Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-13 / 314. szám

19T5. november Í3 3 Eger, november 12. Búcsú, Elnémult minden csendes csatatéren, Oly szörnyű a csend, hogy már szinte fáj! Messziről, lopva, félve jön a hajnal, \ranyos fényben fürdik meg a táj. Távolban halkan sóhajtás kél szárnyra, egy kis zászlós szive feldobog. 'éjét lehajtja, szeme könnyes, fáradt, Vigyetek innen, mindjárt meghalok. elmenni nem fáj, bátran nézek szembe \ rút halállal, ki mellettem áll,-lazáért halni ifjan, tisztán, bátran jyőztes had élén, óh, ez nem halál!’ 3 lelkem él és élni fog örökké, Takarja testem bár a néma hant,-lazáért halt hőst pálma, babér illet, 'lem gyáva könnyű, sértő, bús panasz. Édes jó anyám 1 ne sirass hát engem, “iád nem halt meg, csak elköltözött, Te tanítottál kis gyermekkoromban eltet látni a halál fölött. Lsiilagsugáros, fényes égi honban Érted könyörög kis hős katonád, sten nem hagy el, ne sirj, ne sírj értem Szeresd mint én, a szegény hazát. Légy méltó hozzám, hős kicsi fiadhoz en martirlelkű, édes jó anyám 3üszkén emlegesd, ne csak fájó könnyel, 3 te kis fiad, kis hős katonád. Kicsi kis zászlós megpihen hát végre, Szeme lezárva, szíve nem dobog, Messze otthon az édes anyja szive Lsak titkon gyászol, titokban zokog. Kém száll pörbe az égi hatalommal, 3ánata szárny lett, amely felemel, ditének napnál égőbb melegével Diadalt érsz a halál felett. R. F. Juliska. — Adomány a katonák kará­csonyára. Szmrecsányi Lajos dr. :gri érsek a harctéren küzdő kato- táink karácsonyára, még mielőtt a jvüjtés megindult volna, 400 koro- tát küldött a vármegye alispánjához izzal, hogy azt rendeltetési helyére uttassa. — Kinevezés. A kereskedelem- igyi miniszter Molnár Zsigtnond >osta és távirda gyakornokot p. és . segédtisztté nevezte ki és ezen ninőségben szolgálattételre Kun- zentmiklósról az egri m. kir. fő- )ostahivatalhoz osztotta be. — Állandó választmányi ülés i városházán. Eger város képvi- előtestülete holnap délelőtt 10 óra- :or közgyűlést tart. A közgyűlés árgyait készítette elő az állandó vá- asztmány ma délután Jankovics )ezső polgármester elnöklete alatt negtartolt ülésében. A tárgysorozat lőtt Szikszay Lajos kir. járasbiró nditványát tárgyalta az állandó vá asztmány s ez alapon javasolni ogj a aközgyülésnek, hogy a fa fuva- ozására az őszi vetési munkálatok tefejezíével rendeljen ki kényszerfu- arozást. A faszükség ugyan énéi­ül is enyhülni fog, mert az éfcek­r 0 R i U í ' S A ü uradalom gőzmotoros jármüvet szer­zett be, amely naponta 40—50 mé­ter fát lesz képes beszállítani a vá­rosba. Azt is javasolja az állandó választmány, hogy az egercsehi kő- szénbányánál igyekezzék a város 100—150 vagon kőszenet lefoglalni, amelyet aztán a város lakosságának rendelkezésére bocsáthat. Azt is ja­vaslatba hozta az állandó választ­mány, hogy a város kérjen 100 | orosz foglyot, akiket télen közmun­kák elvégzésére használhat fel, ta­vasz nyiltával pedig a gazdáknak ! mezei munkákra átengedheti. Ma­gának a iárgysorozatnak egyetlen érdemlegesebb pontja sem volt. — Lengyelek Egerben. Két ér­dekes idegen járt tegnap Egerben a kiket sokfelé megbámultak a város­ban. Az egyik magas férfi lengyel nemzeti viseletben, a másik kis ala­j csony szinte gyermekesen törékeny emberke. A két idegen két lengyel kiküldőit volt és pedig Taddeus Lygesa Stamirovszky a legfőbb len­gyel nemzeti bizottság magyarországi delegátusa és dr. Syntinis Gyula báró akik a régi lengyel magyar szimpátia nevében a lengyel nemzeti aspirációk propagálása végett járják az országot. Egerben többfelé lá­togatást tettek, voltak Isaák Gyula kir. tanácsos, vármegyei főjegyzőnél, a polgármesternél is, akiktől ügyük támogatását kérték. — Elveszett. E hó 8-án a nagy­állomáson elveszett egy kövesdi ri- dikül. Kérem a becsületes megtalá­lót, vigye a Tarai féle kalapos­üzletbe. Piactér. — A hadifoglyok ruházatának beszerzése. A hidegebb időjárás beállta folytán gondoskodás történt, hogy a munkára kiadott hadifog­lyok ott, ahol ez még nem történt volna meg, téli ruhával, fehérnemű­vel és lábbelivel haladéktalanul el­láttassanak. A szükséges ruházati cikkekről a munkaadó a kívánt ru- hangmüek nagyságának hozzávető­leges megjelölésével pontos kimuta­tást készítsen, a kimutatáson a szük­ségletet a legközelebbi csendőiörs- sel igazoltassa s ezt a kimutatást annak a hadifogolyláborparancsnok- Ságnak küldje el, melyből a hadi­foglyok kiadattak és ettől a parancs­! nokságtól kérje a ruhanemüek elkészi- ; tését. A hadügyminiszter ur sürgősen j utasította az összes hadifogolytábor parancsnokságokat, hogy a hadi­foglyok ruházata iránta munkaadók részéről támasztott igényeket azon- | nal elégítsék ki. Amennyiben ez nem volna lehetséges, a hadügymi­niszter a ruhanemüeket haladéktala­nul elküldi, vagy akadályoztatás esetén intézkedik, hogy a ruházat­nak a munkaadók által való beszer­zésére megfelelő pénzösszeg utal­tassák ki. A hadifoglyoknak polgári öltözet is adható, de ebben az eset­ben minden öltöny darab fehér olajfestékkel jelölendő meg, hogy a hadifoglyok könnyen felismerhetők legyenek. — Egy igazi ur. Ez annak az 5 felvonásos irodalmi filmnek a cí­me, mely Friedrich Spielhagen „Pro­blematische Naturen“ című regénye után készült s melyet ma mutat be finom Ízlésű közönségének az Urá­nia színház. Ez a klasszikus finom­ságú müfilm mentes mindenféle kö­zönséges szenzációtól, minden mo- zitrükk hiányzik belőle. Ez a film az idegek izgalmának világából az igaz költészet birodalmába vezet bennünket. Abba a világba, ahol szintén megvasnak a lebilincselő ér­dekességek, amely szintén tele van meglepetéssel és emellett mindennek meg van a logikája, összefüggése. Az örök művészet, a halhatatlan irodalom levegője lengi át és neme­síti meg az egészet. A főszerepet Erich Kaiser Titz, a nagy német művész alakítja. Egy hadifilm és egy bohózat egészíti ki a délután fél 6 és este fél 9 órakor kezdődő előadások műsorát. Közgazdaság, legyezzünk hadikölcsönt Eger, november 12. A pénzügyminister a napokban tette közzé az eddigi hadikölcsön megoszlására vonatkozó kimutatását. Megállapítható ebbőU az, hogy a kisemberek, illetve a kistőkések jegy­zéseikkel a két első hadikölcsönnek majdnem egyharmadat képviselték. A kettő közötti emelkedésből hatá­rozottan arra következtethetünk, hogy a most folyó jegyzésekben is az említettek ki fogják venni a maguk részét. — Bár alig egy pár nap áll rendelkezésükre, nem kételkedünk benne, hogy ezt mindenki, a leg- nagyobbtól a legkisebbig arra fogja felhasználni, hogy kötelességét tel­jesítse. Nyilvánosságra jutott már az osz­trák hadikölcsön eredm'nye, amely jóval felülmúlja az eddigi két hadi- kölcsőn-jegyzést. Aái is bizton re­méljük, hogy a mi országunk jegy­zése is tetemesebben magasabbra fog rúgni, mint az előbbi hadiköl- csönök. Ezt annál is inkább jo­gunk van remélni, mert hisz köz- tudomásu tény az, hogy Magyar ország agrárállam, igy polgárai ősz­szel rendelkeznek a legtöbb pénz­zel. A mai nagy gabonaárak mellett a gazdasági forgótőkékből min­den gazda elvonhat egy meg­felelő összeget, melyet a hadikölcsönt jegyzés céljaira fordíthat. 'Nem szabad kicsinyeseknek len­nünk és nem szabad elbizakodnunk a mai íitünő harctéri helyzetben, merTfüszén még sok-sok hatalmas küzdelmet kell megvívnunk, melyben hadseregünknek, sőt még diplomá­ciánknak is itt benn az országban erős segítségére és támaszára kell hogy legyünk. Minden embernek két ember he­lyett kell dolgoznia s mindenkinek kötelessége magától megvonni mind­azt, amit csak nélkülözhet, minden­kinek kötelessége mérsékelni igé­nyeit, mert ha ma és a jövőben is kitartunk s mindenkor szem előtt tartjuk a köz, illetve az állam érde­két, önmagunk érdekében cselek­szünk. Igaz, hogy hosszan tart ez a há­ború. De ha katonáink tudnak da­colni hóval fagygyai, a halállal, ne­künk sem szabad elfásulni, bár mi is érezzük, hogy ez a napról napra tarjó izgalom, az egymásra torlódó helyzetek bénitólag halnak mind­nyájunkra, mégis az a cél lebegjen előttünk, ép úgy, mint hatalmas szövetségesünk, társunk előtt, aki nem ismer mást mint kötelességet és ezen kötelességtudást megmu­tatta azzal, hogy 25 ezer-milliót adott össze a polgárság a hazájának, i Nem akarunk vádolni senkit, de mégis fel-fel bukannak olyan han­gok is, melyek — bár burkoltan — | azt hangoztatják, hogyha nem adunk kölcsönt, megrövidül a háború. Ki- ■ csinyes és tudatlan felfogásra vall • ez. A háborút nem a kölcsön fogja megszüntetni, sem meghosszabbítani . hanem csakis az ellenség szivóssá- I gán és akaraterején múlik. Ha tehát ' mi nem adunk kölcsönt az állam­nak és ha az állam ezért kénysze- I rülne más — reánk nézve károsabb i j — utón szerezni be szükségletét, . úgy önmagunkat gyengitenénk csak S és a háború mégröviditéséhez, vagy | hosszabbításához egyáltalán nem j járulnánk hozzá, hanem igenis hoz- j zájárulnánk ahhoz, hogy a háború j után még nehezebb pénzügyi hely- i zet álljon elő. | Azt hisszük, hogy ezt senki sem I kívánja, még a burkolt kicsinyes i hiresztelők sem. ; Ne veszítsünk tehát időt, amit ma j még megtehetünk, ne halasszuk hol- I napra. Ha az állam azt a kötelessé- : get rójja ránk, hogy hadikölcsönt | jegyezzünk, tehát minden gondol - I kozás, habozás nélkül tehetségünk­höz mérten járuljunk hozzá a siker- ! nek e terén való kivívásához is. Jól fontolja meg mindenki, hogy nagy érdekek forognak kockán, íha- zánk jövőjének megalapozásáról van szó, mert ami időt s javakat ebben a nagy véres háborúban elvesztet­tünk, azt csak kétszeres munkával j és vasakarattal fogjuk tudni helyre­állítani. Ha mindnyájan egyként gondolkozunk és hasonlók leszünk küzdő hőseinkhez, úgy oly erős Magyarországot fogunk újra meg­alapítani, mely dicsőségben fogja megérni a második évezredet is. j

Next

/
Thumbnails
Contents