Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-12-03 / 334. szám

1915. december 3 E G R í ? » c * > ; L I Cr A O 3 lonlenegró, Szerbia és Albánia közösen véde­keznek a szövetségesek támadása ellen. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Lugano, dec. 2. A Secolonak jelentik, hogy Péter király, Nikita fejede­lem legközelebb találkoznak Essad pasával, hogy megbe­széljék az osztrák-magyar— német bolgár támadás elleni közös védekezést. A német csapatol fogadtatása Misben. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Sofia, dec 2. A Nisbe érkezett német csapatokat a bolgárok nagy j lelkesedéssel fogadták. Első találkozás a j bolgárokkal. Egy sebesült a találkozásról, i A magyarul beszélő bolgár j ulánus. Eger, december 2. j (Saját tudósítónktól.) Egy szemtanújával beszéltünk i annak a történeti nevezetességű pil­lanatnak, amikor szerb földön elő­ször találkoztak a magyar katonák Ferdinánd bolgár király katonáival. Ennek a pillanatnak nagyszérüsége ás messze kiható fontossága megér­demli, hogy külön fejezet nyittassák számára abban az irodalomban, amely a világháborúval foglalkozik. Az intelligens katona a következő \ érdekes részleteit beszélte el a ta- j lálkozásnak. — Vidrovác faluig nyomult előre j az ezredünk s onnan küldtek ki j engem nyolc emberemmel felderítő j járőrnek. Vidrovác északra fekszik Negotintói és az volt a járőr célja, I hogy megállapítsa, vájjon a Negotin i felé vonuló szerbek hol állapodtak ■ meg. Reggel négy órakor indultunk i útnak és egész délelőtt mentünk j előre, anélkül, hogy csak egy élő j lelket is láttunk volna. Falukon I mentünk keresztül, amelyek üresek \ voltak, mintha a halál járt volna j bennük fekete lovával. Egy kis fa- ; tubán találtunk két sovány libát, j meg fogtuk őket és megsütöttük j ebédre, azután folytattuk utunkat, j A falu mögött egy dombtetőre ér- j tünk, amely után egy végeláthatat- í ián lapály következett. Mikor a dombtetőre felértünk, a • messzeségben, a sárga letarolt mezőn egy csapat lovast pillantot- I tunk meg. A/, utón jöttek, amely a dombon keresztül vezet abba a faluba, ahonnan mi kijöttünk. Mi \ \ azonnal meghúzódtunk az ut két oldalán levő árokban és lövésre kész fegyverrel vártuk a lovasokat. A lovasok messze voltak s a kü­lönben is borús időben nem tudtuk kivenni, hogy milyen katonák. Út­közben ugyanis véletlenül belestem egy árokba és a látcsövem eltörött. Vártunk, amig a lovasok közelebb jöttek. Egyszerre csak egy szélroham repült át felettünk és a szél meg- lóbázía a lovasok dolmányát. — Huszárok!' — mondta mind­egyik emberem. Kis idő múlva tisztán kivettük, hogy magyar huszárok lovagolnak velünk szembe, de a huszárok kö­zött furcsa, eddig soha nem látott egyenruháju katonák is vannak. Előbb azt hittük, hogy foglyok, de láttuk, hogy kard és fegyver van náluk, tehát foglyok nem lehetnek. — Ezek bolgárok lesznek — mondtam boldogan és lelkemben olyan kimondhatatlan örömet érez­tem, amilyet talán soha. Kiugrottunk az árokból és han­gos „Éljen !* kiáltással szaladtunk a huszárok felé. — Ezek megismertek bennünket, levették sapkájukat s a bolgárokkal együtt hangos örömuj longásban törtek ki. Mikor egészen közel érkeztünk hozzájuk, én feszes állásban, annak rendje és módja szerint magyar nyelven lejelentkeztem a járőrt vezető bolgár hadnagynál. A bolgárok leszálltak a lóról, kezet fogtak a honvédekkel, megölelték őket s egyszerre csak az egyik 35 40 éves piros arcú bolgár ulánus megszólal tiszta magyar kiejtéssel: — Hogy vagytok bajtársak! Még csak időnk sem volt a cso­dálkozásra, a bolgár katona el­mondta azonnal, hogy 15 éve lakik Budapesten, ahol bolgár kertész s ott tanult meg magyarul. Ez a járőr azzal a célzattal indult el, hogy összeköttetést létesítsen velünk s mint magyarul tudó embert tol­mácsként osztották be a járőrbe. A huszár járőr a mi találkozásunk előtt két órával találkozott a bol­gárokkal s boldogan vezette őket a mieink felé, A huszárjárőr után tehát mi voltunk az első magyar külö­nítmény, akik a bolgárokkal talál­koztak. Emerich Gyatra, Thomas Táplálék, Levél orosz fogságból. Eger, december 2. Senki se gondolja valahogy azt, hogy ezek a fantasztikns cimszók valami zord teuton harcosok nevei, akikről később, mint számos világ­nevezetességről, kiderült, hogy böl­csőjük valaha a délibábos magyar rónán ringott, mint ama hires Alb­recht Dürer mesteré, az Ajtós-pusz­tán. Nem kérem, ez egyszerűen csak virágnyelv. Úgy van, virágnyelven van írva az az oroszországi levelezőlap, ame­lyet most küldött Egerben lakó só­gorának Neszvadba Lajos, aki Prze- mysl elfoglalása alkalmával fogságba került s azóta az oroszok kenyerén él virágnyelven szólva, mert ma­gyarán kimondva, csak tengődik. Erről ad hirt a levelezőlapon, amely a cenzúra kedvéért németül Íródott. Nem akarunk sok kommen­tárt fűzni a levélhez, egyszerűen közöljük úgy, ahogy az orosz cen­zúra átengedte, mindössze magya rra fordiijuk olvasóink kedvéért, csak a neveket nem fordítjuk le. Íme a levél: Kedves Pista! Kedves soraidat október 31 én kaptam meg. Örülök, hogy ott­hon vagy. — Kérdezösködésedre közlöm veled az ismerősebb hadi­foglyok neveit: Emerich Gyatra, Thomas Táplálék, Stefán Ebnek, Kari Való, Péter Kezelés. Nem hiszem, hogy gondoltad volna, hogy ezek itt vannak. — Nagyon komoly, ragaszkodó barátok. — Szeretném már tudni, mikor ve­tődik ide Béke Sándor barátunk. Barátom megérkezése rendkívül érdekel. Nagyon vigzsztaló rám nézve, hogy otthon minden a régiben van, másként képzeltem. Szükséges fehérnemüekkel nap­nap után érkeznek ide csoma­gok, bár csak én is kapnék vala­mi használhatót. írj, amikor csak tudsz, epedve várom a soraidat. Üdvözöllek és csókollak szivből mindnyájatokat Lajos. H!R£1 Eger, december 2. — A katonák karácsonyfájára 10 korona adományt küldött be szerkesztőségünkbe Lukács Ferenc füzesabonyi pékmester. Az adományt rendeltetési helyére juttatjuk. — Menetrend-változás. Az ál­ló másfőoökség értesítése szerint a mai naptól kezdve bizonytalan időre további rendelkezésig nem közleke­dik egy vonatpár Budapest és Mis- koic között éspedig a 410 es és 409 es. Ezek közül a vor átok kö­zül egvik reggel 6 ó 10 p-kor in­dult Miskolcról s ehhez volt az Egerből 6 ó 24 p-kor induló vo­natnak csatlakozása, a másik az ennek megfelelő bpesti vonat, amely a fővárosból 5 ó 10 p kor indult s amely este 9 ó 12 p kor érkezett Egerbe. — Befagyott a jég őszinte bá­natára a jégsport rajongó hiveinek, akik az első csalóka „Nyitva“ jelzésre jobbügyre méltó buzgalom­mal feküdtek neki a nem is egészen simára csiszolt, nem is egészen fé­nyesen világitott jégnek. S talán még szerencse volt, hogy a gyors megnyitás lső lázában megfeled­keztek a lámpák fölszereléséről. A lassankint áthstolhatatlanná sűrű­södő 'sötétség a íegdühösebb jég- I bajnokot is szebben világitott tájak ) felé küldötte s ez volt az oka, hogy a 8 óra tájban alázuhogó meleg ' eső nem áztatta pocsolyássá a szép fehér szvitereket saz ingerlő hósap­kákat, amelyek alól oly megejtően kandikál ki a szőke haj a nyugtalan i iv fényben. Szóval korai volt az öröm. A kis hófehér grandezzával beköszöntő előtél lenge költészete I vigasztalan pocsolyás őszbe fűlt és ' most hosszú orral sétálnak azok, ! akik előre ittak a jég bőrére. » ! — Söprik a víg egri utcát s a masírozó katonákban sincs hiány ! bizonyára, nem is számítva a regi­ment után bandukoló barnakislá­nyokat, szóval végeredményében tény, hogy az egri utcák egész hi­vatalos megállapítással söpörve lesznek. Erről azonban sajnos csak azok a panaszok győznek meg ben­nünket, amelyeket a söpréssel kap­csolatban sirdogálnak most a szer­kesztőség nyakán. Arról van szó, hogy ha már olykor mégis — megtörténik ez a söprés — mert kötve hisszük, hogy másként is i történhetik, — akkor mindig a legal­kalmatlanabb időt választják ki rá. A Főutcát és Káptalan utcát például mindig reggel 8 óra előtt söprik, amikor a sok iskolás gyerekkel tele ; van az utca. Persze derék filantro- : pok egész véres tragédiákat álmod­nak belé az ifjú generáció tüdejébe s villámot szór a szemük és ökölbe szorul a markuk ha az ujsarjszép ; tüdőszin légző szivacsának, poros, rosszul szívó spongyává való szik- kadására gondolnak. Lehet, hogy igazuk, azért az illetékes körök va­lamivel korábbra is tehetnék ezt az ; egyébként igen okos utcaszépség i és tisztaság ápolást. Félünk azonban, hogy ha sokat beszélünk, túlságo­san is megfogadják a szavunkat s addig kezdik egyre korábban és korábban a seprést mig egyszer I egészen elmarad. j — Katonai felszerelési cikkek szállítása. A miskolci kereskedelmi és Iparkamara értesiti az érdekelte­ket, hogy a budapesti m. kir. hon­véd központi ruhatár különböző fel- szerelési cikkek u. m. hósapkák, gyapjú kapcák, gyapjú keztyük, láb- | ikra védő, hátizsákok, kardbojtok, sarkantyúk, kulacsok, lóvakarók, , szerszámok, csákányok, ásók, lám­pák, zsinegek, sátoreövek és jegyző­könyvek szállítására pályázatot hirdet. í | Diana sósborszesz a legerősebb házi szer úgy belsőleg cukorra cseppenként, j mint külsőleg bedörzsölósre. ! Hatása fájdalomcsillapító, ót­! vágygerjesztő, frissítő, hősttő. íwr Ára 60 fillér­l :: :: Mindenütt kapható. :: ::

Next

/
Thumbnails
Contents