Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-21 / 261. szám
2 EGRI U ) S A G 1915. szeptember 21 Akit az oroszok szállítottak haza a fogságból. Épkézláb invalidus. - Egy egri őrmester - csodálatos szökése Szibériából. — (Első közlemény.) (Saját tudósitónktól.) Eger, szeptember 20. Mikor az Oroszország felől már minden katonai szolgálatra képtelen invalidusokat szállító svéd gőzösök egyike kikötött a germán partokon, csodálatos jelenet játszódott le a nyüzsgő életű jkikötőben. Mintha csak a bibliai idők kora elevenedett volna meg: amint kihajózták a gőzösből a rokkant transzportot, csupa szegény, hét rét görbe, keservesen megcsonkított, nyomorultul meg- csufolt koldst, egyszer csak kiegyenesedett a lázárok egyike s feltornyosult roskadt társai előtt, mintha valamely túláradó lelkesültség ereje az egekig akarná lendíteni, erős karral megcsóválta feje fölött a mankót, amely még pár pillanattal előbb egyetlen támaszának látszott s eldobta messze Ívben magától az aranyos napsugárral himzet, azuros égselyem felé, a torkából a bizalom, a diadal, a révbe ért emberi akarat ujjongó kiáltása csapott fel, mint nagyszerű himnusz s ott állott a magyar vitéz, épen, erősen, fiatal férfiassága duzzadó teljében a lázárok között, akiket azért küldött haza az orosz hatalom, mert nem kellett már aftól tartania, hogy valaha is fegyvert fognak a cár birodalma ellen. Ez a magyar vitéz, akit Petruska Vilmosnak hivnak s valamikor a szatmármegyei Rozsály községben teljesített pénzügyőri szolgálatot, itt van most Egerben. Ide hozták saját kérésére, hogy tovább szolgáljon a 12. honvéd gyalogezredben, amelynek I. oszt. számvevő őrmestere volt. Csodával határos kalandok között, az orosz ellenőrzés száz csapdáján át, hol leleményességgel, hol a véletlen szerencse bámulatos ked- vezésésől jutott haza Petruska teljesen ép testtel az egyik rokkant transzporttal. S hosszú kalandozásaii, küzdelmét, hányatását az alábbiakban mondotta el. Przemysl eleste után kerültem orosz fogságba, — kezdte elbeszélését Petruska — de nem azonnal a vár kapitulációja után. Mikor kihirdették, hogy a vár tovább nem tartható s hogy aki tud, menekülhet, én a belső váröv egyik helyiségében, Zurovicán egy tanító ismerősömtől polgári ruhákat sze- | reztem s pár hétig ott bujkáltam az I oroszoktól megszállott városban. De i russzofil érzelmű lengyelek felfedez- j lék a rejtekhelyemet a feljelentettek az orosz parancsnokságnak. — Egy reggel csak látom, hogy orosz katonaság lepi el az egész környéket,' ahol én bujdokoltam. Lehetett egy egész zászlóalj. Ez április 16 án reggel fél hétkor történt. Az oroszok tudták, hol rejtőzöm, rám törték az ajtót s elfogtak, aztán miit osztrák- magyar kémet haditörvényszék elé állítottak. Itt azonban kiderült, hogy nem voltam kém, csak a hadifogságot akartam elkerülni, erre aztán engem is a przemysli foglyok gyűjtő táborába osztottak be, hogy a legközelebbi transzporttal küldjenek Oroszország belseje felé. Szerettem volna valamiképen megszabadulni az oroszoktól, ezért 200 koronát ígértem egyik őrséget teljesítő tisztnek és őrmesternek, ha eleresztenek vagy legalább is tisztnek adnak ki, mert azt hallottam, hogy a tiszteket nem viszik Szibériába. Annyit sikerült is kivinnem, hogy tényleg tisztnek tüntettek föl, de azért mégis csak Szibériába kerültem. A legközelebbi fogolyszállitmánnyal elvittek Kievbe, innen pedig a Szibériai Omszkba továbbítottak, ahol már három ezredjebelijtisztet találtam és pedig Budaházy Mihály ée Miklós és Láday Dezső főhadnagyokat. Omszkban. Az első szökési kísérletek. Május 5 ikétől kezdődött az omszki fogság. A helyzetem elég tűrhető- volt. Már akkor végére járt a kemény tél, amely alatt, amint hallottam, sokat szenvedtek a foglyok Szibériában. De különben már ott is civilizált viszonyok vannak, csak a kancsukás kozákuralom nehezedik | keserves nyűgként a különben termékeny jólétnek örvendő földre, de ezalatt nemcsak a foglyok nyögtek, hanem az odavaló lakosság is. Mondom, nem volt épen rossz sorom, de azért egyre a szökésen járt az eszem. Sikerült is gondosan előkészítenem a szökés útját. A közeli folyóba jártunk fürödni. Fürdés közben többizben kimásztam a partra, felvettem valamelyik fürdő orosz munkás ruháját s aztán elindultam kémkedni. Fürkésztem, nézegettem, hogy kerülhetnék valamelyik katona vonatra s hogy menekülhetnék meg Szibériából. Egyszer aztán sikerült a szökés. Orosz munkásruhába öltözve ténfe- regtem az állomáson s egy óvatlan pillanatban bebújtam egy katonai szénaszállitó kocsi ponyvája alá. S vitt a vonat lassú döcögéssel. Szomorú kis állomások maradtak el mögöttem s én utaztam lassan lassan tovább az Ural hegység felé. De egy állomáson magyar szót hallottam. Rettenetes szomjúság györört. Kidugtam a fejem a ponyva alól s arra szóltam a merről a magyar szó jött. — Adjatok egy ital vizet testvér. Ez a vigyázatlanságom elárult. Ész vettek, hallottam, hogy jönnek a szénásvagon felé, el vesztem volna, ha mentő ötletem nem támad. A kötélen, amellyel a ponyvát lekötötték sikerült a kocsi másik oldalán leereszkednem s elvegyülni az állomáson tolongó katonák és munkások között. De tovább nem folytathattam a szökést. A kis elemózsia a térképem, egy kis ruha motyóba kötve a vasúti kocsin maradt. Vártam hát mig beesteledik, ekkor fellopódz- kodtam egy vissza felé induló vonatra s hazamentem Omszkba, vissza a fogságba. A rokkantak közt szököm. Továbbra is folyton szökési tervek foglalkoztattak. Ezer féle módot eszeltem ki, de minden tervnek volt valami gyöngéje, ahol okvetlenül meg kellett akadnia, akármilyen furfanggal és tökéletességei hajtottam volna is végre. Egyszer azután hire járt, hogy azokat a rokkant katonákat, akik már semmi féle katonai szolgálatra nem alkalmasak kicserélik a hadviselő felek. Ekkor az az elhatározás érlelődött meg bennem, hogy a rokkantak közt szököm meg. S ezt az elhatározásomat végre is hajtottam. Hogyan lehet utazni. A belügyminiszter újabb rendelete. — A rendőrkapitány hirdetménye. Eger, szeptember 20. Mint ismeretes, a belügyminiszter újabb rendeletet adott ki a hadműveleti területen a polgári , személy- forgalom korlátozásáról és az igazolási kötelezettség szabályozásáról, amely a mai napon lépett életbe. Ezt a rendeletet megkapta a rendőrkapitányság is a belügyminisztertől. A rendőrkapitány az igazolványok kiadása tárgyában hirdetményt tesz közzé, amelynek főbb reneelkezései a következők : A rendelet megkülönböztet belső és külső hadműveleti területet, továbbá hadműveleti területen kivét eső területeket. Azt, hogy mely teAz oroszok feladták ftowo-JUexandrooszkot A németek elérték a Lida-Soljane vonalat. A német tüzérség Szemendriánál megkezdte a támadást a szerb állások ellen. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya'.) Berlin, szeptember 20. A nagyfőhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér s HINDENBURG TÁBORNAGY HADCSOPORTJA Az ellenség támadásunk elől Dönaburg hídfőjének területén Nowo-Alexandrovskból kénytelen volt egy hátrább levő állásba visszavonulni 550 oroszt elfogtunk. Szmorgonnál az ellenség áttörési kísérleteit visszavertük. A Vilna környékéről elvonuló oroszok elleni támadásunk folyamatban van. Csapataink tovább délre is követik a hátráló ellenséget. A Nyednzki—Lida—Sol- jane (Njemen) vonalat elértük. LIPÓT BAJOR HERCEG HADCSOPORTJA Az ellenség csak átmenetileg fejtett ki ellenállást egyes helyeken. A hadcsoport elérte a Dvrorzezuél és attól délkeletre a Molozodz szakaszt és jobbszárnyával a Myschanka szakaszhoz közeledik. MACKENSEN TÁBORNAGY HADCSOPORTJA Az ellenséget mindenütt tovább is visszaszorítottuk. Délkeleti hadszíntér: A német csapatok kisebb ütközetekben több mint 100 foglyot ejtettek. A Duna északi partjáról német tüzérség megkezdte a harcot Szemeudria mellett a folyótól délre levő szerb állások ellen. Az ellenséget elűztük és ágyúit elhallgat- tattuk. A legfőbb hadvezetőség.
