Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-05-29 / 148. szám

XXIII. évfolyam 1316. májas 29., hétfő 148. szám Előfizetési árak: Helyben is vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szóm ára vasár- és {Ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. sz. Megyei és helyközi telefon szám •• 106. jPisserkesztő»Dr. S*TÉT SÁM60S fölött* norkositts KÁLLAY MIKLÓS SfedÓtalaidOiKttl dobő isyyAii-hyomda bésztén y-yAbhab aq Hrdetési árak: □ cm.-ként nyílttéri közlemények, bírósági ítéletek, gyászjelentések hírek rovatában 2* fillér, hatóságok, részvénytársaságok, gazda. Ságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirde­tések IS fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönet- nyilvánítások stb. t—5 sorig S K. Egyesületek, bálbizettságok értesítései, köszinetnyllvfi& fásat, feltlfizetéeek nyugtázása 20 sorig s K A síkság felé. iger, május 28. Minden gyönyörűségnek meg kell adni az árát. és micsoda nyálesorgató gyö­nyörűsége volt az olaszok­nak, amikor tavaly az oro­szok a Kárpátok kapuit döngették. Akkor még szö­vetségeseink voltak, de már / fölmondásban. A milinói, turini és római ujságlepedők milyen nagy hetükkel guj­jongtak azon, begy az oro szók mindjárt, talán holnap talán ma átjutnak a Kárpá­tokon, azután elözönlik a nagy magyar Alföldet. Meg­lepő tájékozottak lettek £a mi geográfiánk felől. Számon tartották, hány hegyet, hány várost kell az oroszoknak legyürniők, hogy azután mint eleven embenuhatag ömöljenek le Debrecen, Bu­dapest, Szeged falé, végig a magyar síkságon ! . . . Ha van bennük lelkiisme­ret, akkor eszükbe kell, hogy jusson ez a tavalyi él­vezet. Ma, a mikor az egy éves vergődés után a határ hegyei közül egyre beljebb kell visszavonultok a ma­guk szorongatott földjére, a mikor a mi győztes hadse- segünk útja a hegyekben egyre jobban és egyre biz­tosabban közelíti meg azt a vonalat, a hol a velencei s utána a lombardiai síkság kezdődik. És ha a hegyek már nem segítenek az el­lenállásban Gadorna sere­geinek, a lapályon könnyebb lesz az útja az előayofiaulók- nak. Ki tudja, hol lehet őket megállítani!. . . Akkor a magyar Alföld l sziklafallal eltorlaszolt bejá­rata előtt állott az ellenség, most a velencei Álföld tő- szomszédságában. Akkor mi megtanultuk, hogy maga a hegyterep nem elegendő vé­delem az ellenséggel ízem­ben: a vitézségnek, a vég­sőkig elszánt férfiúi bátor­ságnak, a hadvezérek okos­ságának kell hozzájárulni, hogy olyan borzalmas túle­rőt, mint a minő az orosz volt, fel tudjon tartóztatni. Most az olaszoknak kellene ezt megtanulni, ha ugyan már nem késő. Nem a mi győzelmeink híradásaiból, az olasz újsághírekből kiformá­lódó hangulatképből olvas­suk ezt ki. Ezek azt mutat­ják, hegy az Arsiero mögötti hegyekben a kemény vesz­teségeket szenvedett olasz sereg már nem számit a ko­moly ellentállásra. Már be is harangozzák az uj jelszót, hogy a sík terepre vonulnak vissza, ahol „ szélesebb harc- vonalban nagyobb ered­ménnyel vehetik föl a tá­madást. “ És most átélik azokat a nehéz napokat, amelyeket mi, Istennek hála nagyobb bajok és károk nélkül vi­seltünk el. A rémületet a melyet az ország belseje fölé eső helyek elfoglalása okoz; a menekülés laviná­ját, a mely a hadtápterüle tekről indul meg és viszi magával a falvak, a városok lakosságát előre, beljebb, beljebb és sohase tudja olyan messzire vinni, hogy teljes biztonságban érezzék { magukat. A kárpáti fal rak sorsára jutnak az Masz ha tárterület fészkei, a rideg valóságnál százszorta na­gyobbat festenek a rémhí­rek, a sejtések, a találgató sok, a fontoskedók „bírál más értesülései. . .“ A kölcsönpénz visszajár. Az olaszok tavalyi jókedvét ugyan elrontotta, hogy az oroszok a Kárpátokból kilódultak, mielőtt még csak a szinét is láthatták volna az Alföldnek és talán az efölött való bosszúságuk is siet­tette az elhatározásokat, amely- lyel a szövetséget, hüségi fo­gadalmat fölrúgva, oldalba tá­madtak bennünket. Most ők várják a sikságra tódulni ké­szülő ellenséget. Ne próbáljunk jövendölni afelől, hogy nekik nem fog sikerülni a hihetetlen, amelyet tavaly a mi hőseink a világtörténelem egyik legcsu- dálatosabb haditetteivel meg­csináltak. A mi hadvezetősé­günk megmutatta, hogy [terveit nemcsak papirra vetni, hanem azokat a legsúlyosabb akadá­lyokkal szeben is;*végre tudja hajtani. Nekünk tehát minden találgatás és jövendölés nélkül kell várni az előnyomulás foly­tatását. És mi nem gyönyörködünk az olaszok lelkiállapotán. Ami­lyen magasan táncolt tavaly a harci kedv, a hetyke legény­kedés bennük, annyira mélyen gubbaszt most közöttük a bá­torság és a hidegvér. A |ma- guk erejében nem bizva, az oroszok ellen patvarkodnak: hát miért nem segit az rajtuk, miért nem támad az bennün­ket. Az orosz újra nem jöhet I a Kárpátok elé, a magyar Al- j földet pedig csak hadifogoly­ként láthatja és szánthatja. A velencei sikság azonban már nincs biztonságban. Útból több olasz erődöt foglal­tunk el A Vajasa alsó folyásánál járírbarcok folynak. (Közli a - miniszterelnökség sajtóosztálya.)’ Budapest, május 28, (Hivatalos jelentés.) Oross had sziláiéi* s Nincs nevezetesebb esemény. Oiass hadszíntér; Csapataink birtokba vették a Carnolo páncél- erődöt (Arsierotól nyugatra), valamint az Asiagó körüli megerősített szakaszon a Valdassa állandó vöígyelzáró erődítményeit (a Monté interrottótól délnyugatra). délkeleti hadszíntér* A Vojusa alsó folyásánál olasz járőrökkel csa­tározás folyik. Egyébként a helyzet változatlan. Höf*»r, altábornagy. E

Next

/
Thumbnails
Contents