Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-12-09 / 340. szám
1915, december 9 E G R i U í S A G ) 3 agy pénzösszeget talál majd benne, detektívek átkutatták az Erzsébet- getet, az olaszi temetőt is, hátha z ellopott táskára ráakadnak. A yomozásnak azonban semmi ered- lénye sem lett. Willand Miklós báró maga egyál- ilában nem tudja, hogy ki lehetett z irattáska tolvaja. Útja alkalmával em vette észre, hogy valaki szemlel tartotta volna. Az iraításkának kézrekeritése rendi ivilli érdeke /illand Miklós bárónak, mivel fon- )S írások voltak benne s ezért zer korona dijat 'tűzött ki annak, Eger, december 8. Szinte drámai erővel hat az a ívéi, amelyet az olasz harctérről üldött Egerbe N.-N. M. 12-es hon- éd-zászlós. A háborúnak legizgalmasabb és igszivetszoritóbb jelenetekkel teli írületén a 12 es honvédek szintén áratlon vitézséggel és hősies elzártsággal védik azokat a poziciő- at, ahová a hadvezetőség őket llitotta. A levél a legutóbbi nagy olasz tmadás alkalmából Íródott és meg- izó színekkel veti elénk azokat a sszedelmeket, amelyekkel az olasz arctéren küzdő fiainknak számol- iok kell. Egy éjszaka történetét mondja el zászlós levele olyan tömören s mellett az eseményeknek oly élénk isszaadásával, hogy a sorokból zinte előtörnek az olasz haretér zörnyü konzertjének akkordjai: — Sötét, holdvilágtalan éjszaka. a. égboltozat tiszta, telve csillaokkal. Elhagytuk az országutat és sak a vezető tájékozottságára bízva ragunkat nekivágunk a síknak, imbermagasságu kőfalhoz érünk. Mindkét oldalról ez szegélyezi azt csapást, amelyet május húszadika ta az osztrák-magyar csapatok zeges talpú bakkancsai róttak a öldbe. Közelebb érünk és ekkor pattogás lallatszik. Apró fénypontocskák illannak föl a horizont három ol- lalán; egyszer kevesebb, azután öbb, váltakozva. Mögöttem már apasztalt, harcedzett debreceni, tortobágyi fiuk jönnek. Vállukon öltöt fegyver. Cigarettázniok nem ;zabad és igy irigykedve, nézik a )ozontos bajuszu öregebbeknek üstölgő pipáját, a mely szinte oda ran nőve a szájuk szegletébe. Most nég csöndesen beszélgetnek. A kőfalak szükebbre szorulnak és már nem sokat látni tőlük abból, ami az égalján történik, de annál aki az ellopott irattáska nyomára vázét. Willand Miklós báró tegnap egész délután maga is kutatott az irattáska után, hasonlóképen a mozgósított detektivtestület óriási tevékenységet fejtett ki. Bármennyire is igyekeztek a detektívek, a tegnapi nap folyamán semmi nyomra sem tudtak akadni. Willand Miklós báró, mig az ellopott irattáska meg nem kerül, Nagyváradon fog tartózkodni. A gyorsfutár a kellemetlen és megdöbbentő lopásról jelentést tett a hadügyminisztériumnak is. j többet hallani. A ropogás erősödik, mint mikor jégeső veri a háztetőt, vagy az ablaktáblát és a kőfal fölött zizzenést, sziszegést lehet hallani. Kis golyók. Némelyik neki megy a kőfalnak és erőtlenül esik a földre, másik csak a kőfal szélén akad fenn és innen más irányba térítve, berregve repül tovább. A kőfal megszűnik és köröttünk három oldalról szabad útja van a golyóknak. Alig teszünk pár lépést, mögöttem elfoltott káromkodás hallatszik. „Mi az?“ — kérdem „meglőttek“ — válaszolja az előbbi hang. „Hol ?“ „A combomon.“ A sebesült visszaszalad átlőtt lábával a dolinába. Irigyelem érte. Ez most megszabadult jó időre a háborútól. Azután tovább haladunk gyors lépésben. Előttünk mindig közelebb hallatszik a ropogás, a golyók csapatostól jönnek, némeiyii a fejünk fölött surran el, némelyik Közöttünk, némelyik a lábunk előtt fúródik a földbe, vagy nekiütődik a kőnek és szikrát hány. Jobbra balra kapkodjuk a fejünket, mintha használna valamit. A gyos menéstől liheg a csapat, egyre-másra botlik meg a nagy kövekben, amelyeket mintha az égből vetették volna ide. Sietni kell, hogy minél hamarabb átjussunk a tűzön, biztosabb fedezékekbe. Embereimből egy- egy visszafordul néha és szalad vissza a dolinába. Megsebesült. A pattogás pokolivá válik, a golyók a kőnek ütődve akkorát szólnak, mintegy puska. Most már százával jönnek mindenfelől. És fütyülnek, sziszegnek, zizegnek, berregnek, nyögnek, vijjognak, vonitanak, nyöszörögnek, nzávognak, mintha fájna nekik, hogy a kőnek ütődnek. A hangok elképzelhetetlen sok változatát adva itt száguldanak el mellettünk. ropogás már őrlitő. A vezeti szaladni kezd és mi utána. És végr^* egy negyedóra leteltével ismét mélyedésbe érünk, ahol a golyók már mind a fejünk felett járnak, de ahol a pattogás még erősebben hallatszik. Mintha egy hadsereg lőne reánk minden irányból, közvetlen közelből. Rendbe szedem a csapatot, amelyből egy pár már sebesülve visszament és felválijuk a fedezékekben őrködő csapatot. A mieink elfoglal- helyeiket, a puskát beteszik a lőrés- be, az „éles“-t melléje meg a zsebbe és rágyújtanak a régen óhajtott cigarettára. Itt nem baj, ha lőnek is a világosság felé. A Dob erdő elátkozott köveiből emelt kőfal védi az embert a puska golyó elien. A feivátott csapat gyülekszik és elindul ugyanarra az útra, amelyről mi jöttünk. Saját népüket gyilkolják és rabolják a szerb katonák. Az átlőtt lábú gyermek vádjai vérei ellen. — Á szerbiai visszavonulás borzalmai. Eger, december 8. (Aradi tudósítónk irja.) Tegnap reggel egy sápadt arcú, fekete szemű, szúrós tekintetű, alig tizenöt éves fiút hoztak súlyosan sebesülten a Szerbiából érkező sebesültekkel együtt az aradi közkórházba. A fiúra Szerbiában eionyo- muló katonáink találtak rá, valahol Pozsarevác környékén, egy kis faluban. Lába át van lőve és a seb már üszkösödésbe ment át, mikor megtalálták. A saját vérei, a szerb katonák lőtték keresztül s mindjárt, mihelyt katonáink kezei közé került, gondos ápolásba vették, elszállították, mert megállapították, hogy nagyobb műtét végrehajtására lesz szüksége. Így került Alexa Mihaj- lovics az aradi kórház sebészeti osztályára, ahol holnap megsérült lábát el fogják távolítani testétől. A kis sebesült, szerencsétlenségének előzményeiről a következőket mondotta el: — Rettenetes napjaink voltak azok, amikor a mieink megkezdték a visszavonulást, a monarchia katonái elől. Apámmal aki már egészen öreg, tehetetlen ember és anyámmal Sienában lakunk, ahol kis házunk van és abból élünk, amit kis földünk megtermet. Az utolsó hetekben rettenetes nyomorúság szakadt mindnyájunkra, mikor a monarchia katonái elől a mieink megkezdték visszavonulásukat, A visszavonulók egy szép napon elérkeztek hozzánk is. Éjjel volt mikor az egész falu óriási zsivajra ébredt. A mi katonáink voltak, akik rendetlenül rohantak végig a községen s az egyik versenyzet a másikkal azon, hogy mennél több házba törjön be útközben. Arra ébredtem, hogy négy katona törte fel ajtónkatt. Azt gondoltam, hogy az ellenség emberei, de négy 4 12-es honvédek az olasz harctéren. Ellenséges golyózáporon keresztül. —- A kőfedezékek között. — rongyos, sáros szerb katona volt. — Világot gyújtottak és az egyik apámhoz fordult és felszólította, hogy adja át rögtön az összes pénzét, mert addig nem hagyják el házát. Mikor apám kijelentette, hogy ő is szegény ember s nincs pénze, minden szó nélkül neki estek, lerántották az ágyról s verték, ütötték és rugdosták, ahogy csak tudták. Ezután anyám került sorra. Mikor láttam, hogy én is veszélyben vagyok, felugrottam s kiakartam szaladni, de utánam lőttek és el is találtak. Órákig hevertünk eszméletlenül a rablók elvonulása után. Reggelre hallottuk, hogy minden házat kifosztottak sigen sok embert meg is öltek. Az ellenség katoná csak napok múlva érkeztek el hozzánk s addig sebem mindig súlyosabb lett. — Szerbiában borzalmas nagy a nyomor. Hónapokon keresztül csakis máiéból éltünk, más ennivalót nem is lehet látni. Azzal, hogy mi fogunk-e győzni vagy sem, már régen nem törődik senki. Szerbiában az otthon levők csak abban bíznak,} hogy miután rosszabb nem leht? a helyzetük, egyszer csak jobb lesz, akárki lesz is ura a szerb népnek. HÍREK. Eger, december 8. — Érseki mise. Tegnap 8-án, szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén reggel 7 órakor, kiválóan szép ünnepség színhelye volt a szent-ferencrendiek temploma, ahol a városbeli összes kongrega- nisták az ekkor szokásos fogadalom megújítást az érsek-főpásztor élőt védezték, aki az uj tagokat felavatta és gyönyörű heszédet intézett figyelmes hallgatóságához arról, hogy az igazi vallásosság nem rejtőzhetik a lélek titkos mélyébe, hanem állandóan meg kell nyilatkoznia az élet gyakorlatában, főkép a jó cselekedetekben. amelyeknek a társulati kötelék oly hathatós elősegitője. A templomot betöltő kongreganistákra és sz. Ferenc harmadrendjének szintén jelenvolt tagjaira láthatóan mély hatással voltak az érsek lelkes szavai. Szent miséje közben alig győzte az érsek az áldoztatást, oly nagy számban járultak az Ur asztalához. — Burgonyánál előre kell fizetni a vasúti fuvart. Többször előfordult, hogy a vasúton szállított burgooya megfagyott s a cimzett nem váltván ki, a vasút elesett a fuvardíjtól. Erre való tekintettel az államvasut elrendelte, hogy akár zsákban, akár pedig ömlesztett állapotban feladott burgonya csakis a fuvardíj előzetes befizetése után továbbítható. Ha valami hirt, eseményt í tuti, közölje az Egri Újság lOő. számú telefonján.
