Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-19 / 320. szám

1915. november 19 EGRI ü 1 S A G 3 Kilenc millió hadi- kölcsöni jegyeztek Egerben, Eger, november 18. A mai nappal lezárult a harmadik íadikölcsön jegyzésének határideje s lem sokára alkalmunk iesz olvasni i fővárosi lapokban, mily impozán­san nyilvánul meg a nemzet anyagi ereje most, midőn az ország harmad- ízben fordult immár hozzá nagy élet halál harcában hogy a háború legfontosabb eüxirjét a „nervus, se­rum gerendarum-ot" bocsássa ren­delkezésére. Az országos eredményt tehát még nem ismerjük, de következtethetünk annak nagyságára a helyi jegyzés arányaiból. Az egri jegyzés pedig igazán szép eredményeket produkált. A kir. pénzügyigazgatóságtól nyert értesülésünk szerint Egerben kilenc millió koronán felül jegyeztek a har­madik hadiköicsönre. Ez az összeg amely a megelőző hadikölcsön négy milliós jegyzésének több, mint két­szerese, igazán a legszebb remények­re jogosít az egész magyar hadiköl- csönjegyzés impozáns méreteire. A hadikölcsön jegyzése a mai nappal lezárult, úgy tudjuk azonban hogy az egri posta takarékpénztár a jövő hó elsejéig még fogad el jegy­zéseket. Zenebona volt ma, de milyen, végig az utcákon pedig csak az történt, hogy besza­badult és itt rakoncátlankodott az első duhaj kedvű vad novemberi szél, ez a nagyszerű zenész, aki muzsikálni tud mindenféle tárgyon, amely az útjába esik. A villany dró­tokat hárfahurként pengeti meg, az eilomtalanodott fákat úgy rikatja, mint szép szavú hegedűt, a vékony kürtőkön fuvolázik és az ódon házak öblös kéményeit úgy harsogtatja meg mint régi recsegős bonbárdot, zongorázik a zörgős vásott ablako­kon, dobol a félelmesen kapaszkodó tetőkön s a borbély tányérokat meg­veri, akár a triangulumot. De nálunk e kölönben tűrhető orchesterébe ma valami démoni zsivaj keveredett. Kegyetlen strauszi hangszerelés kisérte a különben szinte akadémikus tökélyü szél szim­fóniát. Az üzleti táblák, a fantasz­tikus alakú cégérek szólaltak meg kívül a házakon, nyögés, gyötört ércek keserves sóhajai, recsegés- pattogás, csikorgás, éles fájó szisze- nések, csuklás, hördülés, vonitás, visitás minden ami csak az idegek- be tép, ott nyöszörgött vonaglott házról-házra a legfantasztikusabb változatossággal a fejünk fölött. De elvégre egypár fejünk fölött lógó hangot még e! tudnánk viselni, de ott voltak a fejünk felett a cégé rek maguk is, sőt a szószoros értel­mében lógtak. A szél kilógatta őket az eresztékeikből, lefordultak, vájjon a föld felé konyultak, itt ott csak a gondolat tartotta már őket. Jött a szél, cibálta őket tovább, pokoli táncot járt velük. Egy pillanat és egész sildzápor szakadhatott volna a nyakunkba. Bizony bizony arra is gondoltunk, hogy van olyan bizton­ságban katonáink élele egy némely iövészárokban, mint Egerben egy- egy szelesebb napon. Péter király a csuprjai táborban. Hogy értesült a szerb király Kragujevác ostromáról. Eger, november 18. Szerb harctérről hazaiért sebe­sülteknek alkalmuk volt odalenn olyan fogságunkba esett szerbekkel beszélni, akik közölt néhány héttel előbb még Péter király járt. A szerb foglyok hosszú lére eresztve mondták el a király láto­gatását, minisem lelkesedve beszéllek volna uralkodójukról. — Krusevác és Csuprija között állottunk még október vége felé — mondta az egyik németül beszélő altiszt. — A Kragujevácot védő se­regek tartalékja voltunk. A tábor a Csuprija melletti fensikon volt ösz- szezsufolva, mert a környéken mély sár tette lehetetlenné a tartózkodást. A tartaléktábor állandóan készen állott, hogy a szorongatott kraguje- váci védősereg segítségére siessen. Már Kragujevác előtt dörögtek az ellenséges ágyuk, mikor október 28-án reggel hét óra körül alarmi- rozták a tábort: — Tűje cár! — Itt a király! Es csakugyan egy nagyon sáros automobil pöfögve állott meg az őr­nagy sátra előtt. A katonák kíván­csian vették körül a kocsit. Az őr­nagy kinyitotta az autót. Péter ki­rály és Stepanovics tábornok léptek ki. Mindaketten egészen egyszerű tábori ruhában. A csizmájuk sáros, a ruhájuk gyűrött volt. A király megtörtén lépett ki a gépkocsiból. Beesett arcán valami leírhatatlan fájdalom ült. A tisztek hangosan beszélgettek, hogy a király ne hallja a Kragujevác felől jövő ágyuszót. De a király, amint a tábor egy részén végigment, az egyik völgyön át megerősödve hozta kossovó-szél arra felé az ágyuzengést. A király kérdőleg tekintett a tisztekre, azok csak ennyit mondtak: 'nnirnnm'iw j Diana sósborszesz | I a legerősebb házi szer úgy 1 belsőleg cukorra cseppenként, i mint külsőleg bedörzsőlésre. i Hatása fájdalomcsillapító, ét- 1 vágygerjesztő, frissítő, hűsitő. 1 MT Ára 60 fillér. K t :: :: Mindenütt kapható. :: :: I — Kragujevác . . . ... A kirá'y hangja szinte resz­ketett, mikor néhány szót intézett hozzánk: — Brati! . . . Nem tudom, ki szenved többet, ti. akik puskát foghattok az ellenségre, vagy én, aki még ezt sem tehetem, ti, akik házat, földet veszítetek el, vagy én, aki egy országot. Mindent, ami drága nektek, áldozzátok most, mert van még remény. Jön­nek a derék franciák és útban az angolok. De mig ide érnek, rá­tok hárul a feladat feltartóztatni hatalmas ellenségeinket. Bátorság, kitartás! Legyetek méltók dicső őseinkhez . . . — A kalonák zsivióztak a király beszédére s lángolt a szemük mi­alatt a király beszélt. De azután, hogy elrobogott az autó s az eső­ben, sárban tovább ottmaradt a tá­bor a katonák meghallották a távoli ágyuszót, a közelgő veszedelmet, elmúlt a lelkesedés s ázva-fázva várták a parancsot. . . . Azóta Csuprija körül rág magyarok meg bolgárok ütöttek már tábort. HÍREK. Eger, november 18. Valahol a Strypa mentén. . . hóboritott orosz mezők feleit vívják ádáz harcuk a hős honvédeink. Ott küzdenek immár másfél esztendő óta azzal a kitartással és önfelál­dozó bátorsággal, melynek hírét oiy hamar megtanulta elismerni az egész világ, s amely előtt le kel borulnunk akkor, ha méltóak aka­runk ienni a magyar honvéd né­péhez. Soraikban ott harcolnak a mi fiaink is, győzelem koszoruzta iobogójuk alatt a 10 es honvédek, akik közül Keríay Gusztáv a kö­vetkező tábori lapra nyomtatott gyönyörű szép üzenetét küldte a 10-es honvédeknek, — az elismert nevű költő: Sassy Csaba bajtársuk ihletett tollából — öccsének, Keríay Sándor dr. városi helvetes aljegy­zőnek : A 10 es honvéd üzenete. . . Strypa partját a dér egészen beeste, A Strypa partjáról elszállott a fecske, Az én bus lelkem is esténként Hozzád [száll... Melegedni, sütkérezni, szemed suga­ránál. Itt a Strypa partján vége már a nyár­inak, Fagyos téli szelek ide hálni járnak, Fázik a szivem is, nem viselik gond­[ját... Melegedni valamikor eljuthat-e Hoz­[zád? — Mikor lesznek a sorozások. Az Egerben tartózkodó s Eger város katonaügyosztályánál összeirt 1878— 1890. és 1892—1894. években szü­letett B) osztályú népfölkelő kötele­sek pótbemutató szemléjét Eger i városában, a Mária-utcai földmives I olvasókör helyiségében f. é. novem­ber hó 27., 29. és 30. napjain min- j denkor reggel 8 órakor fogják meg- • tartani. Az egye? évfolyamok a kö­: vetkező sorrendben kötelesek a szem­) í lebizottság előtt megjelenni: november 27-én: az 1894., j 1893. és 1892. évi születésűek; november 29-én: az 1890., 1889, 1888., 1887., 1886., 1885., 1884., 1883. évi születésűek; j november 30 án: az 1882., ; 1881., 1880., 1879. és 1878. évi | születésűek. | — Az adófizetés szorgalma­! zása. A városi adóhivatal felszólítja i mindazokat, akik a községi adó- í könyvben előirt és az 1909. évi XI. i t.-c. 26. §-a értelmében esedékes I adótártozásukat e hó 15-ig be nem fizették, hogy azt járulékaival együtt, e hó 23 ig a városi adóhivatalnál ; annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogo- . lási eljárás azonnal meg fog indít­tatni. — A pápa elhagyta a Vatikánt. Baselből jelentik: A Giornale d’lta- lia ma érkezett számában olvasható, hogy a pápa elhagyta a Vatikánt és elment a Borge Pián levő Santa Anna templomba. A szentszék lapja nagyjelentőségű történelmi esemény­nek mondja ezt a látogatást a Vatikán falain kívül. — Fontos iratokat veszitett el a városban csomagba kötve egy ka­tona. Aki megtalálja jelentse be a rendőrségen. — Sírja van a harctéren és mégis ét. Szigetvárról Írják: Ni- csovics Ottó orvosnövendék, hadap­ród, akiről néhány héttel ezelőtt a harctérről az a jelentés érkezett, hogy több más társával együtt elesett, édesatyjához Moszkvából és Tselijabinszkből, Ázsiából küldött levelet, amelyben tudatja, hogy nemcsak él, hanem jól van és egész­séges is. Érdekes, hogy Nicsovics Ottó harctéri ismerősei azt is meg­írták, hogy egy általuk megnevezett községben a templom mellett van eltemetve Nicsovics és fejfáján a neve is rajta van. A dolog — mint utóiag kiderült — úgy történt, hogy egy hasonló külsejű elesett hadap- ródot Nicsovicsnak nézlek s mint ilyent lemették is el. — Az orosz fogoly aki magya­rul káromkodik. Nagyváradról ír­ják : A városon most orosz foglyok­kal is hordatják ki a házakhoz azt a kevés fát, ami eddig eladásra ke­rült. Tegnap a Jókai-utcában állott meg egy ilyen fásszekér és két orosz fogoly serényen hordta be a fát az udvarra. Az egyik, fiatal szőke fiú megcsúszott a járdán és tisztesség ne essék szólván, olyan magyar ká­romkodást vágott ki, amilyen akár­melyik huszárkáplárnak is becsüle­tére válnék. Az u ca népe megállóit a csudára. Megszóllitották az oroszt és ő kis hibával ugyan, de csodá-

Next

/
Thumbnails
Contents