Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-30 / 270. szám
*5 E G R I ÚJSÁG 1515. szeptember 30 Vilmos császár és a magyar honvédek. támadásokat részben heves ellentámadásokkal visszautasítottunk. A CJiampagneban is sikertelen maradt az ellenség valamennyi áttörési kísérlete. Egyedüli eredményük az volt, hogy az ellenséget Souaintól északkeletre egyszáz méternyi vonalon még nem Űzhettük ki árkainkból. A franciák támadásainak szakadatlanul előretörő hullámai megtörtek a badeni zászlóaljak, valamint a 65. rajnameliéki tartalékezred és a 158. westfaiiai gyalogezrednek hajthatatlan ellentállásán. A súlyos veszteségek, amelyeket az ellenség a Mas- sighes melletti magaslatok ellen sokszor megismételt rohamai alkalmával szenvedett, hiábavalók voltak. — Csapataink valamennyi magaslatokat tartják. A franciák kísérletei, hogy a Fiiie-rnorte mellett elvesztett árkaikat visszafoglalják, meghiúsultak. — A foglyok száma emelkedett. Flandriában lelőttünk két angol repülőgépet s a bennülőket elfogtuk. A legfőbb hadvezetőség. A hadsereg és a háztartás Eger, szeptember 29. A hadsereg most egy kis áldozatot kíván a háztartástól. Azt kívánja ugyanis, hogy bizonyos nemű fémekből készült házi eszközeinket adjuk oda neki — pénzért. Olyan fémekről van szó, amelyeknek a hadsereg nagy hasznát veheti a haza védelmében, amelyeket azonban a háztartás könnyen helyettesíthet olcsóbbakkal. Sietünk megnyugtatni mindenkit, hogy hadseregünk most még semmiben sem lát hiányt s csupán előrelátásból gondoskodik arról, hogy ne is legyen híjával a sikeres hadviseléshez szükséges anyagoknak. Az előrelátás azonban azt parancsolja, hogy a hadsereg ne érje be a hol bővebben, hol vékonyabban folyó önkéntes fémadományokkal, hanem minden körülmények közt biztosan számíthasson a megkívántaié mennyiségre. Épen ezért a kormány rendeleteket bocsátott ki, a melyekben ezt a nagyfontosságu ügyet ép oly bölcsen, mint méltányosan szabályozza. A rendeletek érvénye a következő tárgyakra terjed ki: 1. főzőedények és egyszerű asztali készletek vörösrézből ; 2. ugyanezek a tárgyak nikkelből ; 3. konyhaszerek sárgarézből; 4. mosóüstök, vízmelegítők, fürdőkádak vörösrézből; 5. gyümölcsbe- főző üstök vörös- és sárgarézből; 7. félkilogrammos és nehezebb sárgaréz sulyok; 8. egyszerű függöny- és szőnyegrudak és csövek. Ezek közül sem foglalhatók le azonban a nélkülözhetetlen, egyáltalában nem pótolható tárgyak. A többi tárgy lefoglalása hatályát veszti, ha 1916. március 0,3 ikáig a beszolgáltatást el ne. ndelik. A lefoglalt tárgyak beváltó árát a rendelet szabja meg, még pedig vörösréz tárgyaknál 4—5, sárgaréz tárgyaknál 2—3,75, nikkel tárgyaknál 12 koronában kilónként. A kormány meghatározza a zománcozott vasból való konyhaedények maximális árát s ezzel arról gondoskodott, hogy a közönség a re- kvirált főzőedényekéi olcsón pótolhassa másnemüekkel. Háromtagú átvételi bizottság dönti el a lefoglalás, a beszolgáltatás és a beváltási ár kérdéseit. A beszolgáltatás kötelezettsége december 1-én kezdődik; addig is helye van azonban az önkéntes beszolgáltatásnak. Szabadkézből a föntebb elsorolt tárgyakat csak a Fémközpontnak vagy a Fémközpont megbizottainak lehet eladni. Azoknak a jótékony egyesületeknek azonban, amelyek a hadsereg részére önkéntes adományokból gyűjtenek fémet, ezentúl is szabad ilyen tárgyakat ajándékozni. A miniszteri rendeletekből arról győződhetik meg mindenki, hogy itten tulajdonkép alig lehet szó áldozatról. A hadsereg csupán bizonyos kényelmi cikkeket von el s azokat sem ingyen, a háztartástól. Az talán csak nem áldozat, hogy ezentúl nem vörösréz üstben, hanem például porcellán tálban verjük a habot és nem sárgaréz, hanem vasmozsárban törjük a cukrot a tortához ? De bizony ugyancsak nem áldozat ilyen fölösleges fényűzésről lemondanunk azért, hogy testi épségüket és életüket kockáztató vitézeinknek rendelkezésére álljon az az anyag, amiből a tűzhelyeinket és egész hazánkat megvédő fegyver készül! S még ha áldozatot és még ha önfeláldozást kívánnának is a hősök a háziasszonyoktól a magyar nemzet számára, akkor is bizonyosan meghallgatásra találna óhajtásuk min* denütt. Így pedig annál kétségtelenebb, hogy senki sem várja meg a hatósági kényszerítést, hanem mindenki sietni fog háztartása némi kis kényelmének megtagadásával is hozzájárulni a semmid. -> °l nem maradható, minder /on okvetlenül kivívandó győzelemhez. Tizennyolc vaskereszt. Eger, szeptember 29. Egy orvos, aki az északi harctéren teljesít szolgálatot, vonzóan írja le egyik egri ismerősének küldött levelében Vilmos császárnak Krakó közelében történt látogatást. Még szeptember 3-án történt, hogy Krakkóban a reggeli órákban egy lovas küldönc járta be a várost. Amerre csak elhaladt, hangos kürtszó töltötte be az utcákat. A küldönc mindenfelé kihirdette, hogy délelőtt 10 órakor II. Vilmos német császár diszkiséretével nyolc automobilon Krakkóba érkezik. Valójában, tiz óra felé a német, osztrák és magyar zászlókkal feldiszitett városban megjelent a Wawel felől jövő nyolc gyönyörű sárga automobil. Az elsőn ült II. Vilmos német császár a szárnysegédével. A vendégeket a Marien templom előtt a krakkói vár parancsnoka fogadta és üdvözölte. II. Vilmos német császárnak és diszkiséretének Krakkóba való érkezése egy nagyon érdekes és szép kirándulásnak volt a középpontja. — Krakkótól nem messze fekszik Oroszlengyelország területén a Vie- liecke nevű világhírű sóbánya, amelyet az oroszok egyrészben fel is robbantottak. A vielieckei sóbánya öt kilométer terjedelmű és kétszáz méter mélységben van a földtől. A belseje az alkotó művészet csodája, a lüszterek, a balkonok, a termek teljes berendezéssel, a grották mind- mind sóból vannak kifaragva benne. Ezt a tüneményes sóbányát jött meglátogatni II. Vilmos német császár diszkiséretével és itt a sóbánya Stefanie grottája előtt játszódott le az a nevezetes esemény, amely tartalmánál és szépségénél fogva feledhetetlen lesz a szemtanuk előtt. — Délután négy órakor ugyanis a Stefánie grotta előtt sorba fel volt állítva tizennyolc magyar katona. Valamennyien a honvédek csukaszürke ruhája. Az egész grotta tűn- déri fényben úszott, amelyet a vérvörös fényben izzó fáklyák árasztottak. Különben néma csend és a várakozók feszült |kiváncsisága ragyogott a jelenlevők arcán. II. Vilmos német császár érkezése negyed ötre volt jelezve. Egyszerre a sóbánya lépcsősora felől a katoua- banda ünnepi hangjai hatoltak le a kétszáz méternyi mélységba. A zene a Wacht am Rheint játszotta. — Jön a császár. Pár perc múlva fáklyák bíbor fényétől övezve, egymásután szálltak le a bánya mélyébe a császár és kísérete. il. Vilmos német császár e délutáni látogatása a vielickei sóbányába még egy hivatalos funkció Ünnep a vielieckai sóbányánál. teljesítését foglalta magában. A császár ugyanis augusztus közepén a német csapatokkal együtt küzdő két honvédezred katonái közül összesen tizennyolcat tüntetett ki a vaskereszttel. Mind a tizennyolc katona augusztus vége felé a vielieckei kórházban pihente ki a hosszas harcok fáradalmait. A német császár értesült arról, hogy a tizennyolc honvéd Vielickén van és egy nagy uralkodó előzékenységével is, mivel maga akarta a tizennyolc magyar vitéz mellére tűzni a vaskeresztet, szeptember 3 án Vielieckére jött. A német császárgmegérkezése után a vielicskei katonai parancsnok bemutatta a császárnak a honvédeket, akit a császár németül üdvözölt. Az üdvözlő beszédet egy főhadnagy tolmácsolta a kitüntetett katonáknak. A beszéd után II. Vilmos német császár egy német magasrangu tiszt kíséretében feltüzte a honvédek mellére a vaskeresztet. Mindegyik katonával kezet fogott. A vaskeresztek felfűzése után mindegyik honvéd egy-egy száz koronást kapott a császári. Az ünnepség befejezésekor elénekelték a honvédek először az Isten áldd meg a magyart, amit a császár és* a diszkiséret hajadonfővel hallgatott. Az ünnepség betetőzése- képen hat órakor ugyancsak a Stefánia-grottában lakoma volt a kitüntetett honvédek tiszteletére, amelyen II. Vilmos német császár ugyancsak reszt vett. Ez alkalommal németül még egyszer üdvözölte a társaságot és ko- cintott a tizennyolc honvéddel. Este hét óra felé távozott el II. Vilmos német császí; és diszkisérete, de előzőleg még beírták nevüket a bánya látogató könyvébe. II. Vilmos német császár és diszkisérete este nyolc órakor hagyta el Vielickét, ahol egy gyönyörű és családi ünnepség zajlott le szeptember 3-án. j Még szeptember 3-án éjjel megér- i kezve Krakkóba a császár, azonnal j tovább indult kíséretével. A német i császárnak fél napi vielickei tartózkodása a közvetlen hangulatánál és a császár leereszkedő nyájasságánál fogva legkiemelkedőbb, legmegraga- dóbb epizódja az utóbbi hónapok háborús eseményeinek.
