Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-08-04 / 214. szám

1516. augusztus 4. E ŐRI U j S A Q 3 Egyikük holland területen át tért ki. Légi harcban lelőttünk Roulertől délre egy angol kétfedelűt, Peronne- töi délkeletre pedig Wintgens hadnagy lőtte le a 13 ik ellenséges repülőgépet. Védőtüzelésünkkel Boesinghe mellett és Arrastól északra egy-egy ellenséges repülőgépet szedtünk le. A legfőbb had vezetőség. A király ajándéka egy egri apának, kinek 7 fia katona 500 koronát és szép órát I (Az Egri Újság munkatársától.) Eger, aug. 3. Felséges királyunk, atyai szivének sugallatát követve nagy örömre váltotta fel egyik hűséges egri alattvalója: Farkas Bernát és családjának eddigi csöndes bánkódó ag­gódását a hét fiuk után, akik mind a zászlaja alatt harcol­nak s akik közöl a mozgó­sításkor egyszerre öten men­tek a haza védelmére.] Ennek a derék apának a király egy szép órát, — melynek fedelére a Habs­burg korona alatt a kirá­lyi monogramm van szépen belevésve — azonkívül 500 koronát küldött azzal, hogy ezen ajándékát Kegle vich Gyula gróf főispán ünnepi- esőn adja át. Az Egri Újság munkatár­sa tudatta először e nagy örömhírt Farkas Bernáttal, akit ma délután a Verőszala- utca 2. szám alatti házában fölkeresett. E látogatásáról az alábbi sorokban számo­lunk be: Belépünk a házba. Balról fészer, disznóól, amiből két eleven vagyon röfög felém. Hátul az udvaron dol­gozik a család. Az öreg Farkai fe­kete hajú, vastag bajuizu, nyílt te- tekintetü, napsütötte ember, fel- gyürt ingujjba fogadott. Dolgos két karján 63 évnek szorgos munkálko­dása látszik. A vállán két kocsiiáuc, azokat teszi el. — Adj Isten, bácsi l — üdvöz­löm. — Hatalmas urnák az üzene­tét hozom. A legelső magyar embe­rét, a királyét... Erre a szóra leveszi az öreg a kalapját és látható megilletődéssel hallgatja a beszédemet. ... aki Farkas bácsit egy szép órával és 500 koronával jutalmazta, hogy hét fiút adott a hazának. Az öreg nem tud semmit szólni, csak a kezemet szorongatja. A fe­lesége egy őazhaju, sápadt, köny- nyektől elvásódott asszony tessékel küldőit Farkas Bernátnak. a házba befelé. Ő veszi át a szót. — Bizony, hét katonánk van, itthon kettő él, egy meghalt, a többi fogságba esett — pityergett az asszony. Lassankint az öreg is magához tért a meglepetésből: — Ami jó királyunk ... ami jó királyunk, egyre csak ezt hajto­gatja. Kérdezem a fiaik felől. Ismét az asszony veszi át a szót: — A legaagyobbik Sándort Przs- misliba fogták sl. Moszkvából irt, hogy jó dolga van. Arról értesít, hogy küldhetünk neki pénzt, mert a többi foglyok, kik között több egri cimborája is van, mind meg­kapták. A Bernát a második gye­rek a kárpátokban esett fogságba. Wercheudinszkböl jött tőle az első kártya. A tavasszal azonban irta egyik bajtársa, hogy meghalt. . . Sírásba fog a hangja ... A harmadik fiam a Lajos a háború kitörése óta ál­landóan az orosz harctéren harcolt, szünetlenül az alsó varmléniába. A mostani harcokban fogták el, ahogy a barátai Írták. Csak annyit tudunk róla, hogy nem sebesült meg, pe­dig a János, aki szintén ugyanak­kor vonult be, Szerbiában a har­madik hónapban megsebesült. Utol­jára Vlaronicán volt a pórházban. Onnét kaptuk az utólsó lapot, azóta se hallottunk semmit se róla. — Hát mosdja csak néni, melyik a szivének a legkedvesebbje? Köténye sarkát moizsolgatva, rö­vid gondolkozás utáa igy felelt: — Hát tetszik tudni kérem aláson, kedves nekem midegyike, de azért mégis a Gábor, a szegény Orosz­országban egy heves rohamnál fog­ták el a maszkák. — Aztán irt e már levelet a fog­ságból ? — Hála Istennek irt már vagy 25-öt. Mindegyikben azt írja, hogy ott úgy hiszik, hogy a tavaszi mun - kát már itthon végzik el. Ezzel már indul is a szekrény fiókja felé, hogy a sok fénykép közül előkeresse Gábor fiának az orosz fogságból irt levelét, melyben többek között a következőket irja: írtam már sok levelet de választ csak 3 mát kaptam, írtam hogy pénzt küldjenek, demég idájig nem kaptam nagyon sajnálom hogy nem kaptam nem dndom hogy külteke vagy nem már eg­riek mind kaptak csak én nem, nagyon sajnálom hogy levelet is igen neheszen kapok legyenek szívesek irjonak magárul, németül töb levelet még egyszer tisztelem minyajokat jo egéséget kivonok minyájoknak tisztelettel Farkas Gábor. A lap olvasása közben lép be a szobába egy derék, széles vállu ember. — Ez a Józsi — mondja az öreg. — „Adj Isten! Hát maga, hogy került haza"? — kérdém tőle. — Mint lábbadozó beteg aratási szabadságra engedtek haza Kutten- bergából. Aztán hol sebesült meg, melyik harctéren ? — Elsőbbet Szerbiába Lorenicá- nál még az első év júliusába. — Nem akkor, — szólt közbe az anyja — hát nem tudod, hogy au­gusztusba lőttek meg? Majd felém fordulva ő mondta el a fia helytte az első sebeeülését. , — Tetszik tudni sapnerlövést kapott a fejin és a kis vasdarab a száján jött ki. De azért hál Isten­nek nincs semmi baja. — Ezt meg a Doberdon kaptam — j mutatja a Jóska jobb karját. Nyo- j morék lett ez a két ujjam tőle. — Aztán mégis visszakiváoják j katonának — kérdeztem én. — Nem baj az kérem alássan. t Megyek én szívesen, csak egészsé­ges legyek, ha a felséges király ur azt parancsolja. — Úgy bizony, ilyenek ez a fiuk egytől egyig, Ferdinánd is a leg­kisebb, aki szintén nemrég snbesült meg, de még [a két lányom férje is. Elmegyünk mi mindnyájan, ha arról van szó. Csak már vége vóna ! — szólt az öreg. — Az ám, szerkesztő ur, azt tes­sék már írni, mikor lesz vége a háborúnak? — kérdezte az öreg Farkas lánya, egy jóképű fiatal menyecske, ki egyúttal bemutatta a karján mosolygó legfiatalabb Far­kast. — Ki tudná azt megmondani — feleltem elbucsuzáskor. Bíznunk kell a magyarok Istenében, aki ed­dig is megsegített és ezután is ve­lünk lesz. És ha ő velünk van, akkor biztos a győzelmünk, külö­nösen ha sok ilyen polgára volna a hazának, mint maga Farkas bácsi. Isten áldja meg! — A kis hirdetés. Az alábbi apróhirdetés, amely nagyszerűen jellemzi a mai háborús gazdasági viszonyokat, egy kis felvidéki lap­ban jelent meg: „Egy idei liba vé­teléhez pénzes társ kerestetik. Aján­latokat „Vasárnapi ebéd" jeligével a kiadóhivatalba kérek." Pénteken BÉheffv Lószli kabaré-iró, «Medgyaszai kabart kiváló művésze és konfera: - szörje, Felhő Rözsi; kabaré-primadonna, a »Medgy szai kabaré» dédelgetett művész nője és ‘ Sőrhodi Alodá a budapesti «Vígszínház* orsz;'- goshirü művésze, vendégszerepeinek a kö­vetkező műsorral: A pünkösdi rózsa. Állatkerti mese délutánok. Politika a fronton. fv Békeífy László színpadi tréfái:!' £ A kasza. Harsányi Zsolt szinpadi tréfája. A 42-esek. Kőváry Gyula szinpadi tréfája. Ezen kivül: Sarkadi Aladár humoros elő­adása, szólószámai és imitációi. Felhő Rózsi legújabb dalok­kal, kuplékkal és chansonokkal. Békeff y László magán jelenetei AzongoránálVécsey Elemér ül Békeffy László conferál. Kezdete pont 9 órakor. Helyárak: Páholy 5 személyig 10 kor. Páholyülések 3 kor. Ssinpadtó! 1 sor­tól X sorig 3 kor. XI sortéi XXI sorig 2 kor. Emeleti zártszék 1 kor. Jegyek a mozitözsdében egész napon át előre vált­hatók. i

Next

/
Thumbnails
Contents