Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-02 / 272. szám
2 EGRI ÚJSÁG 1915. október 2, r.yebb vasúti gócpontot Szolnokot összekapcsolná az északi, sőt észak- nyugati felföld vasúti hálózatával, Bánrévénél. Az északi Magyar- ország már kiépült és a Hatvan— Ózd között építendő vonal mellett a már meglévő és létesítendő bányák és ipari 'telepek termékei szállíttatnának mint legközelebbi utón a főváros és az Alföld felé ezen irányban. De nem csak ez esik a számítás mérlegébe, hanem azt is figyelembe kell vennünk, hogy a Salgótarján—rimamurányi társaság tulajdonát képező salgótarjáni és az északmagyarországi szénbányák társaságának birtokában levő egeresein kőszénbányák közti középpontban, az építendő vonal mellett fekvő Pétervásár, Bükkszék s környező községek újabban feltárt kőszén telepei várnak itt kiaknázásra és majdani terményeik elszállításra. Talán ábrándnak látszik, de kéznél fekvő volta'miatt figyelembe veendő hogy ezen tervezett .vonal Poprádig való kiépítése esetén a főváros legközelebbi útja volna a Tátrába 314 km.-el, a kassai 384 km. és a ruttkai 431 km. hosszú úttal szemben. Szociális szempontból is indokolt a vonal kiépítése, ’mert Hevesmegyének vasuttalan területét, a Mátra vidékét szelné át, a honnan az Amerikába való kivándorlás a legnagyobb. Végül a vidék egyébb természeti kincsein kívül, kővel és fávat innen látható el legkönnyebben az Alföld felső része. Itt van Gyöngyös mellett a Mátra tövében Bene, az Isten pazar bőkezűségéből szelíd klímával, szép erdőkkel, forrás vizekkel megáldott nyaraló és üdülőhely, Budapesttől 85 km.-nyire, vasúttal másfél órai ut. Tekintsük továbbá Gyöngyös és környéke 15000 kát. holdat már most kitevő szőlőkulturáját, az ebből kifejlődött szőlő és borkereskedelmet, vasút létesítésével a szőlő - terület és kereskedelem azonnal megkétszereződik. Ezek folytán nyugodtan állíthatom, hogy Gyöngyös városának ezen vasúti bekapcsolása nemcsak helyi, hanem országos érdek is. Zsákay Józsefné titokzatos halála. á rendőri vizsgálat megállapította az öngyilkosságot Eger, október 1. Zsákay József miskolci rendőrfogalmazót sokan jól ismerik Egerben és sokan emlékeznek rá, mert a rendőrfogalmazó, aki tiszafüredi származású, Egerben végezte középiskolai és jogi tanulmányait. A nevével kapcsolatban most szomorú szenzáció hire érkezik Miskolcról. Tegnap délelőtt Zsákay József rendőrfogalmazó Kun József-utca 17-ik szám alatt lakásán vérbefagyva találták a rendőrfogalmazó fiatal feleségét. Zsákayné jobbvállán, a főütőér volt keresztüllőve, ezenkívül balkezének gyűrűsujján találtak sebet. Öngyilkosság vagy gyilkosság ? A rendőrség megállapította, hogy Zsákay Józsefné egy N. nevű VII. osztályú gimnázistával töltötte saját lakásán az éjszakát. Zsákayné és N. egész éjjel bort, hajnalban rummot ittak. Először öngyilkosságra lehetett következtetni, alaposabb vizsgálat után azonban ez valőszinütlennek látszott, minthogy Zsákayné a jobbvállán sérült meg. A fodrásznő vallomása. Horváth Károly tb. rendőrfőkapitány és Kalmár Géza fogalmazó — szintén egri fiú — nyomban hozzáláttak a nyomozáshoz és megkezdték a kihan°r*M‘íoWat. Benkovszky Anna fo sznő a következőket mondotta: — Délelőtt 10 óra tájban — mint rendesen — elmentem Zsákayékhoz, hogy megfésüljem. Az ablakon keresztül láttam, hogy egy szál ingben van s ezért előbb kopogtattam az. ajtón. Mindjárt a kopogtatás után revolverdörrenést hallottam, azután kikiáltott Zsákayné: — Megsebeztem az ujjam, szaladjanak orvosért. A fodrásznő elment s amikor néhány perc múlva visszatért, belépett a szobába, ahol hatalmas vértócsában találta az uriasszonyt. Benkovszky Anna azután egy ott ácsorgó közhonvédet küldött a rendőrségre jelenteni az esetet. A gimnazista azután eltávozott és azt állítja, hogy csak öngyilkosság történhetett. N-t őrizel alá helyezték. — A komplikáltnak látszó haláleset részleteire a vizsgálat ma reggelre világosságot derített. Minden adat és körülmény figyelembe vételével folyt le a vizsgálat, amelynek az az eredménye, hogy Zsákayné halálát öngyilkosság okozta. — Az esetet több gyanúsnak látszó körülmény komplikálta. Ezek kapcsán elterjedtek olyan híresztelések, mintha bűntény forogna fenn. A vizsgálat azonban kideritette, hogy ezek a kombinációk alap nélkül valók. — Nem történt bűntény. A szerencsétlen asszony ön kezével vetett véget életének. A revolver, amelylyel az öngyilkosságot elkövette, a tragédia után következett első pillanatok zavarában tűnhetett el. Kétségtelen azonban, hogy a Browning*revolver, amelyet az öngyilkos használt, a Zsákayék tulajdona volt. Az ügy részleteit tartalmazó iratokat áttették ma délelőtt a kir. ügyészséghez. Az ügyészség szintén beigazoltnak látva az öngyilkosságot — boncolás mellőzésével — a temetési engedélyt kiadta. A szerencsétlen asszonynak meg volt zavarva az idegrendszere, nyugtalan volt és állandóan Veronáit szedett. Sokszor voltak heves idegrohamai és hozzátartozói előtt nem egyszer hangoztatta, hogy véget vet életének. Megzavart idegrendszere adhatja csak magyarázatát végzetes tettének és az ezt megelőzően történteknek. Teljes részvétet érdemel az elhunyt férje, Zsákay József rendőrfogalmazó, jelenjeg orosz hadifogságban levő tart. honvéd-hadnagy, aki messze a feldúlt otthontól, idegen világban, tájékozatlanul az itt történtekről, várja szabadulását az orosz fogságból. SMWMMh» A gimnazista vallomásában előadja, hogy egész éjjel ivott Zsákaynéval együtt. Arra a kérdésre, hogy az arca miért van összekarmolva, azt felelte, hogy részeg állapotban lefeküdt és a padlóra esett. Akkor sértette meg az arcát. Ezt azonban csak a cseléd előadásából tudja, mert ő nem emlékszik semmire. Reggel bejött a szobába Zsákay nővére és heves szemrehányásokkal illette az asszonyt, aztán kiment. Zsákayné elővette revolverét és elkeseredett hangon mondta: — Senkinek sem leszek tovább terhére és szégyenére ... Akit a saját fegyvere lőtt meg. Szerencsétlenül járt erdőkerülő. Riport az irgalmasok kórházából. (Saját tudósítónktól.) Eger, október 1. Az egri káptalan minden ősszel nagyobb vadászatot rendez uradalmának vadászterületein. Az idén a bátori területet választották, ahol jelenleg dús vadállomány van. A vadászat, melyre most is, mint rendesen, több egri vadász volt hivatalos, tegnap kezdődött, amikor is a társaság délután 4 órakor szarvas- bőgésre indult. Útjukat a hegyoldalban fekvő erdőségnek vették, mialatt az enni valót, az hatókat és a szükséges podgyászt szállító kocsit az úgynevezett Gilitka-uton az erdészlakhoz küldték. A kocsi után \ ballagott az uradalom egyik erdőkerülője Pallagi Bernát is, kivel a szerencsétlenség történt. — Pallagi ugyanis, ki útközben megszomjazott, midőn az utszéli kúthoz értek, levette válláról a puskáját, hogy könnyebben meríthessen s az előtte haladó kocsira tette. Ámde oly szerencsétlenül fogta jobb kezében a puskacső végét, hogy a fegyver, melynek az agya már a kocsin volt, a kocsi hirtelen nagyobb rázkódásánál vétlenségből elsült s a golyó Pallagi jobb kezének tenyerét teljesen szétroncsolta és az alsó karon is súlyos sebet okozott. Pallagi azonban az óriási fájdalma és nagy vérveszteségei mellett is be tudott még gyalogolni Bátorba, ahonnan a fivére hozta be kocsin Egerbe, az Irgalmasrend kórházába. Az Egri Újság munkatársa felkereste a szerencsétlenül járt kerülőt a kórházban, ahol az első emelet 25. számú kórteremében fekszik a ll-es ágyon. A kórház tele van sebesültekkel. Most is, midőn a terembe léptünk, uj betegeket hoztak a fehér ágyakra, újabb sebesülteket, kiket kiváncsi szem lélűdéssel néztek az ágyaikból kissé előrehajló régiek, mialatt az uj „testvér“-! az ápolók óvatos kiméletes- séggel levetkőztették és a hordágyról a szép tiszta ágyba emelték. S az uj „testvér“ oly hálásan nézett szét az uj környezetében. Mert „testvér itt mindenki egymáshoz. Mialatt Pallagi ágya mellett állok s részvéttel hallgatom a szép fiatal barna legény nyugodt, tömör előadását, egyszerre csak hozzánk fordul a szomszédos ágy mellett álló nagykendős falusi asszony, ki a féijének hozott egy kis „komociőt“ s igy szól: — Jé, hát magók magyaról beszélnek ? Majd Pallagit kérdi: — Hát maga is magyar, kedves leiköm ? — Hát mi volnék? — feleli a mozdulatlanul fekvő erdőkerülő csöndes, de határozott hangon. — Hál' Istennek, csakhogy van itt az édös uram körű magyar „tesvér“ is, akivel majd elbeszéhet. Azt hittem, hogy mind idegen lesz itt. Mer’ hát tetszik tudni kérem, intézi hozzám a szót, az ilyen nagy bajokban „testvéreknek“ kell lenni a magyaroknak. — Bizony igaza van néném — feleltem — nemcsak most, de mindig. S mig az asszony szaván elgondolkodva álltam Pallagi ágya mellett, alig hallottam annak szavát, s bizony csak annyit értettem belőle, hogy: »az a jó Isten áldja a tisztelendő Lukács főurat, aki először segített rajtam. Ha ő mindenféle kendőkkel el nem „szorijja“ a karomon, az ereket, már rég „elfolytam“ volna. Esteledett. A kórterem lakói még bucsuzkod- tak a hozzátartozóiktól, majd ezek-
