Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-15 / 255. szám
2 EGRI U J S A G 1915. szeptember 15 A tiroli harcvonalon kisebb ellenséges csapatoknak a Popena-völgy határhidjánál (Sluderbachtól déire) és a Tonale-szakaszon levő hadállásaink ellen intézett támadási kísérleteit vertük vissza. A délnyugati harcvonalon általában csend uralkodik. Hofer, altábornagy. Tüzérségi tevékenység a francia harctéren. Egy francia repülőgépet lelőttek a németek. (Közli a minisztereli^ökség saitóosztálya.) Berlin, szeptember 14. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati had&zinter: A nap részben igen élénk tüzérségi tevékenység mellett, egyébként jelentékeny esemény nélkül telt el. A franciáknak egy gyenge előretörését a sapigneuli Zsilipház ellen (Reimstól északnyugatra) visszavertük. Triert, Morchingent, Chateau—Sahnst és Donau—Eschingent ellenséges repülők bombázták. Donau-Eschingennél egy személyszállító vonatot géppuskával lőttek, néhány j ember meghalt. A Trier felett megjelent repülőrajttól í egy légi jármüvet Lameringen mellett (Fentschtől délnyugatra) lelőttünk. A iegfőbb hadvezetőség. Hagy német sikerek a dünaburg— j miinai szakaszon. A németek a Szczara szakaszhoz és ládához ; közelednek. - Mackensen folytatja az üldözést. 5200 fogoly, 17 lőszerkocsi, 13 gépfegyver és egy ágyn a zsákmány. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, szeptember 14. A nagyfőhadiszállás jelenti : Keleti hadszíntér1 s HINDENBURG TÁBORNAGY HADCSOPORTJA: A Düna és a Viiia közötti arcvonalon (Vilnától északnyugatra) harcok árán tovább haladunk előre, 5200 oroszt elfogtunk, 1 ágyút, 17 lőszerkocsit, 13 géppuskát és sok málnát zsákmányoltunk. Olytától keletre előrehaladt támadásunk. Grodnótól északkeletre a Njemen kanyarulatnál üldöző csapataink ; félutig jutottak Lidához, tovább délre a Szczara szakaszhoz közeledünk.! A lidai pályaudvarra éjjel bombákat dobtunk. L1PÓT BAJOR HERCEG HADCSOPORTJA: Ä Szcara irányában az üldözés tovább folyik. Ellenséges utóvédeket visszavetettünk. MACKENSEN TÁBORNAGY HADCSOPORTJA: Az ellenség az üldözést itt sem tudta feltartóztatni. Néhány száz oroszt elfogtunk. Délkeleti hadszíntér s A Német csapatoknál a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Hirdessen az Egri Újságban.! Féltékenyek az egri fiuk. Másik üzenet az egri leányoknak. Levél a harctérről. Eger, szeptember 14. Nem is olyan rég volt, hogy az Egri Újság közölte azt a levelet, melyet a néhai „Piac“, most már persze dr. Kállay Zoltán-utcai kis lányok írtak nehéz panaszszal az újságnak, mert a zord a kapitány ur más utcán vezette szatmári önkéntesek nótás századát. Azóta már a század egy kis szakasszá zsugorodott össze s gyöngébben hallatszik már a nótájuk is, de azért már a második féltékeny levél érkezik hozzánk, a második neheztelő üzenet az egri kis lányoknak. Az elsőt persze a szatmári kis lányok írták, a másikat pedig az egri fiuk, akiket most messze idegenbe parancsolt a legfőbb hadúr s akik nem az egri utcákon vonulnak már végig pántlikásan, vig nótaszóval, bnkréták sapkával lengő zászlók alatt a harctérre. A levelet nekünk címezte az Írója, de az egri kis lányok értsenek róla. A harctérről küldött levelet egész terjedelmében közöljük. Kedves Szerkesztő Bácsi! Rég került már kezünkbe „Egri Újság“ de augusztus 23-án valahogy, tán a sors is úgy akarta, eljutott hozzánk a harctérre. Valami feltűnő cim volt benne: „Üzenet az egri lányoknak.“ Ehhez óhajtók néhány megjegyzést fűzni, legyen szives kedves lapjában közölni. Jó magam e levél leirója, messze idegenből kerültem valaha egri önkéntesnek 60 as bakának. Rövid pillangó “életet éltem csak ott, de ez az élet oly szép, oly tarka, színes volt, mint maguk a lepkék. Az ideális élet magaslatán éltem kollegáimnál együtt a maga egészében megkapó Egerben. Kik okozták ezt ? Nekem mint fiatalnak könnyű a felelet, az egri leányok, a kedvesek, a helyesek, a Magyarország legszebb leányai sorában levők, kik kedvességükkel, barátságukkal és emellett feltűnő csinosságukkal elfeledtették, hogy idegen, egyedüli, messziről jött vagyok. Annyira egri lettem, hogy szinte irigyeltem az egri fiukat, mert ők ott születtek. így éltünk és igy élni isteni volt. De jött a kegyetlen sors, amely elvitt bennünket Losoncra. Bucsuzási emlékeinket az egri leányok iránt megőriztük az idegen városban Losoncon is. Nem igyekeztünk, nem verekedtünk losonci fiukkal leányaik miatt, nem hódítottuk el a másét, mert lelkűnkben voltak a mieink az egriek. Azután visszajöttünk és ismét kezdődött a mennyei élet. De isn>ét csak jött a mi sorsunk, a kegyetlen, amely elvitt bennünket j még messzebbre, egész idegenbe i Csehországba. A hir első kósza szelétől is megrettentünk és kívántuk magunknak, hogy a hir csak kósza máradjon. És fájdalom igaz lett. És jött a nagy nap. Csak arra j emlékezünk, hogy láttuk magunkat j selymes lobogók alatt, melyeket I egri leányok ajándékoztak, láttuk egész Egertől kikisérve, láttuk csó- kos kacsók adta virág erdőben. És mi tomboltunk a meghatottságtól az örömtől, de belül sirt a lelkünk. Itt hagyni mindezen kedvességet, el- i menni idegen országba, hol.teljesen : idegen áll idegennel szemben, hol j nem értik szavunkat sem. | És ott hol annyi kedvességet, * annyi könnyet, annyi fogadkozást hallottunk és láttunk, ott leborultunk a hűség előtt. Mi is esküdtünk el ; nem feledésről, hűségről. És úgy volt. A kedves 60-as megtartotta esküjét, messze kerülte idegenben is ! azokat, kik alkalmat adtak volna f annak megszegésére. És engedtük I magunkat titulált bárgyúknak, mo- j gorváknak hiresztelni s kuttenbergi lányok szemében, kikben semmi merészség, semmi bátorság nincs a lányokkal szemben. És örültünk, hogy lenézést szenvedtünk az egriek miatt s boldogok voltunk egy-két (már akkor is) ,kevés levélre, melyek Egerből jutottak hozzánk. I Mit hozott nekünk az Egri Újság í VlIi/23. száma. Látjuk, hogy mig j mi ott is, a harctéren is nap-nap j után hittünk az egri leányok akkor mutatott hűségében, addig ők feledve az idegenben, a harctéren küzdő 60-okát, odahaza titkon aknamunkát csinálnak. Nekik nem volt elég a levél a 60-as bakától, amit pedig j sűrűén kaptak, nekik Egerben élő | kellett s mivel 60 as nem volt, jó i volt áz is, akit találtak, akiért sajgó szív dobog Szatmárott. És kiderült minden. Az akna ! nagy önvilágitással fölrobbant. Mi i kézcsókunkat küldjük a szatmári kis ! leánynak — aki ezt fölrobbantotta. I Már tisztán látjuk, hogy a fény í a csillogás, a pompa, amit kaptunk, ! mind-mind csak külső volt, a csók, melyet néhányan csak szemek által kaptunk is, judási volt. Köszönjük szépen angyaloknak | hitt egri lányok a munkát. Eltesszük ; keserű emlék gyanánt. Csak előre a ; megkezdett utón tovább. Nem kell I visszarettenni, hogy leleplezték az első aknát. Ha az egyik nem sike- I rült, majd sikerülni fog a másik. ! Háborában i» úgy van. \ De „Lesz még egyszer ünnep — i számunkra is — a világon!“ Ki fogjuk majd küzdeni a békét és visszakerülünk innen. — Fogadjuk, hogy másként lesz minden. — Meg fogják ismerni a kuttenbergi lányok, hogy nem vagyunk bambák, hogy tudunk mi is kedvesek, előzékenyek, vidámak lenni. — Mi majd egész nyíltan fogjuk csinálni, nem akna- munk-szerűen. A kuttenbergi lapok majd hirdetni fogják a 60-as vál-
