Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-03-29 / 89. szám
2 EGRI U J S Á G 1916. március 29. Lesz-e elég napszámos Fogjanak kapát a tekintetes urak Is Eger, március 28. Most, hogy a város által megállapított napszámok az Egri Újság híradása folytán köztudomásúvá lettek, mindenfelé csak erről beszélnek gazdák és szőllőbirtokosok. Vannak gazdák, akik egyáltalában nem sokat bíznak a megállapítás sikerében, mert attól félnek, hogy |igy nem kapnak majd elég napszámost. De még ha a napszámosok teljesen kielégítőnek találnák is a megállapítást s a legnagyobb készséggel vállalják a munkát, amelyre egyébként még hatalommal is kényszeríthetők, megtörténhetik a mai viszonyok közt, hogy igy sem lesz elegendő napszámos. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan életre való eszmét közölt velünk egyik ismerősünk. Nem régen adott ki a kultuszminiszter is rendeletet, amelyben a középiskolai tanulókat is bele kivánja vonni abba a nagy munkába, amelynek célja az ország földjének megművelése. A miniszter engedélyezte, hogy a hiányzó munkaerő pótiásaképen középiskolai tanulók is végezhessenek könnyebb természetű gazdasági, főleg pedig kerti munkát. Ezt a gondolatot fejleszti tovább a fentebb említett terv, amely abban állana, hogy a nagyobb szőlősgazdák, nadrágos emberek, tisztviselők, akiknek saját birtokuk, egy pár holonyi szőlőcskéjük van, szabad idejükben fogják meg a kapa nyelét s végezzenek maguk is kisebb, könnyebb természetű munkát. A szőllő mivelés, kerígazdaság számos ilyen munkával kínálkozik, kötés, metszés, hernyózás, fák tisztogatása, itt-ott egy kis kapálás is. Ez a munka mint testedző mozgás egészségi szempontokból is hasznára fog válni a leginkább szobai és ülő foglalkozást űző intelligens osztálynak, emellett pótolná a hiányzó munkaerőt, mert felszabadítaná a könnyebb munkától azt, aki súlyosabbat, is tud végezni s mivel hogy szaporítaná a munkáskezek számát, egyúttal természetszerűleg is közreműködnék a napszámok leszállításában. Bizony egv kicsit különösnek tetszik a gondolat, hogy gazdasági munkát végezzen a szellemi munkás is, de hát ma rendkívüli időket élünk. san-Michele északi lejtőjén és San-Mariinonál támadásokat kíséreltek meg, melyeket azonban köny- nyen vertünk vissza. Seiztoí keletre a harc még folyik. A Fíöcken szakaszon is meghiúsultak az ellenség összes támadásai. A derék karintiai nyolcadik számú tábori vadáizzászlóalj harcvonala előtt több mint 500 hulla fekszik. A tiroli harcvonalon a tüzérségi harcok csak a Judikáriákban voltak élénkebbek, mint rendesen. Mivelhogy Venezia tartomány területén az Isonzó harcvonal felé irányuló, élénkebb vasúti forgalmat állapítottunk meg, repülőink az ottani vasutak néhány épületére bombákat dobtak. Dá&keSeti Inad!szintéi* s Nincs újabb esemény. Koffer, alfáSsormagy. A« oroszait fosiautjjnál Ismét aj nagy tömegekkel kísérleteztek Valamennyi támadásuk meghiúsult. Nem sikerült a lohrzycénél elvesztett állások visszaszerzése sem. Elénk közelharcok St-Eloínél. Német repüléraj bombázta a Salosikí kikötőket és tábort. (Közű a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, március 28. Á nagyfőhadiszáüás jelenti: Hfiagstti Si&dsxiiifár1 í Saint-Eloiióí délre élénk közelharcok fejlődnek az angolok álfa! robbantott tölcsérek körül és a csatlakozó vonalakon. A Maas mindkét oldalán húzódó fearcvonal helyzetéről nincs újabb jelenteni való. i&sleti SsasdasűntéB* k Az oroszok a Poaíawy mellett álló német csapatok elless újból friss tömegeket hajtottak előre. A saarbrücki hadtest csapatai az ellenség minden támadásával szemben vitézül kitartanak. Az oldalukon harcoló brandenburgiak, hannoveriek és h&lleiek előtt az ellenfél igen súlyos veszteségei melleit törtek meg két orosz hadosztálynak egymást hullámszerűen követő támadásai. Ugyanezen sors érte az oroszoknak éjjel is megismételt kísérleteit, amelyekkel a Mokrzyce mellett elvesztett területet akarták visszahódítani, üalkéni hadüxiirgtép 3 A Dojrantó melletti állásaink ellen intézett ellenséges légi támadások viszonzásul tegnap egy német repülöraj Satoniki vidéken hatolt előre és bőségesen bombázta az uj kikötőt, a petróleum kikötőt, valamint a várostól északra elterülő ellenséges tábort. á legfőbb hadvezetőség. — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kin felejthetetlen jó anyánk temetésén részvétükkel mélységes fájdalmunkban osztoztak, ezúton mondunk köszönetét, a Farkas család. Két miliő ni katonával harcol Oroszország |(Saját tudósítónk telefonjelentése.) Bukarest, márc. 28. Romániában rendkívül nagy érdeklődéssel kisérik ai uj nagy kettős orosz offenzivát. A félhivatalos Inde- pendence Roumain Írja, hogy ez Oroszországnak legvégső nagy erőfeszítése. Oroszország másfél vagy két miiló uj katonával avatkozik be Európa sorsába. A duttyánban Szegednek szól — de mi is érthetünk róla A magyar középosztály érzi legjobban a háborút Eger, március 28. A Szegedi Híradóban olvastuk az alábbi érdekes cikket. Szegedi viszonyokkal foglalkozik, — szögedi emböröket szólaltat meg, de rá illik szóról szóra a mi viszonyainkra a mennyiben a leghívebben illusztrálja azt a nehéz helyzetet, amelybe a fixből élő középosztály a minden terhet reá nehezítő, de a sorsán s megélhetési eszközein nem igen javító, mai háborús állapot döntötte ... Az érdekes cikket egész terjedelmében közöljük az alábbiakban. Lovat akartam venni. Nagyon nehéz ügy ez manapság és ahogy já- rok-kelek a vásárban biz én el is fáradtam, meg is éheztem, — bemegyek — mondom magamban — a duttyánba,|megpihenek meg eszem is valamit, majd azuián könnyeben bírom a vásári ácsorgást. A duttyánban ott ül a hosszú asztalnál Köröm Neszelő Péter. Régi ismerősöm aféle kupeckedő ember. Megveszi a lovat, aztán mindjárt még ugyanazon a vásáron vevőt keres rá. Nagyon érti a mesterségé. Jókereső ember. Egy porció bürgepaprikás van előtte, jóízűen falatozik belőle, puha, selyem cipővel mártogatja a paprikás levit aztán ahogy elfogyott — odaszól a korcsmárosnénak: — Adjon ángyó még egv porcióval. — Ejnye — gondolom magamba — erre az emberre most rápiritok. Oda is szólok neki félig tréfásan, félig gúnyosan: — Úgy nézem Pétör, hogy mióta egy porció paprikásnak egy pengő forint lett az ára, azóta kend két porcióval is parancsol egymásután pedig hát, mikor 25 krajcárért mérték porcióját, — akkoriban kendnek az egy porcióhoz is vendég kellett. Pétör nevet, a szemivei ravaszul integet felém és azt mondja: — Igaz ami igaz. Mert hogy mikor 25 krajcár volt egy porció, biz én kétszer is meggondoltam, mig parancsoltam belőle, ha nagyon megéheztem rá; de hát akkor ha eladtam egy lovat, jó ha tíz koronát kerestem utána. Most, ha elkel a lovam 150 pengő forintot is megkeresek, — hát ha a bürge paprikást egy forintért adják, miért ne rendelhetnék belőle két porciót is, ha jól esik ? Nagyot nyeltem ennek a magyarázatnak. Pétörnek igaza van. És igaza van Poroczkay Protznénak is, aki mostanában automobilon jár sétálnt és igaza van Viharos Andrásnak, a becsületes csizmadia mesternek is, aki mind a kilenc lányá
