Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-07-10 / 188. szám

í. *) S i D :3 •tv u ä r 3 Egy honvédnek, aki már a hordoz- ; ható ágyon fekszik, bal lágyékából s bal lábából szivárog a vére; arca halovány, de nyugodt, csak az ősz- j szeráncoit szemöldöke árulja el fáj- da'mát. Megsimogattam a kezét, beszélni j szeretnék vele, de ö nem érti meg a beszédemet. A sebesülthordozó katona tolmácsolta a honvéd sza- j vait: megszokta már, az ősszel há- j rom srapnellgolyó érte a jobblábát:.. j Egy magyar szekér, amelylyel az ! erdőben találkoztam, fölvesz s igy iparkodom vissza a hadosztály ve- ! zérkarához. De alig indul el velem . a kocsi, a rozoga alkotmány recseg- ropog, mintha pozdorjává akarna törni. Hála Istennek, a gazdája meg­igazíthatta. És ekkor azután a két tüzes lovacska olyan vad iramodásba kezd, hogy a jól-rosszul összetákolt kocsi végre is fölborul s az erdei utón darabokra törik. Miközben a 1915. juuus 10. _______________ főidről feltápászkodtam, a derék ma­gyar, aki egy keveset németül is beszél, ezzel vigasztal: — A szekér egy kissé rozoga ugyan, hanem a lovak, azok jók 1 Sehr gut! Hát én nagy optimista vagyok, hanem ez a magyar még nálam is nagyobb ... Az oroszok rettentő ellentállást fej­tettek ki, mert jól tudják, hogy a mos­tani ütközet eredményétől függ a még Przemyslre támaszkodó orosz sereg sorsa. Vitézül mentek előre a magyar honvédzászlóaljak. A háromszoros drótsövényt: az ollók nem bírták átvágni, mire a derék honvédek vakmerőén a sövények alatt iparkodtak átbújni. Itt marad­tak fekve a sötétség beálltáig az orosz sortüzek ellen csak félig vé­dett helyen, hogy az éj lepje alatt előrehaladjanak. Orosz katonák feltámadása. Visszavonulásunk közben is foglyokat ejtünk. Eger, julius 9. Most, hogy a mieink győzelmes előnyomulásukban Galíciának meg­int azokra a vidékeire jutottak, ahol szeptemberben az orosz túlerő elől nagy stratégiai viszavonulásunkat végrehajtottuk, egy kapitány felele­venítette az alábbi érdekes, majdnem kedvesnek mondható kis epizódot. Galíciának egyik egészen keleti garnizonjában egy vadászzászlóalj állomásozott. A háború kitörésekor a zászlóalj azt a parancsot kapta, hogy az orosz határt átlépve, álla­pítsa meg, hogy mekkora és milyen erők vannak oda felvonulóban. Amennyiben kisebb erőkkel talál­kozik, szorítsa vissza, ha azonban nagyobb erőkre bukkan, lassan, a közlekedési eszközök elpusztítása közben, húzódjék nyugatra, a saját hadseregünk fölvonulásának területei felé. A határszéli csendőrség, pénz­ügyőrség ez esetben a visszavonul zászlóaljhoz csatlakozik. • Az utóbbi eset következett el. A zászlóalj a határ átlépése után Ivanov tábornok kievi hadseregének előcsa- - pataival ütközött össze és a parancs- í nők belátva a sokszoros túlerővel szemben vívandó harc eredményte- i lenségét, a hadvezetőség intenciója , szerint elrendelte a visszavonulást. • Annyit mindenesetre elért, hogy az ' ellenség előtt sikerült tulajdon föl- j vonulásunkat elleplezni. E mellett az orosz sereg jó részét kibontakozásra : kényszeritették, ami egyenlő volt az ' előnyomulás meglassitásával is. A zászlóalj úgynevezett aktiv vé- ; dekezés közben vonult vissza. Ked- ! vező állásokban ismételten fölvette a harcot az ellenséggel és meg- ! állásra kényszeritette. Volt eset még arra is, hogy mikor az üldöző oro­szok zöme elmaradt az élcsapatok­tól a zászlóalj még támadásba is átment és [csak miután egyet ütött az üldözők orrára, folytatta útját visszafelé. Az oroszoknak szokásuk volt — ez a szokás még ma is megvan — hogy még előnyomulás alkalmával is mindig elsáncolták magukat. Ahol rövid időre megállották, rögtön lö- vészárkokat ástak, hogy minden es­hetőségre készen legyenek. A mi zászlóaljunk is mikor egy Ízben nekitámadt az oroszoknak, rendesen kiépített lövészárokkal találta szem­ben magát. A meglepetés kellemet­len volt, de nem lehetett rajta vál­toztatni. Akkoriban még nem ismer­tük annyira az orosz harcmodort, mint ma, megtörténhettek ilyen ese­tek. A parancsnok azonban föltalálta magát. Ha megfordul, tömérdek veszteséget szenvedhet az oroszok fűzétől. Ha ellenben sikerül elfog­lalni az orosz állást, még mindig maradhat annyi ideje,(hogy az ellen­ség zömének megérkezése előtt foly­tassa a visszavonulását. Ebből még az a haszon is származhatik, hogy az oroszok azt hiszik, hogy most már nagyobb erők vannak velük szemben és egyidőre megállanak. így is történt. A zászlóalj végre­hajtotta a merész és maga nemében egyedülálló támadást. Egy század oldalba kapta az orosz lövészárkot és rövid, de hatásos tűzzel árasz­totta el, a többi három század pe­dig kellő előkészítés után rohamra ment. A roham sikerült. Az oroszok egy része futásban keresett mene­külést, a többi pedig holtan, vagy sebesülten ott maradt az árokban. A mieink egy pillanatra csodálkozva néztek szét az orosz állásokban. Hörgő sebesültek, töméntelen, moz­dulatlan halott. Hogy a tüzelésnek ekkora eredménye legyen, arra ma­guk sem mertek volna számítani. Nézelődésre azonban nem volt sok idő. A parancsnok gyorsan in­tézkedett. Minthogy a zsákmányt cipelni nem lehet, az orosz fegy­vereket és muníciót meg kell sem­misíteni, azután rögtön gyülekezni és folytatni a visszavonulást. A szá­zadok, amelyek az ütközetben raj­vonalakra bomlottak, csakhamar so­rakoztak és készültek- folytatni ut- jokat. Egyszerre, mindenkinek a legna­gyobb meglepetésére megmozdul az egyik orosz halott, utána a má­sodik, harmadik, azután a többiek. Néhány pillanat alatt egész tisztes­séges kis csapat verődött belőlük össze. Kommandó nélkül szépen kettősrendekbe sorakoztak és szem­mel láthatólag készülődtek, hogy ők is menjenek a mieinkkel. A mieink csodálkozva néztek össze, hogy mi történik. Az oroszok egy része ugyanis, mi­kor látta, hogy a mieink rohama sikerül, maga részéről valószínűen befejezettnek látta az ügyet, szépen lefeküdt az árok fenekére és várta a követ kézén dőkef. Mikor a mieink indulni készültek, az álhalottak szé­pen megmozdultak és félig kézzel, félig szóval megmagyarázták, hogy ők is jönni akarnak. S megtörtént az a rendkívüli eset, hogy a vissza­vonuló zászlóalj foglyokat vitt ma­gával. Linsingen tábornok és a magyar bimnnsz. Eger, julius 9. Stryben a győzelmes német had­vezér, Linsingen tiszteletére nagy ovációt rendeztek tiszteink, melynél számos magasrangu közöshadsereg­beli tiszt is jelen volt. A közös had­sereg egyik ausztriai ezredének ze­nekara szolgáltatta a zenét. Elját­szották a német, aztán az osztrák himnuszt. A német hadvezér a ma­gyar himnuszt is kívánta hallani. Az egyik tiszt azonnal értesítette a karmestert Linsingen óhajáról, amely tudvalevőleg a legenyhébb formában is parancs. / A karmester nagy za­varba jött. mert az újonnan kiegé­szített zenekar még nem rendelke­zett a magyar hymnusz kottáival s igy nem is vállalkozhatott annak előadására. Szörnyen restellették a dolgot, de hamarosan nem segít­hettek a bajon; be kellett valiani, hogy a magyar hymnuszt most nem tudják játszani. Linsingen nagy megütközéssel fogadta a jelentést s megparancsolta, hogy nyomban be­tanulják a magyar himnuszt, mert ha huszonnégy óra múlva se tudják előadni — pokolba kergeti vala­mennyit ! Amint az ünnepély véget ért, szál­lására ‘masírozott a zenekar, a kar­mester leírta a partitúrát s hozzáfo­gott a magyar hymnusz tanításához. A karmester addig le nem tette a vezénylő pálcát, mig a banda hibát­lanul el nem fújta a magyar hym­nuszt. HÍREK. Eger, julius 9. — Újabb kolera Gyöngyösön. Amint az Egri Újság tudósítója je­lenti, a mai nap folyamán újabb kolera megbetegedés történt s igy ezzel a kolera esetek száma ötre emelkedett, akik közül 2 meghalt, 2 meggyógyult s 1 pedig jelenleg is ápolás alatt áll. — A hadifoglyokat tudosité és gyámolitó hivatal a hadifoglyok után tudakozódók részére nyomtat­ványt küldött, melynek pontos ki­töltése esetén a nyomozás eredmé­nyesebb. Az érdeklődők az ilyen nyomtatványért a városi iktató kiadó hivatalba jelentkezhetnek. — Helyreigazítás. — Az Egri Újság julius 7-iki számában a Magyar Vörös Kereszt-Egylet he­vesmegyei választmányának ülésé- séről való beszámolónkba sajtóhiba csúszott be, amennyiben az ezen ülésen jelen voltak nevei között Schlesinger László neve került a Dr. Schleiminger Lászlóé helyett* aki jelen volt a választmányi ülésen. — Hamisított tej Pásztóróí. A főváros közélelmezési ügyosztályá­nak kiküldöttei újabban állandó raz­ziát tartanak, különösen a pályaud­varokon és ezek a tejvizsgálatok meglepő eredménynyel járnak. A Józsefvárosi pályaudvarra junius 19 én érkező vidéki tejszállitmány között a Pásztóróí érkezett tejet is megvizsgálták s azt találták a vegy- vizsgálat során, hogy ez a tej Is 15 százalék vízzel volt hamisítva. A hamisított tejek szállítói,- illetve forgalomba hozói ellen a büntető eljárást megindították. — Henny Porién ma utoljára lép fel az Uránia vetítővásznán. Színre kerül az 1914—1915. évi irodalmi Henny Porten sorozat ha­todik (befejező) filmje, hogy néhány hónap múlva ismét megláthassuk a népszerű német szépséget, a jövő idény sorozatának első filmjében, mely hir szerint felül fogja múlni az eddigieket is, noha a bemutatott ciklus egyik képe sem hagyott hátra semmi kívánni valót. Mai műsorban az Észak rózsája című 3 felvonásos tengerész szerelmi regényben ala­kítja Henny Porten a főszerepet. Ennél a filmnél bebizonyosodik az, hogy a mozgóképszínház színpada az egész világ, mert csaknem az egész kép a szabad természet festői szépségű tengermelléki vidékein van felvéve. Ily módon Henny Porten szépségének méltó keretet szolgáltat a természet szépsége.

Next

/
Thumbnails
Contents