Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-02-17 / 48. szám
2 E O R 1 U j S A Q Vitéz őrmester Balogh Lajos a magyar királynál. (Az Egri Újság munkatársától.) Eger, február 16. .. . Mese ez ? Valóság ? Tündérország aranykapujában kis angyalok lengedeznek; szőke tündérkisasszonyok violakoszorut fonnak ... Egyszer volt, hol ,nem volt... Vagy csakugyan ... a bécsi aszfalton egy magyar huszár őrmesterrel rohan az autó s való igaz, hogy a schön- brunni vártán a generálmarsot trombitálják? Itt ül szemben vitéz őrmester Balogh, a pillantása tiszta mint egy gyereké, a sárgazsinóros kék huszár- attiilája itthonról való, a mellén két sorba érdempénzek fénylenek. Arany, ezüst, bronz, vaskereszt meg egy porosz ezüstérem: Krieger Verdienst Medaille. A huszonnégy esztendős, egészséges, vidám magyar legény orcája piroslik felém. És ahogy csendesen, a kálomista pógár megfontoltságával beszél, a hogy lassan és édesen beszél, mintha a magyar humus alá szivárogna az őszi eső. Honnan jön Balogh őrmester? Hát az Óperenciás tengeren is túlról messze, messze, messze Bécsnek városából, onnan is a felséges király kastélyából, felséges király kastélyában Ferencz József magányos bús szobájából, ahová Balogh Lajost a hetes huszárok ötödik eskadronjából audienciára hívta a király. Lassanként azután a beszélgetésünk során elmondja a vitéz őrmester, hogy Pesten, az Erzatz-Káderben volt legutóbb, mikor egy este parancsba jött, hogy reggelre csákósan raarsberájt jelentkezzék. — Gondoltam, megyünk vissza a harctérre, mert hát mit eresszen tokát itthon az ember. De más történt. Két vezérkari tiszt ur volt az alezredes ur szobájában: egy százados, meg egy őrnagy. Megkérdezték, ,én vagyok az a Balogh Lajos. No, tán csak nem tettem rossz fát a tűzre. Hát azt mondják, megyek velük Bécsbe. Igenis, ez a parancs. Vonatra ültünk, gyorsvonatra, bérelt szakaszba, azt sem tudtam, melyik lábamra álljak, hová visznek, mi lesz velem. Balogh Lajos Sphinx cigarettát szőrit a két ujja közt s álmodó gyerekszemmel néz a füstön át, aztán hirtelen nevetve csap a térdére: — Most igazán azt se tudom, hová legyek, úgy röstelem . . . — Mondja már . . . — Olyan vagyok, mint a Simonyi óbester huszárja, aki francia császárokkal komázott. De nekem Írásom van ... És aztán megtörténik mással is instálom. Háború van, nem olyan sor . . . Kérni, kapacitálni kellett s neszen törődött bele, hogy neki most már muszáj mindent rendre elbe szélni. Hát szóval estére Bécsbe értek. — Tetszik tudni, hová mentünk a fiakkeren ? Ahová a miniszterek szállnak. A Magyar Házba. Tyü, gondoltam, ez havat jelent. Kaptam gyönyörű szobát, legényt a szolgálatomra és január 15-én délelőtt 11 órakor autón jött díszruhában egy tábornok ur. Teljes felszereléssel, karddal, csákóval, a jó Rótt-pisz- tollyal jelentkezni kellett nála. A'.me- dáliákkal. Kedves, finom magyar generális ur volt, azt mondta, őrmester, most megyünk ő császári és királyi felséges urunkhoz, a királyhoz. A felséges ur látni kíván fiam, én veled megyek. Őfelsége szobájában három lépésre megállsz a felséges ur előtt és jelentkezel, csak arra felelsz, amit kérdez. Befelé az autóba a bakon pofoncsapott kalapu fallajtár. Iszonyú sebesen haladtunk s jól megnéztem, 11 óra 27 perc volt, mikor a schönbruni várta elkezdte ám fújni a generálmarsot. Jaj uram istenem, de semmi nem voltam én én akkor. Balogh őrmester apróra leírja a külsőségeket: zsandárok, lakájok sorfala közt piros szőnyegen mentek az emeletre. Ott egy nagy irodában sokan várakoztak, civilek, tiszt urak, asszonyok. Aztán a tábornok intett, egy ajtót feltártak, azon csákósan be egy kisebb kék szobába, aztán egy hosszabb fehér terembe. Semmi aranyos disz, mesebeli pompa nem tűnt föl a huszárnak. — Aztán megnyilt egy ajtó. Szemben nagy fehérfirhangos ablak, előtte egy asztal. Uram ne hagyj el, ott ült a felséges király. A feje mint a hó, szürke blúz volt rajt, jobbról- balról zseb, a sarzsit nem láttam. A tábornok ur mögöttem állott, én előléptem s most már olyan nyugodt voltam mint az anyám ölében: — Balogh Lajos őrmester alázatosan jelentkezik felséges uram parancsára. A király, aki eddig ültőhelyében a váltamig nézett, kissé felemelte a fejét s szeme mint az .égő tűz volt a szememben: .x" — Melyik ezredben szolgál? — — kérdezte szép csöndesen magyarul. — A hetedik Vilmős-huszárezredben, felséges ur. — Mióta katona? — 1910 óta felség. — Mikor ment a harctérre? — 1914 augusztusban felséges ur. — Mennyi ideig volt ott ?j — Tizennégy hónapig. — Milyen szolgálatot teljesített? — Többször voltam hit zerző különítményben felsége., . •, mindig eredménnyel és minden más feladatna* teljesítettem. — őfelsége le nem vette rólam a szemét. Nagyon szerettem volna, ha te-nek szólít, már úgy éreztem könyörögni fogok, hogy tegezze* felséges jó atyám, de nekem csak felelni volt szabad. — Mondja el az ütközeteit — szólt szelíden a felséges ur. — Elmondtam rendre a hutasi bodbuzrai csatát. Elesett szegény Ruttkay kapitány urunk. Mondtam, hogy hiába volt a vitézség irtó nagy ellenség ellen. Rossz hely volt, nem volt ut, hegyet kellett mászni, gyalog voltunk, ló nélkül. A hegyről olyan aprónak látszott a muszka, mint a pondró, milyen picinynek láthatja isten az égből... A felséges ur, mikor a kapitányom halálát említettem, egy pillanatra leszegte a fejét, de csak egy pillantásra. Aztán tovább nézett a szemembe, az arca nem változott, nyilván nem akarta, hogy észrevegyem, mit érez ... Aztán a rózsadombi ütközetet mondtam el. Parancs volt az állást utolsó emberig tartani. Borzasztó erővel támadott az orosz, de harmadszori 1916. február 17. sturmra kivertük. Itt halt meg báró Fiáth kapitány ur és fogságba esett Zsilinszky meg Perczel hadnagy ur. De a muszkát visszavertük ... Én láttam, hogy jól esett a szó királyunk atyai szivének, de még csak el sem mosolyodott. Katona az kérem végig. — Felállt, olyan volt, mint a nádszál. Ráütött a válamra s megesett velem a legnagyobb tisztesség, kezem után nyúlt a király. Azt monda csak: — Bravó! Aztán a tábornok ur karon fogott s még szédibabáztam, amikor elvágtattunk a burg- várta előtt... Hip hop, hip hop: Balogh Lajos most megyen haza Szatmármegyébe Csengerre. — Aztán van-e már valaki olyan, aki a maga szerencséjének nagyon örül? A vitéz őrmester pirulva igazítja meg a kevély piros sipkáját: — Hát... Az isten rendszerint gondoskodik a szegény huszárról... Síz angolok támadásai Mperntől délkeletre újból kudarcot vallottak A franciák összes kísérletei meghiúsultak Champagneban. Általában a rósz időjárás akadályozza a harci tevékenységeket. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, február 1#. A nagyfőhadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntér i Az angolok tegnap este háromszor is eredménytelenül támadták az Yperntől délkeletre általunk elfoglalt hadállást. Kerekszámban 100 angolt fogtunk el. Champagneban a franciák ismét megkísérelték, hogy Tahurétól északnyugatra állásukat visszafoglalják, de ezen kísérletük is csakúgy meghiúsult, mint az előző napon. Általában viharos esőzések akadályozták a harci tevékenységet. Keleti hadszíntér i Egész arcvonalon hóvihar lévén, különös esemény nem volt. Balkáni hadszíntér; Nincs újság. A legfőbb hadvezetőség. Újfajta német bnvárhajék > (Saját tudósítónk telefonj^lentése.) Hága, február 16. Az összes semleges lapok közölték azt a hirt, hogy a Keleti tengeren újfajta német buvárhajók tűntek fel, amelyeket búvár monitoroknak neveznek. Ezeknek ágyúik a régieknél jelentékenyen gyobb kaliberüek. Az olaszok nem vesznek részt a párisi tanácskozásokon. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) London, febr. 16. A Times szerint Olaszor- ság megtagadta szövetségeseivel szemben a párisi közös haditanácskozásukon való résztvételét.
