Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-11-04 / 305. szám
2 F Ü U l V I S A 0 1915. november 4 vármegyének agyik elpusztult községének újjáépítését vállalta magóra. S ez egyéni megbecsülés és szeretet e megnyilvánulásának köszönhető, hogy a megye áldozat- készsége mindjárt kezdetben százezer koronánál nagyobb összeget biztosított a nemes célra. Hevesmegye mindezeken felül templommal, iskolával és községházával is ellátja az építendő községet, hogy a lakosság kulturális fejlődését es a magyar nyelv könnyebb elsajátítását biztosítsa. Az -ovoda és iskola építésének költségeit Alpári Lajos tan- felügyelő buzdító fölhívására Heves- vármegye óvodás és iskolás gyermekek fogják öszeadni. Az anyagi eszköz biztosítása után október 29 én megjelent Eperjesen Heves vármegye küldöttsége, hogy a vármegye faluját a helyszínen személyesen kiválassza. A küldöttség tagjai voltak: Keglevich Gyula gróf főispán, Majzik Viktor alispán, Okolicsányi Lajos országgyűlési képviselő, Alpáry Lajos tanfelügyelő, Legmann Imre műszaki tanácsos és ifjabjr Győrffy Kálmán főispánt titkár. A nevezetes tanácskozáson résztvetíek még Szinyei Merse István főispán, Taby József alispán, Téglás miniszteri tanácsos, Bánó Aladár főjegyző, Frank Ármin építészeti hivatali főnök, Klauzer Kál mán főispáni titkár és Szabó Elemér tanfelügyelő. Szinyei István melegen üdvözölte a küldöttséget és a vármegye háláját fejezte ki Heves vármegye közönségének áldozatkészségéért, majd részletesen ismertette a helyzetet és a segítés módozatait. Hosszabb eszmecsere után a duklai szoros bejáratánál fekvő Felsőhunkóc községben történt a megállapodás. Felsőhunkóc községnek negyvenkét háza pusziul! el. Az állami iskola és a körjegyzői lak is teljesen leégett. Dombon, a fák között magánosán álló és Rákóczi korából való diszes falemplom van, mely a községtől távolabb eső két házzal együtt épen maradt. Felsőhunkóc községen visz át a miskolc—duklai országút, a község tehát könnyen megközelíthető. A szűk völgyben fekvő községet erdőkkel koszoruzott alacsonyabb hegyek övezik s igy festői szép vidéke van. Másnap a bizottság a helyszínén is megtekintette a kiválasztott falu helyét és bejárta a romokat. A pusztulás szomorú képe mindenkire mély hálást tett, de egyben megnyugtatták az ideiglenes faviskókba meghúzódó lakosságot: közel a segítség, mely a falut az ország egyik legmagyarabb vidékéhez fogja a rokoni szeretet meleg kapcsával hozzáfűzni. A helyi tapasztalatok után a bizottság nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a falu megválasztása kívánalmaiknak minden tekintelben megfelel. Heves vármegye állásfoglalása követendő példát mutat. Ha vármegyéink és nagy városaink mindé- j nike ilyen értelemben fogná fel az elpusztult nemzetiségi vidék fölse- gitését és választott falujának állandó patrónusa kivánna lenni, az atyafi- ságos kötelék kapcsán a ma még nem magyarajku lakosság szoro- sauban hozzásimulhatna az őt felkaroló magyar nemzethez. Az elpusztult vidék rutén lakossága mindenkor együtt érzett az alkotmányát és szabadságát védő magyar nem- j zettel s nagy fejedelmünknek: Rákóczi Ferencznek a sárosi rutén- ség ősei voltak leghűségesebb katonái. Ez a lakosság önként választotta mindenütt községi és felekezeti iskoláiban a tanitás nyelvéül a magyar nyelvet. Adja Isten, hogy a megpróbáltatások nehéz ideje után minél gyorsabban kiépüljön az egységes magyar nemzeti állam. Az odavezető utón mérföldes lépést jelent Heves vármegye közönségének lelkes elhatározása. Nagy a csecsemőhalandóság Hevesmegyében. A belügyminisztérium kiküldöttei Egerben. — Tanulmányozzák a halandóságokat. Eger, november 3. A magyar gyermekvédelem négy tekintélyes férfia járt ma Egerben a belügyminiszter által nyert küldetés folytán és pedig Kőszeghy Sándor kir. kamarás, miniszteri tanácsos, a gyermekvédelmi ügyosztály vezetője, Ruffy Pál miniszteri tanácsos, a m. kir. állami gyermekmenhely felügyelője, dr. Szama Sándor kir. tanácsos, a budapesti kir. áilami gyermekmenhely igazgató főorvosa és dr. Hovács Lajos, az országos statisztikai hivatal kiküldöttje. Egri látogatásuknak célja a csecsemőhalandóság okainak tanulmá- i nyozása. Eger városában és Heves- ; megyében ugyanis az utóbbi órák- j ban, amint erről a statisztikai ada- I tok tanúságot tesznek, óriási mér- 1 vekét öltött a csecsemőhalandóság. Már a belügyminiszte.iumban is feltűnt ez s azt a meggyőződést érlelte meg, hogy olyan egészséges vidékü, gazdag termőföldü, jó viszonyok közt élő, felvilágosodott magyar lakossággal biró vármegyében különös okainak kell lenni ennek a rendkívüli tünetnek, amely a vármegye jövendő népességének kedvező alakulását rendkívüli mértékben veszélyezteti. i Ezeket az okokat akarják most a belügyminisztérium kiküldöttei felderíteni s e célból meglátogatják a két rendezett tanácsú városát s a járásoknak székhelyeit, hogy a helyszínén tehessék a kérdést tanulmány tárgyává, A kiküldöttek közvetlen érintkezést keresnek az orvosokkal és a szülésznőkkel, hogy tőlük a helyi viszonyokat illetően tájékozást nyerjenek. Ha azután a halandóság okait felderíteni sikerült, társadalmi utón fognak mozgalmat indítani annak meggátlására. A délelőtt folyamán a kiküldöttek látogatást tettek a vármegye alispánjánál és a város polgármesterénél. Délben dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek látta őket vendégül. — Délután 5 órakor az egri orvosokkal fognak értekezni, 6 órakor pedig a helybeli szülésznőket hallgatják meg. Akinek életét a kozákok mentették meg. Egy zászlós izgalmas kalandja. — Az Egri Újság tudósítójától. — Eger, november 3. Csodálatos kalandról számol be most rokonaihoz intézett levelében egy pénzügyi tisztviselő, aki most mint egy tüzérezred zászlósa szolgálja a hazát. Elmondja, hogy súlyos sebesülést szenvedett ugyan az oroszoktól, de életét is a kozákok mentették meg. Izgalmas élményeit igy Írja le: — Augusztus 27-én elfoglaltuk Pórik ot, amely város a Luga folyó partján fekszik. A mi divíziónk tovább vonult északra, hogy folytassuk előnyomulásunkat. Éjszaka haladtunk előre. — A sötétben elvesztettük a gyalogsággal való összeköttetést. — Másnap este engem egy kadéttal és három altiszttel együtt kiküldött a batterie kommandans, hogy felderítést végezzünk s az összekötetést állítsuk helyre. Égő falvak között, hatalmas erdőség mellett haladtunk előre Oroszország földjén. Eltévedtünk az idegen területen. — Gyanús vidékre kerültünk, mindenfelé orosz parasztokkal, találkoztunk, akik várni látszottak vafhmire. Hajnalban, három órakor a ka dett egy altiszttel előre ment, én a másik két altiszttel egy égőház* romjai mögött maradtam. Kevéssel később kétségbeesett kiáltást hallottam. — Jaj, ne mojte me! — kiáltotta valaki. A hangban a kadett hangját véltem felismerni, azonban társaim azt mondták, hogy haüuciná- lok. Hajnali fél ötig semmi hir. — Ekkor én, minthogy bizonyosat akartam megtudni, magam útnak indultam. Ködös, borús hajnal volt, nem lehetett messzire ellátni. Egyszerre csak egy dombtetőnkét alakot pillantottam meg. A következő pillanatban lövés ért. Éreztem, hogy a golyó kezesztül fúrja a baltüdőmet. Nem vesztettem el az eszméletemet. A közelben, tőlem mintegy harminc méternyire egy' ház állott — oda szaladtam. Ott vettem észre, hogy a jobb csicsőm felett szintén lőtt seb van, a. két nyíláson sugárban ömlött a vér. Amint ott feküdtem, látom, hogy jön egy csomó kozák. Ők is észrevették s lövöldözni kezdtek. Golyóik azonban szerencsémre nem találtak. Mikor odaérkeztek hozzám, az első dolguk az volt, hogy mindenemet ellopták. Aztán azt mond ák, hogy a közelben van egy falu, ott majd bekötöznek. Elég emberségesek voltak, két kozák nyakába kapaszkodva, majd mikor eszméletem elvesztettem, két !ő közzé kötött hordágyon szaladva vittek a kötöző helyig. Ott bekötöztek. Óriási fájdalmaim voltak s egy kis bort kértem. Kijelentették ugyan, hogy nekik nem szabad'szeszes italt inni, de azért mégis megkínáltak nagyon jó borral. — A kozákok vendégszeretetét nem sokáig élvezhettem. A mieink már nem messze lehettek, a kozákok visszavonultak. Engem ott hagytak rekkenő hőségben, az ut közepén. A mieink lőtték a falut, amely égni kezdett. Tüzérségünk lőtte az utat is, amelyen a kozákok visszavonultak s én magammal tehetetlenül feküdtem ott a srapneilesőben. Ekkor oda jött öt orosz katona, akik megsajnáltak s hűvös helyre tettek, egy ház mellé. A ház azonban kigyulladt, már azt gondoltam, ott égek, a tüzes szikrák rám hullottak, hőség és füst tűrhetetlen volt. A legkritikusabb percben visszajött az én öt oroszom a menekülő csapatból, engem kellemes és biztos helyre vitt s otthagyott. Három óra hosz- száig feküdtem egyedül az égő orosz faluban, — míg jöttek a mieink: a megváltás. A zászlóst most a kassai kórházban ápolják. Súlyos sebe dacára már túl van a veszélyen. Nagyon érdekes: A 14. §. Áruházunkat mértékszerinti úri szabósággal bővitettük ki. Elsőrangú munkaerők, legjobb szövetek. Tiszti és önkéntesi fel- ------------------szerelések készen és mérték szerint. --------------------—
