Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-03-14 / 74. szám
/ XXIII. évfolyam, 1916. március 14, kedd. 74. szám. Slöfizetési Arak: riétítcn Helyben és postán küldve égés* fen# 18 korona, — fél évre 9 korona, — Mgyed évre 4 kor. 50 fiil., — egy hóra ! Sör. 50 f, ~ Egyes szám ára vásárin ünnepnap is 4 f.— Szerkesztőség ^adóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám agy*! és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP fásxerkejztő t Dr. 8BTÉT SÁNDOR NMi aurtcuMc KÁLLAY MIKLÓS KJKtttnfattOMa: DOBÓ TlfTáH-MTOKOi BÍBBTAKY-VABBABAO. Hirdetési árak: Ccrn ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverés hirdetm.lO. magánváll, hirdetm.5 fillér. Eljegv' ések, egybekelések, gyászj.,köszönetig ..'v. stb. 1—5 sorig5 K.Egyesületek, bál bizottságok értesítései, köszőneinyif- vánitisai,felülfiz. nyugtázása 20s,>rig5K {Eger, március 1.3 öa, Uram, aki tavaly ilyenkor egy tartalékos vezérezredes módjára nyilatkozott közöttünk az összes harctereken, arranzsirozta volna a máméi csatát és magától értetődőnek találta a gorlicei áttörést, ellenben nem értett mindenben egyett a limano- vai űtközett intézőivel, ön mgyanön a napokban azt mondotta a hadba nem vonult 48 —50 évesek kávéházi asztalánál: no én már mm olvasom a harctéri tudósításokat. Majd ha azt írják, hogy meg van a béke, akkor el fogom olvasni.* Ehhez a kijelentéshez mindenesetre több joga és illetékessége volt, mint a had- mozdulatok fölülbirálásához, Mackensen, Conrad, Gallwitz, Kövess és Boroevic képességeinek nem mindig jóakarata méltatásához. Abba igazán nem avatkozik a cenzor, hogy ki mit olvasson el, mit ne: reá nézve is kellemesebb dolog lehetne annál, hogy mindent végig kell olvasnia. Elolvassa, vagy nem ol- vassa, — az mindegy és í Hőfertői lefelé az összes Krieg- j spressequaríser-bali kertársak i hiúságát nem érinti ez a do- \ lóg. Miután azonban az ön mostani J rossz példája ép Úgy vonz, mint a régi és sokan hajlandók az ön szuverén álláspontját nemcsak magukévá tenni, de, mint egy újfajta bölcseséget magukévá tenni: nem árt ah- hoz egykét elmélkedő szót hozzáfűzni. hm 4 fillér. Abbanhagyni a harc eseményeinek olvasását ét csak ott kezdeni el, amikor majd a békéről lesz szó: annyit tesz, mint kellemes milieu- ben átaludni az ezt az egész csúf háborús időt. Némi önfegyelmezéssel nem venni tudomást arról, ami nem a régi életünk szerint történik. A háborút valami távol fekvő, már erősen elnyújtott valaminek tekinteni, a minek régül is az a hivatása, hogy befejeződjék. Hát ez, tisztelt valaki, csúnya és cinikus megnyilatkozása az önzésnek, amely oly buján virágzik ebben a há- botuban. Máskor az önzés és az egyén dolga: de amikor a százezrek és milliók legnagyobb és föl nem becsülhető önzetlenségével és önfeláldozásával áll szemben a semmit sem áldozók és biztonságban ülők határt nem ismerő önzése, akkor az égetni való bűn. Százezren és százezren vannak, akik nem tudták ilyen kellemesen átaludni a béke kötéstől elválasztó időt. Ki tudja, hány éjszakát, hetet hónapot kell nekik a futóárkokban, a fedezék hálószobában eltölteni, hány meg hány drótsövényen átvágniuk magukat, hány meg hány aranátzáporból csodamódon megmenekülni, hány sebet ílszenvedni, hány este meg- töszöni az ajándékba kapott nát és bízni a bizonytalan holnapban, hány meg hánykor hazasóhajtani az elhagyott asszony, a rég nem Lelki untauglichok. látott gyerekek mellé, a mig a béke pillanatot eléri! És ezek közűi is hánynak kell meghalni, hogy a túlélők csakugyan eljuttbas- sanak a szép napig, addig a napig, amelynek az eljöveteléig ön egyszerűen nem ó- bajt tudomá ul venni semmit a háborúról! Ha önről tudnának, hányán sóhajtanának föl: hej, ha nekik is csak olvasni kellene mindarról, a mit át- sirnak és átszenvednek! Es önnek már az olvasmány is sok. ön elvált tőkünk azon az utón, amelyen a lelkünk, ha gyötrő izgatottságok között, ha néha lehangoló érzésekkel, de mindig és minden haretéren követte a fronton levőket. Ha sokan követnénk Önt ebben az elválásban — akkor rósz képet kellene festeni rólunk annak, a ki az utánunk jövő nemzedék előtt ennek a háborúnak minden részét ki akarná emelni. Megírhatná, hogy milyen kevés talaja volt az itthon maradottak között a szolidaritásnak, az együttérzésnek, az emberi és honfitársi közösség gondolatának, Talán azt az ítéletet is megtalálja alkotni : „a mikor már az öregeket is a zászló alá vonták, többnyire a testi és lelki un- taugiichok maradtak otthon." Ez ön s ha vannak önnek követői, a lelki unt3Uglich, a kinek jó érzésre és tisztességes gondolkodásra való alkalmasságát az önzés- lek szertelen tulhizoítsága rontja meg. Jobb lett volna i háborút végigélni, anélkül, hogy ezt a típust megismerjük. De ha tudomást vettünk róla, el kellett mondanunk mindezt. Ne hogy még sokan akadjanak, akik a betűkön át se hajlandók a háború szenvedéseit megérezni és a kik azért nem hajlandók szórakozásaikból. fényűzésükből, kényelmükből áldozni: „mert hiszen ezzel úgy se segítünk azokon, akik nincsenek itthon.* Nyugtalanság Pánsban a Verdnni események miatt i (Saját tudósitónk telefonjelentése.)1 j Páris, március 23. ; A Bois de Corbeauxban és a Cummieres erdőben szenvedett óriási veszteségek rendkívül Jehangolólag hatottak Pá- risban. Nagy nyugtalanságot okozott az is, hogy Joffrenek jelentése a fontos petincourti szakaszról elmaradt. Párisban az a nézet kerekedik felül, hogy ezt a szakaszt már elveszettnek kell tekinteni. Hasonlókép nem érkezett megnyugtató jelentés a Champagneból és Reims környékéről sem. A mai párisi jelentések igen aggódók. Különösen lesujtólag hat Gallieni tábornok betegsége, amelyet a végleges veszteség jelének tekintenek. Az 1888 as évfolyam behívása miatt a szocialisták haragusznak. Hevré azt követeli, hogy Anglia pótolja a veszteségeket, de Kitchener elutasító választ adott. 5000 ember üldözi a mexikói rablókat (Saját tuciósiiónk telefonjelentése.) Wassington, márc. 13. Willa tábornok rablóbandájának üldözésére 5000 embert küldöttek ki.
