Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-12-22 / 353. szám
XXII. évfolyam. í9í5. december 22, szerda. 353. szám. E ftíizeíési irmk s í <4aea Helyben és postán küldve egész ívni 18 korona, — fél évre 9 korona, — ■swgyecl évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra i tor, 50 i, — Egyes szám ára vasár* ünnepn&p is 4 f. — Szerkesztőség *<í üriadóhivalak Jókai Mór-utca 6. szám legyei ás helyközi telefon szám: UK. POLITIKAI NAPILAP főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVAN-N YOMDA BÉSZVÉNY-TABSASAO, Hirdetési árak: C crr. ként nyiltéri közlemények, birórsái ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverés hirdetm. 8, magánváll, hirdetni. 5 fillér Eljegyzések, egybekelések,gyászj.,kösz& netnyi’v. stb. 1—5 sorigSK. Egyesületek báibizotlságok értesítései, köszönetnyií vánitásai, felülfiz. nyugtázása 20 sorig 5 li ----------------------------- -----===== A Tisza. Eger, december 21. Lélek lakik a vizekben s nem csak a végtelen tenger takar titkokat, hanem titokzatos, erőket rejt a szelíd szőke folyó, a sebes rohanásu hegyi patak s a szeszélyesen kanyargó erecske. A néphit babonás félelemmel istenséget, rontó vagy áldó hatalmakat keres a földalatti mélyeken, ahonnét a vizek forrása napvilágra buggyan s talán minden véges tudás ellenére is igaz, hogy a zord hegyóriások közt szunyadó kék tenger szem, egv-egy elrejtett előőrse az óceánoknak, amelyekkel titkos földalatti járatokon, regényes alagutakon és ká- zsamátákon tartja Ln az összeköttetést, mint hatalmas középkori várurral az apró végek kapitányai. Kitudja nem laknak-e gonosz tündér lányok vad kokolyszások, feneketlen dágványok mélyén. Ki füti forróra sistergő füstéi hömpölygő kénes folyók vizét, honnétf túrja a mérges po- kolsárt a titokzatos forrás, amely talán valóban a pokol tárnájából fakad. Természettudósok nem fejtették meg soha tökéletesen a vizek szeszélyes játékát. Mily erő kormányozza az apály és a dagály percre pontos egymásra kelését. Vannak csodálatos szó kásu vizek. Megfejthetetlen talányos lények, urai és irányitó mérhetetlen tájaknak messze mértföldeknek, teremtői és rombolói virágzó kulj túráknak, szelíd, sugaras, áldásosztó istenségek, vagy gonosz induíatu szörnyek a szerint, milyen a bennük lakozó lélek. A Nílusban bizonyára pazar kezű. minden szeretetre hajlandóságos szivü szellem 1 kozik, aki megszászorozva adja vissza az emberi kéz verejtékes munkáját, aki ágyat vet bársonyos, selymes langyos iszapból a napsugár érlelő tüzének, aki aranyló piramisokat épit magának acélos sárga búza szemből, a ki buja kullurák zengő pálma kertjeit övezi királyi medre körül s tavasz szálltával rózsaszín Ibrsz madarakat j küld követül, hogy rom- templomok kabalás jegyekkel ékes oszlopairól hirdessék várvavárt jövetelét De talán a kínai mesék irtózatos sárkánya, a sárga fantázia furcsa szörnytestü Bellerofonja lappang a Ho- anghó lomha vizében, amely a végtelen sivár lősz padkák között csigamód tolja piszkos sárga habjait a tenger felé. Alig megy, szinte mozdulatlan, lenn a homokos alföld unalmán, mintha ólom volna a vizében, A restség szent prototípusa szinte, olyan mintha a légynek se tudna véteni. Ki hinné el, hogy volt idő, mikor óriássá dagadt. A háta földuzzadt és szerte ömlött. Harsogott, bőgött, mintha veszet behemóí. csorda szabadult volna neki, valamely dilluvium előtti tropikus tájnak. Végig harsogott egy országon. Ezreket- gyilkolt le egy vad íramlá , sában. Városokat döntőt j halomba, virágzó kuliuráka drága plantációkat temetet ; súlyos sárga lösz alá. Azu f tán mikor megunta a go- | nősz játékot, ott hsgyot I mindent, ott hagyta a medrét is, s uly ágyat vágói magának olyan messze £ régitől, mint egyik országhatár a másiktól. Természettudósok mondják. hogy ezzel a Hoanghó- val van a legközelebbi ro j konságban a mi folyónk s ■ Tisza, a I gmagyarabb folyó a mint nevezik, s amiben van is talán valami titkos összefüggés, most a Hoanghó is onnét indul útjára, ahol a mi ősbölcsőnk ringott. A Tiszában is különös őserő lakik, rakoncátlan, megzabolázhatatlan lélek, mint a pusztai szilaj magyaré. Néha olyan mint egy falat kenyér, amelyet hószin magyar lisztből kakas tejjel varjú vajjal sütöttek, aranyos mint egy bárányfelhő, de ki hinné el, hogy egész vihar is elfér a bárányfelhőben. Mert a Tiszában elfér a tenger. Néha nekigerjed mint a dacos pusztázó magyar és millió karikás vad pattogásával veri fel az éccaka csendjét. Zúgva, bőgve zudul neki mindennek, ami gát, elakarja nyelni a világot, mint ahogy a szeszélyes lényével legrokkonabb nagy magyar költő énekelte, A hogy a tudomány magyarázza a Tisza fenn szeszélyes, sebes folyású viz, amely linóm iszappá őrli a könnyező sziklák kövét s ; ezt a könnyű laza iszapol hordja, hömpölygeti magával. Aztán as Alföldre ér Elnehezedik mint a jólíakol ember, a sok kanyarulat, í számtalan görbe ut lassítja a folyását. Nincs ereje többé magával hordani az iszapot, Kidobja hát, mint a léghajó' a homokos zsákot. S lassan lassan önmaga, emeli a medrét, amely nem bírja többé el a tavasszal bőre dagadt l vizeket. Ekkor jön aztán a szelíd Tisza vaddá nőtt árján a katasztrófa, amelynek Szeged is áldozatává esett. ; Ezért nem lehet a Tiszát gátakkal megszabályozni s ezért fenyeget a Tisza időn- kint uj meg uj katasztrófákkal. Most különös szeszéllyel nem is tavasszal, hanem a léi kapujában. Karácsony küszöbén döngeti piszkos, tajtékos árjával, a tiszafüredi és poroszlói gátakat. Éjjel nappal szegény remegő lelkű magyarok állnak őrt a remegő gátakon, akiknek szeme az árra mered, de a lelkűk ott jár valahol a Rokitnói mocsarak közt, vagy a montenegrói szakadékok meredélyein, vagy talán az Isonzó véres fensikjain. Mit akar most, mikor száz ellenséggel harcolunk, ez a gonosz folyó, mit tervez a Tiszában lakozó zabolátlan lélek. _ I birodalmi gyűlés megszavazta a 10 milliárdos íiadikölcsönt. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Berlin, december 21. A német birodalmi gyűlés a 10 milliárdos hadikölcsönt megszavazta s ezután üléseit január 11-ére i»a- polta el.
