, hogy a város közterén bitan- goló csorda a 21 ik gyalogezredé. Ez azonban nem ok arra, hogy az általános rend alól kivételt képezzen. A városnak mindenesetre hiteles­sége ennek az állapotnak megszün­tetéséről gondoskodni. Véres verekedés a Kovács János-utcában Két verekedőt mljmm Kegsz«rtált»t. Eger, aug. 28. Véres verekedés volt tegnap a Fő atca közvetlen közelében a Ko­vács Jáncs-*tc« elején este fél ki­lenc óra tájban. Három fiatal, most besorozott legény verekedett három javakorbeli nős földművessel, »kik közöl kettőt igen súlyos sérülé­sekkel szállítottak be az Irgalmasok kórháziba. Á két megvert ember, Zombory István és Törik András sérülései annyira snlyosak, hogy a mai nap folysmás még kihsllgaihatók sem voltak. A terheltek egyike Terenyei Gábor a következőképpen beszéli el az esetet : Este fél kilenc éra tájba a Kis völgy-átcáhól a Hovács János utcán át a Mozgó színházba akart* m menni, amikor szembe jött velem Törők András, Zombori István és Fügcdi Pál. Mind a hárman meg­lehetős részegek voltak s az egyi­kük Török András nekem jöU és szó léikül pofonvágotl. Mikor én a pofont Töröknek visszaadtam, mind hárman rám rohantak és ütlegnini és fojtogatni kezdtek. Nagy nehezen kiszabadítottam magamat a kezeik közül s vissza­szaladtam a Kis völgy-utcába, ahol Turcsánjri János és Szilágyi bará­taimmal találkoztam, akikkel vissza mentem a Kovács János-utcába. Itt a női kórház előtt találkoztunk Zomboriékkal. Újra szóváltásra ke­rült a dolog, amelyből dulakodás, majd verekedés lett. A verekedés­ben (mi lettünk az erősebbek s Zosaborit és Törököt egy kissé összeszurkáltuk. A másik két legény is hasonló- képen adja elő az esetet. Törököt és Zomborit az Irgalmaitok kórhá­zába* ápolják. „Mert csak tíz millió magyar vai.‘ Eger, aug 27. A Délmagyarország közli egy tartalékos főhadnagy előbbi sorait az orosz frontról: Kedves Barátom 1 Egy idő óla kissé nyugalmasabb napjaim vannak, tehát írok néhány sóit. Igen nehe­zen váltunk meg jól kiépített és még jobban megszeretett régi he­lyünktől. Századomnak bőven kijutott a nehéz napokból. Egyszer aíóvéd, máskor elővéd voltam. Néha fél­századdal oldalvédnek lettem ki- küldve, ugyanakkor a másik fél­század hírszerző különítmény volt. Gyakran voltam valamelyik fontos magaslatra századommal kikfllönitv*- Egy ilyen magaslatot az egyik sza­kaszom többszörös túlerő ellen el­veszített. Ugyanezt aztán este a másik három szakaszommal rajiütés­sel ismét visszafoglaltam. Egyszer túlerő ellen támadtunk. Mindenütt véresen visszaszaladt az ellenség, kivéve egy helyet. Ekkor ezrediarlalék voltam és egy féíszá- zsddai oda kellett mennem, hogy egy századot megsegítsek. A ren­geteg őserdőben azonban kevés emberemmel két század oroszra bukkantam, akik embereimet mega­dásra szóllitották fel. A vége az lett, — magam sem tndom meg­magyarázni hogyan •— hogy száz­ötvennél több oroszt, egy tisztet és egy géppuskát szállítottam be az ezredeshez, anélkül, hogy nekem csak egy veszteségeim is lett volna. Néhány nap óta nyugalom van ezen «?. részen. Mindkét oldalon folyik as erőgyűjtés. Nekünk ezalatt az idő alatt kitűnő állást sikerült készítettünk. Igaz, hogy a terep is nagyon kedvezett, meg az időjárás is. Már kipihentük magunkat és testileg lelkileg felfrissültünk. Az oroszról már sokat beszéltem nektek, do csak most ismertem meg igazin. Egyszer nagyon vakmerő, máskor olyan gyáva, mint t birka, de mindig ravasz, leleményes. Sokat tanulhatnánk tőle. Sokáig kitart, kft lösösen ha vezetik, de mindenét elhányja, ha egy elszánt csapat raj. lázását hallja és szuronyát meglátja. A háborút egyébként annyira meg­unták, hogy mindegyik fogoly azt vallotta: — Harcoljon a cár, ha akar, mi bizony már nem harcolunk! Azt kérdhetnéd tehát, hogy miért vonultunk akkor vissss? Erről csak annyit mondhatok, mért csak tiz millió magyar vau a hazában éa már két év éta harcolnak. Az orosz most igen nagy tömegeket mozga­tott meg a igen sokat köszönhet az ágyúinak is. De ha egyszer sikerül rasgszoritani és remélem, hogy sike­rül, akkor megint megyünk előre, jobban talán, mint Gorlice után. Egyébként jól vagyok s jól élek, ölei szerető barátod. I. Eger, aug.i;28. Olvadóinkhoz j Akik az ujjágárueitőknak ntélag szoktak fizetni, arra kérjük, szíves­kedjenek az átvételkor fizetni, kü­lönben kénytelen lenne az újság kihordó a lapot ki nem adni, mert nem tud ért® elszámolni, mivel nincs pénze pótolni. Tisztelettel a Kiadóhivatal. — Házasáig. Pap János tspió- sági kántor-tanító és Chochola Irén tanítón® e hő 24-én házasságot kötöttek Tapióságon. — Öngyilkos aggastyán. Danyi János hatvani föidmive* felakasz­totta magit. Hozzátartozói hült tete­mét találták meg a 75 éves aggas­tyánnak. £ £ Komáromy Ödön zene és ének- tanár zeneiskolája, az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia előkészítő tanfolya­ma, Deák Ferencz-utca 2. Láng László féle ház földszint. Beiratások és előjegyzések az 1916—17-ik iskolai évre augusztus hó 25 ével megkezdődnek és na­ponként eszközöltetnek d. e. 10-12- ig, d. u. 2—6 ig. A zeneiskola két főszakból áll. Zongora tanszak: elemi, előké­szítő és akadémiai osztályokkal. Ének tanszak: előkészítő és továbbképző osztállyal. Tandijak: Elemi és előkészítő osztályokban 12 korona; akadémiai és továbbképző osztályokban 20 korona. Komáromy Ödön a zeneiskola vezető tanára. 8a este Kitin Saeehetto a világhírű tánemüvésznő játsza, a : Liliom kisasszony cimü királynő legenda fősze- pét az Urániában* a™, —, r-yr-su-* tirbM Heller ékszerész Eqer. pénzér bevált vagy nj éksíarakre hacserél ______________________

Next

/
Thumbnails
Contents