Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-06 / 276. szám
2 EGRI ÚJSÁG 19Í5, október 6. A német trónörökös és a hős magyar szakaszvezető.- Magyar ezredek a vilnai csatában. — (Az Egri Újság tudósítójától.) — A menet délután 5 órakor a Líceum élőit gyülekezik s onnét a Knézich Károly utcai Knézich emléktábla elé vonul. Itt a közönség elénekli a Himnuszt, azután Légmán Leo a jogakadémiai kör elnöke ünnepi beszédet mond. Szabó Oszkár IV. éves joghalgató alkalmi költeményt szaval, mely után az ünnepség a Szózat eléneklésével befejeződik. A jogakadémia polgársága lelkes hangú felhívásban fordul a város közönségéhez, hogy minél impo- zánsabban vegyen részt a holnap délutáni ünnepségen. Lengyel fogolytábor Plánban. Egriek a fogolytábor őrségében. (Saját tudósítónktól.) Eger, október 5. Terjedelmes cikket közöl a berlini Lokalanceiger arról a fogolytáborról, amelyet az osztrák-magyar hadveze- tőség azon hadifogságba került lengyelek részére rendezett be, akiket az orosz uralom kényszeritett, hogy Ausztria-Magyarország ellen harcoljanak. A német-cseh határon, a karlsbad— marienbad—wieni vonalon a kies fekvésű Plan városkában van ez a fogolytábor, amelyről úgy emlékszik meg a német sajtó-organum tudósítója: rabság, amely szabadulás. Kizárólag lengyel hadifoglyok részére rendezte be a monarchia ezt a nagy fogolytábort. Nincs sem orosz, sem szerb, sem olasz ebben a rögtönzött lengyelbirodalomban, amely 18,000 lelket számlál a fogolytábor őrizetére rendelt 2500 főnyi osztrák-magyar katonaságon kívül. Leírja azután a tábor nagyszerű higiénikus berendezését, a foglyok étrendjét, ruházatát s a fogolytábor egész életét, a foglyok szórakozását s általában kézzel foghatóan beigazolja, hogy jobb dolga van itt igen sok hadifogolynak, mint volt otthon a saját hazájában, mikor még orosz uralom alatt sínylődött. Úgy érzik itt a foglyok magukat, mintha barátok közt volnának. — Százan és százan jelentkeztek már, hogy belépnek az osztrák-magyar hadseregbe, de természetesen hiába, mert a lojális osztrák-magyar hadvezetőség respektálja bennük az ellenséges állam alattvalóit. A fogolytábor őrségében egy színtiszta magyar ezred is teljesít szolgálatot, amelyben számos egri fiú is van. A cikkíró névszerint is megnevezi Krausz Béla dr. népfölkelő főhadnagyot, a polgári életben fővárosi ügyvédet, aki a cikkírót a fogolytáborban kalauzolta. Krausz Bélát jól ismerik Egerben, egri fiú, Krausz Lajos egri kereskedő fia. j Háborús ősz, háborús szüret Egerben. Damó Oszkár cikke a Pesti Naplóban. Eger, október 5. A felvidéki háborús szüretekről ir hangulatos, meleg reminiszcenciáktól muzsikás tárcát az Egri Újság volt szerkesztője Damó Oszkár a Pesti Naplóban. Itt-ott a kedves egri emlékek is megcsendülnek, s az egri szüretek nótás visszhangja éled a dallamos lejtésű sorok közt. A cikknek a mi hegyeinket, a mi nótás szüretjeinket idéző részét az alábbiakban közöljük. A sárosi és zempléni szüretek után az Eged aljához hozza képzelete az irót s igy vándorolgat vele az egri hegyek között. Egri hegyeken, a Sikhegyen, az Egeden s Gárdonyi kúriájával szemben, az Almagyaron már szintén folyik a szüret, langyos délutánokon a kertjéből, pipaszó mellől szemlél- geti az iró az elhúzó kocsisorokat, haját már beezüstözi az idő és ma már csupán ahoz a munkához nyúl, amely neki különleges gyönyörűség. Több van már mögöttem mint előttem, — mondja. — Csak azt irom, ami szinte magától folyik a toliamból, — és egyre kevesebbett. A uoszvaji birtok, a vár mögötti kis kúria intim csöndességét erreverődő szüreti nóták élénkítik esti időkben, bizonyára Glószéknál, Turtsányiék- nál, vagy Felnémet körül a Grőberék szőlejébeu úszik a dal egri lányokról és szatmári fiukról, kik fölött most sajtóháboru indult Szatmár és Eger között: az egri lányok és a szatmári lányok váltottak cikksorozatokat, hogy énekeljenek-e a szatmári fiuk az egri zsalugáterek alatt s vájjon, midőn majd hazatérnek az egri fiuk a hadak útjáról, mely zavaros szívügyeket kell majd tisztáznak, némely bakfisoknak . . . És a borsodi Bükk aljaiban, Hevesben, Zemplénben, Ungban, Sárosban, Abaujban.a szőlőtőkék mellől fölrengő dalba halk sóhajtások is vegyülnek. — Tavaly szüretkor karácsonyra vártuk a végét. Aztán husvétra, majd aratásra ... És íme, az idén már mustba édesül a szőlő, hát mikor, vajton mikor lesz vége? E sóhajokra talán az egerszólláti öreg Bálint felelt talpraesetten: — Én tudom . . . Majd amikor hazajönnek. Akkor lesz vége. tüdőbetegség, gégetuarut, L «a«B»artíurttf, j Eger, október 5. Érdekes és a magyar szivet büsz- kés önérzettel dobogtató történetet mond el a vilnai csatáról egy sebesülten visszaérkezett tiszt. Szinte beékelve a németek közé, több magyar ezred harcol itt s ez az egyedüli hely, ahol a németek nem úgy mondják, hogy az osztrákokkal harcolunk, hanem igy: együtt harcolunk a magyarokkal. Az alábbi epizód leírásának is az a főértéke, hogy egy magasrang u bajor tiszt mondotta el informátorunknak az alábbiakat. — A legfelemelőbb látvány, amit életemben láttam, a magyar gyalogság rohama volt. Soha cselekmény úgy még nem fejezte ki magának a szónak értelmét, mint a magyarok rohama. Benne volt abban minden, a diadal szomjuhozása, vágy az előrehaladás után, az egyéni bátorság lobogó lángolása és nem tudok elképzelni erőt, ami annak ellent- állni lenne képes. Ilyen rohamot csináltunk Vilna előtt is, Két magyar gyalogezred és két bajor gránátos regiment ostromolt meg egy nagyon erős orosz állást. Egy napig készültünk erre a rohamra. A tüzérségünk rettenetes tűzzel árasztotta el az oroszok állását, mindazonáltal az orosz ütegek folyton okádták a tüzet. Később a mi tüzérségünk munkája főképen arra szorítkozott, hogy az orosz állások előtt levő hatalmas drót- sövényakadályt dlpusztitsa, ami részben sikerült is. Délután öt órasor kezdődött a roham. Hatalmas lendülettel mentek előre a magyar és bajor csapatok. A magyarok voltak a centrumban és amint a végeláthatatlan rajvonal kis görbülettel hullámzott előre, tőlünk nagyon messze bukkantak fel a bajor ka tonák sisakjai. Alig láttuk őket. Kattogtak az oroszok gépfegyverei, ropogtak a gyalogsági fegyverek, de a rajvonal hatalmas ordítással tört előre. A drótsövények előtt egy pillanatig megtört a roham lendülete. Vagy tizenöt méter szélességű drótsövény állott előttünk átgázolhatatlan sűrűséggel és az előremenés rettenetes akadályaként. Mindegy! Előre kell menni és gondolkodási idő nincs. — Ne féljetek fiuk! Előre 1 — kiáltja egy hatalmas hang és az első ember beugrik a drótsövénybe. Mintha felvillanyozták volna az embereket a következő pillanatban mindenki rávetette magát a drótsövényre. Ütötték, verték puskatussal a drótot, volt, aki a kezével túrta a földbevert cövekeket, amelyre a drót volt kötve. A golyók repültek, sok szürkeruhás katona feküdt a drótok között, de tizenöt perc múlva elfoglaltuk az orosz hadállást és négyezer foglyot ejtettünk. A centrumnak és a balszárnynak sikerült a rohama, csupán a jobbszárnyon lévő németeket verték egyszer vissza, de rövid idő múlva az is megint előre jött. : A győzelem teljes volt. Azt az embert, aki először ugrott be a drótsövénybe, Balogh Károly- nak hívják, Szamosujvárra való 34 éves szakaszvezető. Istennek különös kegye folytán még a hajaszála sem görbült meg ebben az irtózatos ütközetben. Felterjesztették nyomban az arany vitézségi éremmel való kitünretésre. Vilna elfoglalása után a német trónörökös szemlét tartott a csapatok felett és megnézte a magyar ezre- deket is. — Ott a különösen vitéz magatartást tanusitottak között bemutatták neki Balogh Károly szakaszvezetőt is, kivel a trónörökös kezet fogott, mellére tűzte a vaskeresztet a következő szavak kíséretében : — Úgy viselkedtél, amint az egy magyar katonához illik. A tizennégy éves hős őrmester. Három hónapig a doberdói fensikon. Eger, október 5. (Szabadkai tudósítónk írja.) A szabadkai utcákon mostanában egy törpe gyerek-őrmester tűnt fel mellén a vitézségi érem szalagjával. A kis fiú, aki tegnap került Szabad kára, az olasz háború kitörése óta van az olasz fronton s három hónapig a doberdói fensik birtokáért folytatott minden harcban résztvett s »hősiességéért fokozatosan léptették elő, mig végre egy kitünően sikerült telefonkapcsolásáért a generálisa valóságos őrmesterré léptette elő. Az ezredese ugyanekkor vitézségi éremmel tüntette ki. Szabó Hangya Antalnak hívják a kis hős őrmestert s még csak ezután lesz tizennégy éves. Az édes anyja a háború alatt meghalt, az édes apja pedig már tizenkét hónap óta áil a román határon, az idős bátyja meg, Szabó Guszti, pikkoló a Nemzetiben. Szabó Antalnak nem maradt Staate ihnen s ezért önként jelentkezett a szabadkai 6. honvéd gyalogezrednél, amelynek egy rae-
