Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-04 / 305. szám

2 F Ü U l V I S A 0 1915. november 4 vármegyének agyik elpusztult köz­ségének újjáépítését vállalta ma­góra. S ez egyéni megbecsülés és szeretet e megnyilvánulásának kö­szönhető, hogy a megye áldozat- készsége mindjárt kezdetben száz­ezer koronánál nagyobb összeget biztosított a nemes célra. Heves­megye mindezeken felül templom­mal, iskolával és községházával is ellátja az építendő községet, hogy a lakosság kulturális fejlődését es a magyar nyelv könnyebb elsajátítását biztosítsa. Az -ovoda és iskola épí­tésének költségeit Alpári Lajos tan- felügyelő buzdító fölhívására Heves- vármegye óvodás és iskolás gyer­mekek fogják öszeadni. Az anyagi eszköz biztosítása után október 29 én megjelent Eperjesen Heves vármegye küldöttsége, hogy a vármegye faluját a helyszínen személyesen kiválassza. A küldött­ség tagjai voltak: Keglevich Gyula gróf főispán, Majzik Viktor alispán, Okolicsányi Lajos országgyűlési képviselő, Alpáry Lajos tanfelügyelő, Legmann Imre műszaki tanácsos és ifjabjr Győrffy Kálmán főispánt titkár. A nevezetes tanácskozáson résztvetíek még Szinyei Merse István főispán, Taby József alispán, Téglás miniszteri tanácsos, Bánó Aladár főjegyző, Frank Ármin épí­tészeti hivatali főnök, Klauzer Kál mán főispáni titkár és Szabó Elemér tanfelügyelő. Szinyei István melegen üdvözölte a küldöttséget és a vár­megye háláját fejezte ki Heves vár­megye közönségének áldozatkészsé­géért, majd részletesen ismertette a helyzetet és a segítés módozatait. Hosszabb eszmecsere után a duklai szoros bejáratánál fekvő Felsőhunkóc községben történt a megállapodás. Felsőhunkóc községnek negyvenkét háza pusziul! el. Az állami iskola és a körjegyzői lak is teljesen le­égett. Dombon, a fák között magá­nosán álló és Rákóczi korából való diszes falemplom van, mely a köz­ségtől távolabb eső két házzal együtt épen maradt. Felsőhunkóc községen visz át a miskolc—duklai országút, a község tehát könnyen megközelíthető. A szűk völgyben fekvő községet erdőkkel koszoruzott alacsonyabb hegyek övezik s igy festői szép vidéke van. Másnap a bizottság a helyszínén is megtekintette a kiválasztott falu helyét és bejárta a romokat. A pusztulás szomorú képe mindenkire mély hálást tett, de egyben meg­nyugtatták az ideiglenes faviskókba meghúzódó lakosságot: közel a se­gítség, mely a falut az ország egyik legmagyarabb vidékéhez fogja a rokoni szeretet meleg kapcsával hozzáfűzni. A helyi tapasztalatok után a bizottság nagy megelége­déssel állapította meg, hogy a falu megválasztása kívánalmaiknak min­den tekintelben megfelel. Heves vármegye állásfoglalása követendő példát mutat. Ha várme­gyéink és nagy városaink mindé- j nike ilyen értelemben fogná fel az elpusztult nemzetiségi vidék fölse- gitését és választott falujának állandó patrónusa kivánna lenni, az atyafi- ságos kötelék kapcsán a ma még nem magyarajku lakosság szoro- sauban hozzásimulhatna az őt fel­karoló magyar nemzethez. Az el­pusztult vidék rutén lakossága min­denkor együtt érzett az alkotmányát és szabadságát védő magyar nem- j zettel s nagy fejedelmünknek: Rákóczi Ferencznek a sárosi rutén- ség ősei voltak leghűségesebb kato­nái. Ez a lakosság önként válasz­totta mindenütt községi és felekezeti iskoláiban a tanitás nyelvéül a magyar nyelvet. Adja Isten, hogy a megpróbáltatások nehéz ideje után minél gyorsabban kiépüljön az egy­séges magyar nemzeti állam. Az odavezető utón mérföldes lépést jelent Heves vármegye közönségének lelkes elhatározása. Nagy a csecsemőhalandóság Hevesmegyében. A belügyminisztérium kiküldöttei Egerben. — Tanulmányozzák a halandóságokat. Eger, november 3. A magyar gyermekvédelem négy tekintélyes férfia járt ma Egerben a belügyminiszter által nyert küldetés folytán és pedig Kőszeghy Sándor kir. kamarás, miniszteri tanácsos, a gyermekvédelmi ügyosztály vezetője, Ruffy Pál miniszteri tanácsos, a m. kir. állami gyermekmenhely felügye­lője, dr. Szama Sándor kir. tanácsos, a budapesti kir. áilami gyermek­menhely igazgató főorvosa és dr. Hovács Lajos, az országos statisz­tikai hivatal kiküldöttje. Egri látogatásuknak célja a cse­csemőhalandóság okainak tanulmá- i nyozása. Eger városában és Heves- ; megyében ugyanis az utóbbi órák- j ban, amint erről a statisztikai ada- I tok tanúságot tesznek, óriási mér- 1 vekét öltött a csecsemőhalandóság. Már a belügyminiszte.iumban is feltűnt ez s azt a meggyőződést érlelte meg, hogy olyan egészséges vidékü, gazdag termőföldü, jó vi­szonyok közt élő, felvilágosodott magyar lakossággal biró vármegyé­ben különös okainak kell lenni ennek a rendkívüli tünetnek, amely a vármegye jövendő népességének kedvező alakulását rendkívüli mér­tékben veszélyezteti. i Ezeket az okokat akarják most a belügyminisztérium kiküldöttei fel­deríteni s e célból meglátogatják a két rendezett tanácsú városát s a járásoknak székhelyeit, hogy a hely­színén tehessék a kérdést tanul­mány tárgyává, A kiküldöttek köz­vetlen érintkezést keresnek az orvo­sokkal és a szülésznőkkel, hogy tőlük a helyi viszonyokat illetően tájékozást nyerjenek. Ha azután a halandóság okait felderíteni sikerült, társadalmi utón fognak mozgalmat indítani annak meggátlására. A délelőtt folyamán a kiküldöttek látogatást tettek a vármegye alis­pánjánál és a város polgármesteré­nél. Délben dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek látta őket vendégül. — Délután 5 órakor az egri orvosok­kal fognak értekezni, 6 órakor pe­dig a helybeli szülésznőket hallgat­ják meg. Akinek életét a kozákok mentették meg. Egy zászlós izgalmas kalandja. — Az Egri Újság tudósítójától. — Eger, november 3. Csodálatos kalandról számol be most rokonaihoz intézett levelében egy pénzügyi tisztviselő, aki most mint egy tüzérezred zászlósa szol­gálja a hazát. Elmondja, hogy súlyos sebesülést szenvedett ugyan az oroszoktól, de életét is a kozákok mentették meg. Izgalmas élményeit igy Írja le: — Augusztus 27-én elfoglaltuk Pórik ot, amely város a Luga folyó partján fekszik. A mi divíziónk to­vább vonult északra, hogy folytassuk előnyomulásunkat. Éjszaka haladtunk előre. — A sötétben elvesztettük a gyalogsággal való összeköttetést. — Másnap este engem egy kadéttal és három altiszttel együtt kiküldött a batterie kommandans, hogy fel­derítést végezzünk s az összeköte­tést állítsuk helyre. Égő falvak kö­zött, hatalmas erdőség mellett ha­ladtunk előre Oroszország földjén. Eltévedtünk az idegen területen. — Gyanús vidékre kerültünk, minden­felé orosz parasztokkal, találkoztunk, akik várni látszottak vafhmire. Hajnalban, három órakor a ka dett egy altiszttel előre ment, én a másik két altiszttel egy égőház* romjai mögött maradtam. Kevéssel később kétségbeesett kiáltást hal­lottam. — Jaj, ne mojte me! — kiáltotta valaki. A hangban a kadett hang­ját véltem felismerni, azonban tár­saim azt mondták, hogy haüuciná- lok. Hajnali fél ötig semmi hir. — Ekkor én, minthogy bizonyosat akartam megtudni, magam útnak indultam. Ködös, borús hajnal volt, nem lehetett messzire ellátni. Egy­szerre csak egy dombtetőnkét alakot pillantottam meg. A következő pil­lanatban lövés ért. Éreztem, hogy a golyó kezesztül fúrja a baltüdőmet. Nem vesztettem el az eszméletemet. A közelben, tőlem mintegy harminc méternyire egy' ház állott — oda szaladtam. Ott vettem észre, hogy a jobb csicsőm felett szintén lőtt seb van, a. két nyíláson sugárban ömlött a vér. Amint ott feküdtem, látom, hogy jön egy csomó kozák. Ők is észre­vették s lövöldözni kezdtek. Golyóik azonban szerencsémre nem találtak. Mikor odaérkeztek hozzám, az első dolguk az volt, hogy mindenemet ellopták. Aztán azt mond ák, hogy a közelben van egy falu, ott majd be­kötöznek. Elég emberségesek voltak, két kozák nyakába kapaszkodva, majd mikor eszméletem elvesztettem, két !ő közzé kötött hordágyon sza­ladva vittek a kötöző helyig. Ott be­kötöztek. Óriási fájdalmaim voltak s egy kis bort kértem. Kijelentették ugyan, hogy nekik nem szabad'sze­szes italt inni, de azért mégis meg­kínáltak nagyon jó borral. — A kozákok vendégszeretetét nem sokáig élvezhettem. A mieink már nem messze lehettek, a kozá­kok visszavonultak. Engem ott hagy­tak rekkenő hőségben, az ut köze­pén. A mieink lőtték a falut, amely égni kezdett. Tüzérségünk lőtte az utat is, amelyen a kozákok vissza­vonultak s én magammal tehetetle­nül feküdtem ott a srapneilesőben. Ekkor oda jött öt orosz katona, akik megsajnáltak s hűvös helyre tettek, egy ház mellé. A ház azonban ki­gyulladt, már azt gondoltam, ott égek, a tüzes szikrák rám hullottak, hőség és füst tűrhetetlen volt. A legkritikusabb percben visszajött az én öt oroszom a menekülő csapat­ból, engem kellemes és biztos helyre vitt s otthagyott. Három óra hosz- száig feküdtem egyedül az égő orosz faluban, — míg jöttek a mieink: a megváltás. A zászlóst most a kassai kórház­ban ápolják. Súlyos sebe dacára már túl van a veszélyen. Nagyon érdekes: A 14. §. Áruházunkat mértékszerinti úri szabósággal bővitettük ki. Elsőrangú munkaerők, legjobb szövetek. Tiszti és önkéntesi fel- ------------------szerelések készen és mérték szerint. --------------------—

Next

/
Thumbnails
Contents