Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-22 / 262. szám
EGRI ÚJSÁG Délkeleti hadszíntér: A német csapatoknál említésre méltó esemény nam történt. A legfőbb hadvezetőség. A francia tüzérség szakadatlan tüzelése a Souchez—Jtrras szakaszon. Kézigránát harcok Jíeavitle környékén. 1915. szeptember 22 Akit az oroszok szállítottak haza a fogságból- Az invalidusok közt. — (Második közlemény.) (Saját tudósítónktól.) hasonló mapassárnj emhpr mfta (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, szeptember 21. A nagyfőhadiszállás jelenti: nyugati hadszíntér: A Souchez—Arras szakaszon a francia tüzérség csaknem szakadatlanul erős tüzelést folytatott. Neuville környékén kézigránát-harcokra került a sor. A tegnap rommá lőttt Sapigneu zsilipházat (az Aisue- marnie csatorna mellett, Reimstöl északnyugatra) éjszaka a maradványnak felrobbantása után tervszerűen és anélkül, hogy az ellenséggel érintkezésbe kerültünk volna, kiürítettük. Perthestöl nyugatra (Champagneban) és az Argon- nokban az ellenség állásaiban sikeres aknarobbantásokat végeztünk. A Hartinannsweilerkopfon több kézigránát támadást visszavertünk, A legfőbb had vezetőség. A törökök mindenütt visszaüzik az angolokat. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya,) Konstantinápoly, szeptember 21. A török főhadiszállás közli: Dardanella>frrat: Az Anáforta-szakasíon tüzérségünk szép ember 19-én rajtaütött ellenséges csapatokon, amelyek jobbazárnyunk előtt sáncolasi munkákat végeztek. Az Ari-Barna-szakaszon tüzérségünk a balszárnyon elpusztította az ellenséges bombavető-álíások és lövéss- árkok nagy részét. Az e’lenséges gyalogságot, amely lóvószárkait elhagyta, megsemmisítettük. A Sadil-B.hr szakaszon a bal- és jobbszárnyunk előtt sáucmuukákkal foglalkozó ellenséges csapatokat heves tüzeléssel kényszeritettür, hogy munkájukat hagyják abba. Az el enség meglepatésszerü tüzelést indított balszárnyunk ellen és milliónyi töredéket pazarolt el anólkül,hogy veszteségeket okozott volna nekünk. Szepíe aber 19 én egy ellenséges torpedóaaszádot, amely Kerevhdere torkolathoz közeledett és állásainkat bombázta, menekülésre kényszeritettük. Az ellenség szárazföldről és Mavro szigetéről indított tüzeléssel válaszolt, de sem ni eredményt nem ért el. Egy ellenséges repülőgép egy Degirmen-Bumu e'őtt horgonyzó körházhajónkra négy bombát dobott. Megállapítottuk, hogy az ellenség kórházhajóh csapaiszáliitásra, valamint arra használja fel, hogy árbocokon őröket helyezeti el. Irak-front; Szeptember ]8-án újból meglepetésszerü támadást intéztünk az ellenség ellen Kománál. Az ellenséget kényszeritettük, hogy ágyúit és partraszállitott csapatainak egy részét visszavigye a hajókra. Az ellenség eközben súlyos veszteségeket szenvedett, Ugyanazon a napon önkéntesekkel megerősített lovasságunk a; ellenséges tábor mögé jutott, sikeres felderítéseket végzett és a: ellenséget elűzte. Egyik hajónk a Patagónia nevű angol gőzöst amely szállitmánynyal volt megrakva, az odesszai kikötő előtt megtorpedózta és elsülvesztette. a többi arevonalon a helyzet változatlan. __ „ _____a hadilevéltár részére készült eredeti menfegu reális T ŰlVOllélluAII 1000 méter hosszú mozgóképfelvételt HosEEJiK DI1- DALUTJA GALÍCIÁBAN az URÁNIA mutatja he vasárnap. Bővebbet a falragaszokon. (Saját tudósítónktól.) Eger, szeptember 20. Az invalidusok közt. Az invalidusokat Omszkban külön barakban tartották, amelyet orosz katonaság őrzött. A legeiső feladatom tehát az volt, hogy valamiképen bejussak az invalidusok közé. Sok töprengés után vakmerő tervre határoztam el magam. Feltettem magamban történjék bármi, kockára teszek mindent. ' Julius 17-én tiszti szolgának öltözve hónom alatt egy üveggel kijöttem a tni barakunkból, mintha a tiszt urak küldtek volna bevásárolni. A piacon aztán eldobtam az üveget letéptem a tiszti szolga jelvényt, azután vásároltam egynémely apróságot, gyümölcsöt, kenyeret, kis tészta féléket s azzal felpakolva elindultam az invalidusok barakja felé. Nyílegyenesen az ajtónak tartottam, mintha oda tartoznék. Szó- nélkül keresztül haladtam az őrök közt és siettem, hogy baj nélkül bejussak a kapun. Az őrök talán gyanút is fogtak mert, elkezdtek rám kiabálni, de én nem hallgatam senkire, mentem vakon neki a kapunak, amely végre bessapódott .mögöttem. Azután a kiabáló őrök is elhallgattak s én benn voltam az invalidusok közt. Itt egy Csikor és egy Korodin Lajos nevű tizedesek parancsnoksága alaU 255 .rokkant várakozott arra, hogy tovább szállítsák őket Pétervár felé. Egyikkel közöltem először szándékomat, hogy velük akarok megszökni a hazámba. Természetesen nagy volt a riadalom. Legtöbb rokkant hallani sen akart róla és bizgatták a tizedeseket I hogy jelentsenek fel engem, ne hogj j miattam majd ők szenvedjenek é£ 1 soha a hazájuk földjét viszont ne i lássák. Én azonban addig kérleltem ! őket s arra is hivatkoztam, hogj hazaárulást követnek el, ha engem elárulnak, mig végre nagy nehezer beleegyeztek. hogy segítségen™ lesznek. , j Először az volt a tervem, hog; ' jelentkezem egy olyan ember revére , j aki gazdasági munkára kinn van r Erről a tervről azonban hamar le mondtam. > Sikerül kijátszani az ellenőrzést. Augusztus 3-án oszlopba álli totlák fel a 255 embert, én eg hasonló magasságú ember mögött húzódtam meg, úgy, hogy abban a sorban, ahol én is álltam öten voltunk, Azután névsort olvastak, én nem jelentkeztem. Azután megmotozták a 255 embert sorba akit megmotoztak, az átment a másik oldalra s ott sorba állt. Mikor a motozók el voltak foglalva és nem igen figyeltek, Korodin biztatásomra átment a másik oldalra, mintha már megmotozták volna s igy nem tűnt föl, hogy eggyel több az ember. Az udvaron már vártak a szekerek, amelyeken a vasúti állomáshoz szállítottak bennünket, Én gyorsan felkapaszkodtam az egyikre s befeküdtem a fenekébe. A társaim gyorsan rám dobálták a kabátokat és más cókmókjukat azután körül ülték a szekér szélét. A lovak csakhamar megindultak két sor muszka katona között gördült a nehéz társzekér. Megolvasták pontosan a szekéren ülőket. 255 en voltak. A vasúti állomáson ismét négyes sorokba állították őKet. Itt ugyanazt az egyszerű és már egyszer bevált cselfogást ismételtem meg, hogy beálltam szorosan egy hasonló termetű katona háta mögé. Megint sikerült. Bevagoniroztak s én minden baj nélkül . jutottam el Szentpétervárig. A szentpétervári állomáson. A Szentpétervári állomáson abba a helyiségbe vitték be az invalidusokat, ahol a kivagonirozott sebesültek szoktak várakozni s frissítőket is kapnak. Olyan üdítő állomás féle ez. Hosszú asztalok köré ültettek itt bennünket és pedig minden asztal mellé tizet. Itt persze rögtön baj történt. Az utolsó asztalhoz hat ember jutott s nyilvánvaló volt, hogy eggyel többen vagyunk mini szabad lett volna. Összesúgtak a muszkák. Látták, hogy hiba van. Csak azt nem tudták, ki került ide illetéktelenül. Éreztem, hogy ha nem sikerül valamely ügyes leleménnyel kivágnom magam, vagy ha a véletlen kezemre nem játszik, mehetek vissza Szibériába. Talán még messzebb helyre. Csak most segíts édes jó Istenem, Magyarok Istene! fohászkodtam fel magamban. És meg is segített.
