Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-19 / 289. szám
2 E G RI U j S A G 1915. október 19 Veszedelmes sebesült- szállítás erdős hegyek közt. Egri orvos kitüntetése. (Saját tudósítónktól.) Eger, október 18. Az V. hadtestnek a felső San vidékén 1915. márciusában lezajlott harcai idején a jobbszárnyon küzdő 66-ik gyaloghadosztály sebesültjeit Dzviniaz Grnben gyűjtötték össze. Az V. hadtest egész területén fen- forgó leküzdhetetlen terepnehézségek miatt lehetetlen volt a sebesültek százait közvetlenül elszállítani, miért is a parancsnokság Dzviniaz Grnből Hajasdon át az Ung völgyébe, Be- nyovába az ellenség frontja előtt továbbittatta a sebesülteket. A sebesültek elszállításának szervezését és azoknak csoportokba osztását, valamint a keresztülvitel minden apró részletét Röder Vilmos honvédőrnagy a Szurmay hadseregcsoport vezérkari főnöke, nagy gondossággal és lelkiismeretességgel dolgozta ki, úgy hogy javarészt az ő érdeme, hogy március 10-ikének és 28-ikának éjjelén koromsötétségben, fagyban, mély hóban s ellenséges ágyuk lő- fávolán belül a sebesültszállitmányok úgy voltak utukra bocsáthatók, hogy valamennyi sebesültet biztonságba lehetett helyezni és megmenteni. A csoport orvosfőnökének, dr. Dobó Dezső törzsorvosnak is lényeges része volt e nehéz feladat megvalósításában. Dobó törzsorvos aki egri ember az egészségügyi szolgálat minden ágában a legnagyobb lelkiismeretességet és szorgalmat fejtette ki, szorosabb értelemben vett orvosi szolgálatának emberies és figyelmes ellátásán kívül különös buzgalommal fáradozott a sebesülteknek reájuk nézve legkevésbbé kínos és fájdalmas elszállítása körüli feladatok megoldásán, a melyet a zord időjárás 8 szinte leküzdhetatlen terep - nehézségek emberfeletti akadályokként nehezítettek meg. .Dobó dr. a többi, szervező tisztet a szállítmányok legpraktikusabb összeállításában, irányításában s útközben való ellátásuk dolgában szakszerű tanácsaival és közreműködésével hatékonyan támogatta. Prusa László 10-ik trainhadosz- tálybeli kapitány, a Szurmay csoport trainreferense, szintén kiváló szolgálatokat teljesített ekkor, amennyiben fáradhatatlan buzgalommal s alapos hozzáértéssel gondoskodott jármüvekről; a 40-ik honvédhadosztály és a 158-ik gyalogdandár pékségeinek szánjaiból, valamint egyébb fuvarozó alkalmatosságokból rendkívüli ügyességgel rögtönözte a fávarozóoszlopot, szabályozta ennek indulását és felügyelt az egész közlekedésre. Valamennyi a fentiek során már megnevezett tisztünk okos bátorságáért a vörös kereszt hadidiszitmé- nyes II. oszt. tiszteleti jelvényét kapta meg. Németek átkelése a Dunán. Eger, október 18. Egy tartalékos tüzér-zászlós, aki most jött vissza a harctérről, beszéli: — A mi osztályunk a németekkel dolgozott együtt Báziásnál és az itteni átkelés a szemünk előtt folyt le. Nem hiszem, hogy akadt voina még 'egy hely a sok között, ahol ennyire minden veszteség nélkül ment volna végbe ez az akció. Ahogy az átkelést itt előkészitették, az a háború művészetének legmagasabb foka. Október hatodikén reggel megszólaltak nehéz mozsaraink. Több negyvenkettesünk, egész csomó harminc és felesünk, egy sereg 21 centiméteres ágyunk dolgozott ezen a kis terepiészen, nem beszélve a 15-ösökröl és a nyolc centiméteresekről. Két napon át pihenés nélkül szórták az ágyú szörnyetegek a halált és a pusztulást a Duna másik oldalán levő hegyre, a Goricára, melyet a szerb tüzérség tartott megszállva. Eleinte még viszonozták tüzelésünket, később azonban mind hallkabban válaszoltak, a második este végül teljesen elhalgattak. Ekkor a német nehéz tüzérség is beszüntette a tüzelést. Nyolcadikén hajnalban még egészen sötét volt, amikor öt német gránátos beszállt egy kis csolnakba és leereszkedett a Dunára. Tiz percnyi időközökben két újabb csolnak indult útnak. Egy óra múlva már itt volt az első járőr jelentése, hogy a túlsó parton minden csendes. Ekkor megindult az átkelés. Harminc nagy csolnakot bocsájtottunk vízre, majd előkerültek az uszályok és pár óra alatt 4—5000 ember volt már a túlsó parton. A hidászok gyorsan a munkához láttak és a délutáni órákig már elkészült a hajóhíd és megindult a csapatok átvonulása. Közben Goricáról megjött a győzelmi jelentés. Az első német őrjáratok egy három ágyúból álló szerb üteget fogtak el a kiszolgáló legénységgel együtt. Ez az üteg az általános pusztulás közben csodálatos képen sértetlen maradt. Egy elrejtett ponton volt fölállítva, amelyet külö - nösképen lövedékeink kikerültek. Egyébként azonban a Gorica elrettentő látványt nyújtott. Nehéz ágyúink pusztító hatása a maga teljességében mutatkozott. A hegy lejtőin és magaslatain mindenfelé szétlőtt szerb ágyuk és lőszerkocsik, emberi hullák egész tömege és ló dögök egymáson keresztül- kasul. A megsemmisülés borzalmas képe tárult itt az átkelt csapatok szeme elé. A német csapatok ezután megszállották a hegyet. Délután megkezdődött az ágyuk átszállítása is. Újabb angol kudarcok Verraellestől északra. Súlyos veszteségeket szenvedtek a franciák Montreytől délre. - Német repülők Belfort várát bombázták. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, október 18. A nagyfőhadiszállás jelenti: %ug ati hadszíntér a Vermellestől északra, messze az ellenséges állásokba kiszögelő, erődmüvet az angolok nagy erőkkel ismételten megtámadták. Valamennyi támadásuk súlyos veszteségeik mellett kudarcot vallott, az erődmüvet biztosan tartjuk. Tahure mellett a franciák támadási kísérleteit tüzelésünk elnyomta. Az ellenség újabb előretörése, mellyel a Montreytől délre elvesztett állásait akarta visszafoglalni, eredménytelen maradt, sőt a franciáknak nagy veszteségén felül 3 tisztjébe, 17 altisztjébe és 73 vadászába került, akik fogságunkba estek. Schratzmaennlén az ellenség a támadásával, bár jelentékeny mennyiségű lőszert áldozott, egy talpalatnyi földet sem tudott visszaszerezni. A német repülörajok tegnap megtámadták Belfort várát, elüldözték az ellenséges repülőket és a várra 80 bombát vetettek, amelyek több helyen tüzet okoztak. A legfőbb hadvezetőség. Mackensen és a Fricl gyerek. 1 A német tábornagy a délvidék , városban. Eger, október 18. N. délvidéki városban történt ez a kis epizód. Az ott élő polgári lakosság, amely eddig nem látott mást a háborúból, mint zászlókkal díszített, felbokrétázott vonatokat, egy szép napon arra ébredt, hogy a várost elözönli a magyar-osztrák és német katonaság. Szokatlan méretű autók száguldoznak az utcákon, repülő flottánk gyakorlatozik a lever gőben. Az autók tülkölnek, a gépe« berregnek. A békés csendet harci készülődés zaja váltja fel. Egyébként rend van és fegyelem, mint az óraütésre, pontos szakavatottsággal égj órán belül már megtörténik a beszállásolás. A lelkes, hazafias polgárság nemcsak szeretettel fogadja a katonákat, a kik elfoglalják saját hadbavonult fiaik helyét, de boldog a ki több katonát kap és- a családok egyébről nem is beszélnek, dicsekedve újságolják: — Én három önkéntest kaptam. — Mi két tisztet. — Mi németeket. — Az én katonám mindennap kap fürdőt! — Az enyém zongorát is. Az emberek mindent megtesznek hogy katonájuk kényeimét biztosítsál Eközben azonban feszült érdeklő dés irányul a város egyik uj, mo dern épületének első emelete felé ahol béke idején kaszinóhelyiséj volt és most katonai irodahelyiség lett. Mellette van a fővezér lakosz tálya. A tábornagyot már sokan lát ták. Daiiás alakját, tengermély jósá gos szemeit csodálták. A nevét ner tudja senki. A beszállásolt katonái hallgatnak róla, az őrtálló katom úgy áll, mint a cövek és nem a< választ a kérdésekre. A lakosok pe dig szakadatlanul róla beszélne!* Legendás alakja hol itt, hol ott tü nik fel .... az ablaknál .... a autóban . . . Hallja a sok szóbeszédet egy éi telmes 8 éves fiúcska, Frici, a vá ros becézett kedvence. Szöszke fc jében hamar megfogamzott a gon dolat, ő bizony autogrammot fo kérni a nagy hadvezértől. Lego fejébe nyomja katonasipkáját, dere kára csatolja bádogkardját és eg észrevétlen pillanatban be akar osoni a kapun. — Természetesen az őre elállják útját. Busan ténfereg az u cákon, elbaktat a piactér mellett < maga sem veszi észre hogyan, eg; szerre csak kijut a szabadba. A mi zőn katonák gyakorlatoznak. Fri nézi a katonákat, elbámészkodi Egyszerre csak nagyot dobban szive. — A katonák glédába vágji magukat. Az utón egy autó közel dik és kiszáll belőle a vezérezrede A kis fiú rohan eléje, ahogy esi lábai bírják és pár pillanat múlva
